István Suzuki terepjáróját január 19-én előzetes értesítés nélkül lefoglalta a rendőrség, mert feltételezik, hogy az autó lopott és átütötték az alvázszámát. Azóta több mint négy hónap telt el, de eddig csak annyi derült ki, hogy az első háromban csak tárolták a Suzukit, igazságügyi szakértő nem látta. Olvasónk terepjárója korábban két eredetiségvizsgálaton és két műszaki vizsgán is simán átment.
Márpedig ők most felteszik a trélerre és el fogják szállítani a Suzukit. Ha ellenkezem, megbilincselnek, és visznek engem is - ezzel a mondattal ért véget január 19-én István, az egyik Mátra-aljai falu egykori polgárőr-vezetőjének születésnapja. A Kecskeméti Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának megbízásából a gyöngyösi rendőrök tartottak nála házkutatást, majd egy január 4-i határozat alapján lefoglalták az autóját, amelyet 2015. novemberében vásárolt, és amelynek korábban két magyarországi tulajdonosa volt. A házkutatásról nem értesítették előre, csak megjelentek és vitték a terepjárót.
A rendőrök nemcsak az István munkájához és mindennapjaihoz nélkülözhetetlen Suzuki Jimnyt és az autó összes okmányát foglalták le, de az egy nappal korábban beszerelt, több mint 320 ezer forint értékű navigációs autórádiót is, amelyet az 54 éves István a gyerekeitől kapott ajándéka.
A lefoglalásról és a házkutatásról szóló határozat szűkszavú, de rengeteg kérdést vet fel. A leghosszabb mondata a Büntető Törvénykönyvből származik, a nagyobb értékre elkövetett lopásról, csalásról, sikkasztásról, hűtlen kezelésről és orgazdaságról szól. Ezzel kapcsolatban nyomoznak tehát a kecskeméti rendőrök, és ezért vitték el a Jimnyt.
Négy hónappal a történtek utána üldögélünk a faluszéli családi ház tornácán, és azon töprengünk, mit jelenthet a bűncselekmény gyanúja egy olyan autó esetében, amelynek az azt behozó kereskedéssel együtt két korábbi magyar tulajdonosa most is elérhető. A Suzuki eddig két kötelező eredetiségvizsgálaton, illetve két műszaki vizsgán is részt vett. Ha valóban átütötték volna az eredeti alvázszámot, ahogy a rendőrség gyanítja, ezeken a vizsgálatokon ki kellett volna derülnie, de egyiken sem találtak semmi rendkívülit. Lehet, hogy semmit sem érnek a drága és kötelező hatósági szemlék?
Ez ügyben nem jutunk sokra Istvánnal, így viszont nehéz eldönteni, a rendőrség mi alapján feltételezi, hogy az Ausztriából származó Suzuki vázszámát meghamisították, mielőtt itthon forgalomba helyezték. A kereskedő szerint az autóval minden rendben volt, azt egy osztrák magánszemélytől vásárolta. A Pest megyei cég huszonöt éve foglalkozik használt autókkal, és most is elérhető.
Miután a kecskeméti rendőrök elvitették István Suzukiját, új korszak kezdődött az 54 éves mérnök életében. Autó nélkül maradt, így most motorral jár dolgozni, vagy másokat kér meg egy-egy fuvarra. Hetekig szégyenkezve járt-kelt a faluban, mert, ahogy meséli: "egy ilyen kistelepülésen az emberek fantáziája élénk, mindenfélét képzelnek, ha valakinek a kertjében rendőrt látnak. De nem mehetek oda mindenkihez az adásvételi szerződéssel, hogy az autót nem loptam."
Teltek a hetek a lefoglalás után, de a rendőrségről semmilyen értesítés nem érkezett. Sem azt nem írták meg, pontosan hol tárolják a még most is több mint hatmillió forintot érő, speciális terepgumikkal, és rengeteg, kifejezetten erdőjáráshoz szükséges extrával felszerelt autót. István nem tudhatja, lemosták-e róla a téli sózás nyomait, mentek-e vele akár egy métert is, lemerült-e az akkumulátor.
István ügyvédje azonnal panaszlevelet írt a Kecskeméti járási és nyomozó ügyészséghez, ahol nemcsak az autó korábbi magyar tulajdonosait sorolta fel, de a magyarországi forgalomba helyezését végző céget is megemlítette, amelynek vezetőjét egyébként máig nem kereste meg a rendőrség az autó ügyében.
Csak remélni tudom, hogy az ügyészség nem avatkozik a nyomozásba, mert a Suzuki visszaszolgáltatását megtagadó első határozatában egy helyen tehergépkocsinak minősíti a Suzukit, miközben az, gyártása óta személygépkocsiként szerepel a nyilvántartásban, a lefoglalásról szóló határozat dátumaként tévedésből 2015-öt írnak, Istvánt pedig egy helyen Sándorként említik.
A panasz és az elutasítás ellenére újabb hetek teltek el februárban, de az autó további sorsáról továbbra sem lehetett tudni. A központi nyilvántartás továbbra is forgalomban tartja, ezért István felszólító levelet kapott a helyi önkormányzattól, hogy fizesse be a rendőrségnél lévő Suzuki gépjárműadóját. Írt neki a biztosító is, hogy rendezze a kötelező biztosítás következő negyedéves díját. Egyik helyen sem fogadták el a lefoglalásról szóló határozatot, ezért István ideiglenesen sem tudja kivonatni a forgalomból az autót, a rendőrség pedig ilyen apróságokkal sem foglalkozik.
