Az első, hogy műszakilag rendben legyen, aztán nagy szünet. Nálam csak jóval később jöhet minden más, mint például a takarítás, de van az a mocsokszint, ami eléri az ingerküszöbömet, és lássuk be, a Marea jóval túl volt ezen.
Képzeld azt, hogy egy hajléktalan lakott benne egy hónapig – így jellemeztem a telefonban a Marea állapotát, amikor megkérdezték, mire számíthatnak. Persze túloztam, mert nem szeretem, ha úgy fogadnak, hogy hello, nem erről volt szó, de céges Fiatunk utastere tényleg felért egy patkányfészek otthonosságával. Amint üzemképes lett, vegyvédelmi felszerelésbe bújva végigszaladtam rajta egy porszívóval, de nem szeretek sokat bíbelődni a pipereeszközökkel, ezért elfogadtam a profik ajánlatát, hogy kiglancolják a Mareát.
Mielőtt azonban áttoltam volna hozzájuk, kicseréltem az első üléseket. Egyik éjjel, valamelyik alsó-szászországi tuningbolt webes katalógusában találtam egy furcsa bejegyzést, ahol Recaro-konzolokat ajánlottak Alfa 156-oshoz és Fiat Bravóhoz. Ugyanazt a típust. Nem nyugodtam, amíg meg nem erősítette a fiatos közösség, hogy valóban csavarra pontosan stimmel a 156-os ülése a Mareába, és innen már egyenes út vezetett a két sötétkék, pontosabban majdnem fekete Alfa-üléshez.
Nevetséges összegért jutottam hozzájuk, óriási mázlival. Előző tulajdonosa kidobta őket egy deréktámaszos pár kedvéért (igazából ez is az, úgyhogy itt kicsit elvesztem), és csak útban voltak. El tudnék képzelni sportosabb, könnyebb, jobb oldaltartású ülést is, de ahhoz képest, ami gyárilag volt a Mareában, ezek is felérnek egy közepes megváltással. Kicsit izgultam, amíg meg nem érkeztek, mivel elhatároztam, hogy plusz súlyt nem rakok az autóba, és gyanús volt, hogy az Alfa-ülések nehezebbek, de az én mérőeszközeimmel nem tudtam többletet megállapítani, így nyugodt szívvel csavaroztam be őket. Tényleg annyi volt, hogy négy csavar ki, helyére csusszant, négy csavar be. Még az övcsat is stimmel.
Még egy dolog zavart a Mareában: a gyári kormány. Egyrészt kicsit nagy, amit nem annyira szeretek, másrészt foszlik róla a bőr, ami rontja a komfortérzetemet. Ezért hirtelen felindulásból elhoztam a szomszédból egy Bravóhoz ajánlott sportkormányt, ami jó kicsi volt, ha nem is túl szép. Gondoltam, a rettenetes, krómhatású dudagombra majd felragasztunk egy matt fekete Nordschleife pályarajzot, és jó lesz.
Nem lett az. Meglepően pontosan passzolt, még az indexvisszahúzó pöcköknek is volt kihagyás a kormányagyban, de szorult a szoknyája. Ezt az apró pontatlanságot, ami az első métertől fogva hihetetlenül zavart, lehetett volna még orvosolni, de a kis átmérő miatt nehéz volt precízen becélozni az irányt, kicsit messzire is kellett nyúlni, és a lapítás az alján rém szokatlan volt. Lássuk be, ez nem ideális, amikor az ember a Fuchsröhrébe rongyol le negyedikben, teli gázon. A bajok egy részét lehet, hogy a beteg kormánymű okozta, de a problémahalmaz egy egyszerű kormánycsere után túl sok volt. Vagy azt is mondhatnám, nem tetszett, és kész.
Szóval fejben el is határoztam, hogy visszatérek a gyári kormányhoz, de a Nagy Pucolós Napra még így ment el a Marea. Amint begurultam a munkaállomásra, Laci (akit persze nem így hívnak, de a Totalcar tanúvédelmi programjában mindenki a László nevet kapja) egyből előkapta a kedvenc készülékét, a polírgépet, mivel ez a főprofilja, és egy rögtönzött termékbemutatón demonstrálta, mit tudna művelni a Marea fényezésével. Próbáltam meggyőzni, hogy ezt a tudományt tartogassa a nürburgringi kirándulásunk utánra, hiszen ott sok esemény előfordulhat, ami károsítja a fényezést, de addigra már a Bodyguard nevű keményviasz is fent volt a próbaképpen kiglancolt felületen.
A beltér, a beltér, azt kapd rendbe! Laci itt is hazai gyártású Wolf cuccot használ, és a bemutató jelleggel létrehozott előtte-utána határvonal valóban meggyőző lett. Ülések, padlókárpit, műanyagok, mindenen végigment aprólékosan, rá is ment egy nap. Most legszívesebben levenném a cipőmet, mielőtt beszállok, de legalább emberhez méltó környezetben használhatom a Mareát a bevetéséig. A képet pedig, amit Laci készített a vadonatúj porszívó gyűjtőtartályáról, miután kiszívta a koszt a kárpitokból, megpróbálom minél hamarabb elfelejteni.
