Lehet hülye egy sikeres sakkozó?

A nagymester Saabokat tuningol

2015.12.29. 15:39 Módosítva: 2015.12.29. 18:50

Létezik, létezhet hülye sakkozó? Már úgy értem, olyan sakkozó, aki kifejezetten jó helyen van a sakkvilág térképén, lehet hülye? Nem a szó Bobby Fischer-i értelmében, tehát nem bogaras, vagy helyenként értelmezhetetlenül viselkedő hülye, hanem aki hosszas megfontolás után a hülyeség mellett köt ki.

Almási Zoltán sakk nagymester

39 éves, nyolcszoros magyar bajnok, 17 évesen lett nagymester

2010-ben rapid EB-győztes

2002-ben az olimpiai ezüstérmes magyar csapat tagja

Csapatban mindenféle EB második és harmadik

2010-ben Magyarország legmagasabb Élő-pontszámmal rendelkező játékosa, a világranglista 20. helyezettje

2015-ben egy olvasónk küldte be egy használtautós oldal hirdetését, melyben a bajnok egy erősen tuningolt Saabot árul. 

A válaszért az M3-as kivezető szakasza, a BVSC pálya mögötti kietlen városrészre mentem, ahol az ország három létező Saab szervizének egyike működik. Ide járkál Almási Zoltán sakknagymester, hogy ügyfeleivel találkozzon. Mármint nem sakkozókkal, hanem akik a Saabjukat tuningolnák. Épp valami szoftvert mutat be egy ügyfélnek; utólag derül ki, ő volt az a kék 9-3-asban, aki többször is elhúzott mellettem, mialatt a magyar saabos közönségben evidenciaként emlegetett Sziki-féle szervizt kerestem.

Hogy mi ebben a hülyeség? Az egész, ahogy van. A Saab egy megszűnt autómárka, ami Magyarországon eleve egy szűk réteget érdekelt. Ennek a szűk rétegnek van aztán egy szabad szemmel nem is láthatón szegmense, a saabos boyracer, akinek nem elég az eredeti teljesítmény, és inkább milliókat költ a Saabjára, mint hogy eladná, a plusz milliókkal kiegészítve pedig venne egy autót, ami már gyárilag erősebb. Látják a piaci rést? Almási Zoltán igen. Én egy használtautó-hirdetést láttam, amiben elég bő lére eresztve írja le a sztorit, kezdve azzal, hogy ki ő, mi ő, úgyhogy megkérdeztem egykori szövetségi kapitányát, Kállai Gábort, szerinte Almási egyáltalán beszámítható benyomást kelt-e. Abszolút, mondja a tévéműsorokból is ismert szakember. „Almási már kiöregedőben van a profi sakkból, hiszen 39 éves. Most nagyon jól játszott az izlandi Európa-bajnokságon, Lékó Péter mögött a második táblán, de okosan készíti elő a civil életét, és szerintem biztos megy majd neki ez a tuningüzlet.”

Hát jó, nem lehet elvárni, hogy egy sakknagymester, mármint Kállai Gábor képben legyen a skandináv autómárkák tündöklés-bukás görbéjének aktuális állásával, hiszen a Saab nem is olyan rég állt a földbe (2010), sokak fejében még mindig ez az art direktor autó, afféle kívülálló prémiummodell, ami Magyarországon jellegzetesen Presser Gábornak és Koncz Zsuzsának volt. Nem beszélve a Saab legendás biztonságosságáról, hiszen Horn Gyula az életén kívül egy választási győzelmet köszönhetett neki, de olyat is ismerek, aki húzta már ki a józan Oszter Sándor művész urat a diósjenői egyenesben töréstesztelt Saabjából. Szikiék elég komoly nagyüzem, és amikor megkérdezem a család harmadik Saabos generációjához tartozóTamást, nem para-e, hogy kipusztult alóluk a márka, azt mondja, nem nagyon: ugyanannyi Saab jár hozzájuk. És igazából Volvót is javítanak, de azt nem verik nagy dobra, mert még megjelennének a volvós ügyfelek, akik viszont nem férnének el sem kint az utcán, sem a műhelyben, az emelőkön. Vagy a hátsó udvarban, teszem hozzá magamban, ahol meghatóan terebélyes Saab temető üzemel. 

