Háromszáz-negyven-három-hihetetlen-ezer forint, nem lehet igaz. A Totalcar projekt-Volvója szárnyalni kezdett a vaterás aukció indulásának pillanatában, én, a projektfelelős, most már legszívesebben lezárnám az aukciót, de nem lehet. Gyógyírként annyit tudok felajánlani: aki pénzt tenne bele, jöjjön el hétfőn kipróbálni.
Egy perccel előbb élesedett a Vasfog aukciója a Vaterán, mint minálunk. Így alakult, hogy mire a Totalcaron az első olvasó a cikk első betűjére helyezte a tekintetét, már megvolt az első licitáló. Negyedóra múlva 75 ezer forintnál jártunk. Akkor már kezdtem kicsit megnyugodni, hogy a 140 ezer forintnyi személyi hitelt, amit a cég pénztárából féléves határidővel felvettem, nem teljesen saját zsebből állom majd. Ötvenegy perc és ötvennyolc másodperccel az aukció indulása után biztosan tudtam, a Volvo nem üríti ki a családi kasszát.
Ami licit innentől jött, az már a következő Rulettkerék-kocsihoz (vagy részben: kocsikhoz) folyik be, ennek boldog tudatában hátradőltem. Egy időre.
Perkó Rudi addigra már kissé felbolygatta a szerkesztőségi hangulatot. Valamikor szűk fél órával az aukció indulása után előhúzott egy Rákóczit a zsebéből, és huncut mosollyal bedobta az ötletet: nem fogadunk? Én arra teszek, hogy 270 ezerért elmegy az autó. Na, valaki?
Öt perc múlva mindenki, aki jelen volt, bedobta az övét. Akkor épp nagyon megfeneklett a licitálási kedv a Vaterán, jó hosszú időre 125 ezren állt meg a számláló. Ismerem, hogyan működnek az internetes licitek, sejtettem, hogy az utolsó negyed óra-tíz percben lesz azért majd ismét némi mozgás, ezért egy óvatos 180-ra szavaztam. Szépek lettek Papp Tibi átlövős fotói a Megyeri hídon, kicsit nyilván vonzóvá is teszi az öreg tehenet, úgy véltem, annyit azért elér majd.
Pista nálam pesszimistább volt, ő 165-öt mondott, a többiek viszont mind derűlátóbbak voltak nálunk, a webszerkesztő Tom 315-re, hírszerkesztőnk, Assur 320-ra, a Totalbike-rovatvezető Iván 370-re fogadott. Legmerészebbnek a szerkesztőség jelen levő legcsendesebb tagja, a haszonjárműves Nyegleó bizonyult, ő magáévá tette a 380 ezer fölötti régiót. Egyelőre Assur áll nyerésre, de már csúszik le róla...
Nem értem. Leírtam ugyan a múltkori posztban, hogy az autó működik, de rozsdás, rossz belsejű, olykor matatni kell vele, komplett funkciói hiányoznak. Így, általunk itt-ott rendbe téve (csak ahol a papok táncolnak alapon) érhet talán 200-at, hiszen 140-ért vettük. Nekünk persze jóval 350 fölött van (majd lesz részletes elszámolás, ezt csak fejből mondom), de használtuk eleget, 6000 kilométernyi autózást senkinek sem adnak ingyen.
A szerkesztőség röhög rajtam, de én már az aukció indulását követő két és fél órában elkezdtem annak drukkolni, hogy álljanak le a lelkes licitálók. Addigra megvolt az a kis plusz, ami ahhoz kell, hogy a következő Rulettkerék-autó biztos alapokról induljon, én már lefújtam volna a versenyt. De a többiek elkezdtek drukkolni Vasfognak. Végül is, nem ők adják át a kocsit, hanem én magyarázom majd a negyven fokban, enyhe pírral a képemen egy pénzét elszórni készülő reményteli vevőnek egy elhasznált öreg Volvo rigolyáit. És én csuklom majd heteken át azt követően... Annyit azért elértem, hogy a Vaterára ne az „Olcsó kocsit akar? Vegye meg a Totalcar Volvóját! 1 Ft-tól indul a licit!”– banner kerüljön fel, mert azzal tényleg hülyét csináltunk volna magunkból.