„Nincs korreláció az ember intelligenciahányadosa és a személyisége között”, teszi még hozzá Tamás, aki pszichológiát tanult, magyarázatként a furcsa jelenségre, hogy itt egy sakkozó, aki Saabok tuningolására tette fel a sportkarrierje utáni életét. Tamás persze régóta ismeri a nagymestert, aki akkor még csak egy saabos ügyfél volt a sok közül, de viszonylag hamar kitűnt a tömegből, amikor az autója megnövekedett teljesítménye miatt hirtelen elkezdett nagyon sok pénzt költeni kuplungra. „Én megértem a Zolit, én is éppen építek egy 500 lóerős Saabot, a fél életem ezzel telik, skandináv fórumokat bújok és norvég szerelőkkel levelezek, hogyan nem szakad szét a váltó, hogyan lesz ebből összkerékhajtás, mert a Saabnál az sosem volt, csak a vége felé a GM-féle, ami 300 lóerőnél szétszakad. Szerintem sakkozóként azt érzi, hogy ez a kihívás, nem egy Skyline GTR-ből kihozni 1000 lóerőt. Sok autónál működik, hogy készen veszed a tuningot, de a Saabnál nincsen kitaposott út. Milliókat költött arra az autóra. Csak kuplungra vagy négymilliót." 

Ez itt egy Carbonetic duplatárcsás kuplung, nagy nyomatékot tud átvinni, de ennek oltárán bizonyos dolgokat fel kell áldozni. Például a mindennapi használhatóságot, teljes mértékben. Ebbe az Almási is belefutott: vett egy szinterkuplungot, és az első dugóban kinyírta. Mindig ráfut az ember ilyen dolgokra. A második autójánál már volt egy koncepció, ez volt a különbség: használható módon megépíteni az autót a plusz 100-120-150 lóerővel.”

A svédek elképesztő dolgokat tuningolnak Saabokból, de ők ugye svédek, nekik nem kellenek hozzá észérvek, elég a nemzeti büszkeség. Az igazság pillanata is eljön egyszer, Szikiéktől megtudtam néhány érdekességet a Saabról, Almási Zoltán pedig befejezte a demózást, úgyhogy most már muszáj tőle is megkérdeznem: egy ember, aki sikeres sakkozó, a papírforma szerint tehát van agya, hogyan alapozhatja a civil pályafutását egy már nem létező, amúgy is periférikus márka tuningolására? „Úgy kezdődött, hogy 2002-ben vettem az autót, még újonnan a feketét, és 2007-ben kezdtem el tuningolgatni. Ez lett belőle. A céget 2015 elején alapítottuk, egyelőre megpróbáljuk, és megnézzük, lesz-e egyáltalán annyi Saab, hogy megérje.”

A kék autón látható body kit, a lökhárítók és szpojlerek mind saját fejlesztés. Illetve Tárnok Zsolt, aki általános ipari formatervezőként ajtókilincstől zuhanyon és karórán át fitneszgépig sok mindent tervezett már, ő felügyelte a tényleges tervező, Révész Richárd munkáját, aki csak most szabadult a Budapesti Műszaki Egyetemről, de már elég jó 3D-formatervezői referenciái vannak. A két formatervező fél éves munkáját persze Almási irányította, mert a profi dizájnerek nem akarták a splittert (a lökhárító alsó, kinyúló, karbon eleme) ennyire kihúzni, amikor még csak rajzon létezett. Húzzál még, húzzál még, mondá Almási, és sakkozó létére végül igaza lett, élőben egyáltalán nincs eltúlozva, igazából én is inkább még húznék rajta egy kicsit kifelé. „A splitter egyébként is olyan, hogy ha épp nem kell, vagy nem akarod mindenhol odaverni, fogod és lecsavarozod. Végül is azért választottam a Saab-tuningot, mert egyrészt ez érdekel, másrészt ehhez a márkához már valamennyire értek. Nyilván könnyebb lenne Volkswagennel, de ahhoz nem értek,  szart meg nem akarok kiadni a kezemből.”

A cucc legnagyobb dicsérete, hogy nem venni észre: úgy néz ki, mintha gyári lenne, és egyáltalán nem feltűnő.

- Oké, szép, de mennyit lehet ebből eladni?

- Amerikában már milliomosok lennénk...

- Igen, de nem vagyunk Amerikában.

- Úgy értem, nem kéne fizikailag ott lennünk, csak annyira idióták az amerikai postai csomagolási szabványok, hogy a két lökhárítót szinte egy szobányi faládában kéne postáznunk. A szállítási költség pedig már fájdalmas. Öt kilós lökhárítóból lesz 180 kiló

Magyarországon a nyár óta három szett lökhárítót adtak el, ami szerintem döbbenetesen sok, de Almási inkább panaszosan kiált az ég felé: Amerikában huszonhármat is eladtak volna, ha nem lennének olyan hülyék a szállítási szabványok. A body kit-en kívül árulnak tuning elektronikát, saját kipufogórendszert, amit itthon gyártatnak, és ott van még az intercooler és a toronymerevítő, melyeket hasonlóképpen; a lényeg a gyári motortér 320 lóerővel.

- Egy profi sakkozó jól keres?

- Igen. Most vagyok 50. körül a világranglistán, de 19 évesen voltam a 17. Voltam nemrég 30., de úgy van, ahogy a Kállay mondja, hogy most már készülődök a kiszállásra. A Saab-tuning egyelőre egy hobbi, aztán meglátjuk, mi lesz belőle.

- Mi egyébként a becsületes mesterséged?

- Profi sakkozó.

- Na jó, mi a végzettséged?

- Nyolc általános. Jártam egy hónapot gimibe, de a diri nem akart elengedni két és fél hétre versenyre, meg edzőtáborba. Sakkozóknál ez elég gyakori.

- Lehet, hogy a Lékónak is csak nyolc általánosa van?

- Igen, valószínűleg. Vagy még annyi sem. Három évvel fiatalabb, mint én, és ő már kis korában kőkemény profi volt.

Megyünk egy próbakört, és azt kell mondanom, a termék jó, finoman mozog, a turbó sem az az otrombán hátba vágós fajta, inkább szépen megy. Ebben a taknyos téli időben persze esélytelen, hogy egy elsőkerekes autó átvigye az erőt az útra, főleg kanyarban tudja ijesztgetni az embert a tapadás elvesztésével. És mindez nem is került soka. Két-három intercooler, kétféle leömlő, hat kuplung, de persze a motorjában sem sok gyári dolog van. Más hajtókar, más dugattyúk, vezérműtengely, saját kipufogórendszer...

- Sakkozók általában jól számolnak, vagy ilyet csak a hozzám hasonló laikusok gondolnak?

- Általában igen.

- Tudod, mennyit költöttél rá?

- Pontosan nem tudom, de biztos, hogy tízmillió fölött. Ebben benne van, hogy a váltó háromszor-négyszer megadta magát, de az is, hogy fel van műszerezve; ezek Defi műszerek, darabja 60-80 ezer forint.

- És mennyiért vetted?

- A feketét? Nyolcmillióért, még újan, a Váci úton. Nyolcmilliókettő. A legnagyobb táv 1300-1400 kilométer volt, Groningenbe, egy hollandiai versenyre mentem vele. Mondjuk az kétrészes út volt, mert a Bundesligában játszottam, onnan mentem tovább Groningenbe. A sakkban ugyanis úgy van, hogy más sportokkal ellentétben egyszerre több ország bajnokságában is játszhatsz, ha meg tudod oldani, hogy a meccseid ne ütközzenek. De ez már régen volt, ma már sokkal kényelmesebb vagyok, felülök a repülőre, és kész.

- Szeretsz gyorsan menni?

- Ész nélkül soha nem közlekedek.

- Nem erre vonatkozott a kérdés.

- Ha olyanom van, hogy valakit helyre akarok rakni, akkor megyek.

- ???

- Ez a BMW-kre vonatkozik, főleg.

- A legrosszabb fajta boyracer a nyugdíjas sakkozó?

- De megvan az oka is, nem véletlenül a BMW-seket szidják mindenhol.

- Persze, és az okok között ott van, hogy jó az autó. Magamon is észreveszem, hogy egy-egy jobb BMW-ben teljesen tahó leszek. Mondjuk egy X3-as, ami gyors, és még ki is látni belőle...

- Van egy harmadik autóm is, egy 1,5 Dci Clio, amit normálisan vezetek a városban. Ezért is árulom a kéket, mert demóautónak felesleges; már bemutattam rajta mindent.

- És mi lesz a sportkarriereddel?

- Egyre többen sakkoznak, és az utóbbi tíz évben a komputerek is egyre erősebbek. Ma már egyre nehezebb bárkit megverni, sokan a számítógépek lépéseit tanulják be. Amikor én kezdtem sakkozni, az nagyon más világ volt, könnyebb is volt. Nem voltak komputerek, ma meg egyre több fiatal ellenfélen ismerem fel, hogy komputer-lépéseket nyomnak. Mert utólag beviszed te is a játszmáidat, és elemzed, és látod, hogy ezek sorra mind a gép első helyen ajánlott lépései. Meg hát nyilván az is megnehezíti a dolgom, hogy az új ellenfelek napi tíz órában magolják a számítógép lépéseit, én meg napi nyolcban már a Saab-tuningot nyomom.

Polgár Judit jó kapitány

„Polgár Juditról el kell ismerni, nagyon jó szövetségi kapitány. Most Izlandon meghúzott néhány olyan lépést, amit én soha nem mertem volna, és bejöttek. Játszottunk a Spanyolokkal, nyertünk, de a Berkes Fecó a 4-esen fel sem tudta adni a partit, mert annyira rosszul lett, hogy elájult a tábla mellett. Másnap Azerbajdzsánnal játszottunk, vérre menő meccs volt, mert ott dőlt el, lesz-e érem. És megint berakta fehérrel, és megint nyert a Fecó. Meg volt még két-három ilyen eset.”