Mindegy, a lényeg: most péntek délután fél négy van, amikor ezeket a sorokat írom. 343 333 forinton áll a Volvo, az a licit tegnap este negyed kilenckor érkezett, azóta semmi mozgás. Remélem, sok már nem is lesz... Közben egyre kevésbé merek a mind értékesebb Volvóba beleülni – te jó ég, mi lesz, ha most összetörik alattam, megveri a jég, beáll a motor, kátyúba hajtok és kitöröm a kereket... Az ember ilyenkor kezd lélekben elszakadni az autótól és úgy érezni, mintha a kocsi csak kölcsönbe lenne nála valakitől, akit nem is ismer. Ma például Honda Spacy-vel jöttem.
Pedig hétfőn megint a Volvón lesz a sor, mert mint írtam korábban – nem árulunk zsákbamacskát. Az autó itt lesz a Totalcar szerkesztőségében, s késő délután élőben is meg lehet majd tekinteni. Délelőtt mindig hosszú értekezletünk van, utána muszáj dolgozni pár órát, jobb, ha önök is úgy tesznek. Hogy senkinek ne kelljen izzadva, nyakkendőgombot lazábbra feszegetve engedélyt kérnie a főnökétől, hogy egy öreg Volvo megnézése miatt ellóghasson a munkahelyéről, ezért a szeánsz idejét délután négy és hét óra közé lőttem be. Az ügyeletes orvosoktól, éjszakai portásoktól és másoktól, akik épp ilyenkor nem tudnak elszabadulni, elnézést kérek – a többséghez próbáltam igazodni.
A helyszín: Budapest, III. kerület, Polgár utca 5, Flórián udvar, parkolóház, legfelső emelet. Mindenki készüljön rá, hogy kint az utcán eltart egy darabig a parkolóhely-vadászat, bent a parkolóház nem igazán olcsó, de ki lehet bírni. Ne is jöjjenek be az udvarra, hanem a sorompóktól balra, az épület Polgár utcai, bal oldali üvegezett ajtajú bejáratán jöjjön be, ahol portás is van. Ha kérdezik, mondják meg, hogy a legfelső szintre mennek a Totalcar-autót megnézni. Lift van, lépcső is az aktív sportolóknak.
Addigra megint lemosom az autót, mert a vihar alaposan elcsúfította, tiszta sár szegény. De csodára ne készüljenek, hiszen tudják jól a cikkekből, pontosan milyen. Most ráadásul már megint nem tíz, hanem inkább húsz tekerésre indul, ha egy napnál többre otthagyom, ez két napja jött elő. Karesz azt mondja – a hiába rakta rendbe az adagoló könnyebben hozzáférhető részeit, a tápszivattyú is elereszt valamennyi gázolajat. Annak cseréje pedig adagolós után kiált – egy 25 ezer forintos műtét.
Meglincselnek a többiek, de mindenki vegye úgy, ezt az összeget elengedem már most elengedtem a kocsi árából, ha addig nem tudom megjavítani, bárkinek. Az autó egyébként megy, fékez, világít, a szerdai viharban be is ázott, ahogy szokott, nagy változás nincs. Találkozunk hétfő délután – már aki eljön, azzal.
Szertném megjegyezni, hogy nem viccből csináljuk az egészet, már a második licittörlési kérelmet kaptam a Vaterán keresztül üzenetként. Ez így nem megy, ez hivatalos licit, a licitáló azzal, hogy bejelentkezik és kattint, elfogad egy hivatalos szerződést, hogy felelősséggel, tiszta tudattal cselekszik, a licittörlés pedig egy jogot megkerülő vészkapu, mellesleg igen nagyvonalú gesztus. Szívesen vagyunk nagyvonalúak, de a sorozatosság kicsit már a játék rovására kezd menni, és lesz egy pont, amikortól nincs több licittörlés, bocsánat. Az internetes licitálás egy modern kulturális elem, emiatt a jogalkotás keserű szavaival van körbefalazva, tudom, hogy tanulni kell, ezért is vannak kiskapuk. De az elsajátítására azért már volt bő tíz év, már lényegében az internetező etikett része, hogyan kell használnunk, hadd ne itt és most magyarázzam. Játsszunk tisztán és korrektül, én megpróbálom odatenni a magam oldalát.
Amúgy - még mindig köszönjük a Franco & Stefano konyhabútoros cégnek, a vasalásmentes elegáns ingek forgarmazójának, a nemvasalok.hu-nak és a veresegyházi Dézi Kávéháznak a szponzorációt, a Makitának a polírozógépet, a legjobb helyre ment a hozzájárulás, elhihetik.