Üldögélünk István kertjében, egy vaskos mappában lapozgatja az összes ügyvédi levelet és válaszlevelet hol a rendőrségtől, hol a kecskeméti ügyészségről, de mindegyikben nagyjából ugyanaz áll. Az orgazdaság gyanúját továbbra is fenntartják, mert a Suzuki alvázszámát vélhetően átütötték, így helyezték forgalomba Magyarországon, 2015 elején. Hogy a két eredetiségvizsgálaton és a két műszaki vizsgán is tévedtek-e, a rendőrség igazságügyi járműszakértője fogja eldönteni.
Az ilyen szakértőket a szakértői kamara tagjai közül választják ki. A két hónapja egy szintén a vásárlás után lopás gyanúja miatt lefoglalt Renault Modusről szóló cikkben láthattuk, hogy ezek a szakemberek olyan vizsgálati módszerekkel is dolgozhatnak, amelyekkel a kötelező eredetiségvizsgálatot végző vállalkozók biztosan nem, mert azok maradandó károkat okozhatnak az autóban. Ennek később még nagy jelentősége lesz.
A rendőrségi szakértő viszont végezhet roncsolásos vizsgálatot is, azaz megkapargathatja a fényezést, akár erős oldószereket is használhat, illetve megbonthat bizonyos burkolati elemeket, ha sejti, hogy azok alatt felbukkan egy korábbi fényezés, vagy egy másik alvázszám nyoma. Egy ilyen vizsgálat tényleg nagyon alapos, és akár több százezer forintba is kerülhet, ennek ellenére egy-két munkanap alatt lezajlik.
Így talán már értik, miért kifejezetten kínos a kecskeméti rendőrség hónapokig tartó késlekedése, és miért mond el sokat az ügyészség hatékonyságáról, hogy amikor István ügyvédje február végén panaszt tett az ügyészségen az nyomozás és a vizsgálat elhúzódása miatt, azt egyszerűen továbbították a rendőrség felé, pontosan arra a részlegre, ahol ilyen lassan dolgoznak. Mivel még ezután sem történt semmi, az ügyvéd márciusban újabb panaszt nyújtott be az ügyészségre, amelyet ismét a nyomozóknak küldtek tovább.
István április közepén, kétségbe esve kereste meg a Totalcart. Javasoltam neki, hogy ezúttal ne Kecskeméten, hanem az Országos Rendőr-főkapitányságon (ORFK) tegyen panaszt az ügye elhúzódása miatt. Ezután váratlanul megmozdult az ügy. Május elején azt írták az ORFK-ról, hogy István panaszát továbbították a Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyettesének. Az illető tudhat valamit, mert nem sokkal később végre komolyan vehető választ küldtek Kecskemétről.
Kiderült, hogy az autót a Heves megyei rendőrkapitányság telephelyén őrzik, de rejtély, hogy a nyomozást végző kecskeméti rendőrségen miért vártak április 19-ig, mielőtt egyáltalán felkértek egy igazságügyi gépjárműszakértőt, hogy vizsgálja meg a Suzukit. Vagy, ha megfordítjuk a képletet, nem világos, miért kellett január 19-én elvinni az autót, ha április 19-ig semmi nem történt vele. Azonkívül persze, hogy Istvánnak a rendőrség látogatása után hetekig lehajtott fejjel kellett járnia falujában. Jó időzítéssel akár István udvarán is megvizsgálhatták volna, vagy berendelhették volna a rendőrséghez egy azonnali vizsgálatra.
A Jimny elvileg biztonságban van, maguk a rendőrök vigyáznak rá, talán már a szakértő is látta, de ez egyáltalán nem biztos, mert a vizsgálat eredményéről szóló jegyzőkönyv elkészítésének végső határideje június 19. Emlékezzünk: egy olyan vizsgálatról van szó, amelyet akár január 20-án elvégezhettek volna. Erre dobjunk még rá egy hetet, amíg a nyolc-tízoldalas jegyzőkönyv is elkészülhetett volna. Sehogy sem jön ki az az öt hónap, amennyi ideig Istvánnak minimum várnia kell, mielőtt megtudhatja, valóban lopott autót vásárolt-e. Ez tényleg csak a minimum, valójában félő, hogy nem aznap jelentkeznek majd a nyomozók az eredménnyel, amikor a szakértő felpillant a papírjai közül.
Ha az autó valóban lopott, a tolvajoknak bőven volt idejük eltűnni, sőt, ha ezt a cikket most olvassák, megnyugodhatnak, hisz láthatják, hogy a rendőrség hónapokig parkoltatja ügyet és az autót, mielőtt akárcsak megkapirgálná az alvázszámot. Nem sürgős nekik, hiszen az eljárás a megyei és az országos főkapitányság szerint is szabályos, bár a kecskeméti rendőrkapitány azt írja, hogy az ügyintéző mulasztásával kapcsolatban a szükséges munkáltatói intézkedést megtette, jelentsen ez bármit is.
Látva, hogy Istvánt mennyire megviselték a történtek, lánya magánnyomozásba kezdett az interneten. A Suzuki Jimny vázszámával többek közt két lejárt e-Bay-hirdetést is talált. Ezekben a lefoglalt autó alvázszámával (Fahrgestellnummer) hirdettek korábban egy üzemanyagtankot és két hátsó lengéscsillapítót, Németországban. Még a gyártás éve és hónapja is stimmel.
Arrafelé nem ritka az ilyesmi, mert az alvázszám megadásával is igazolhatja a hirdető, hogy nem lopott autóból származó portékát kínál, illetve segíthet a vevőnek belőni a pontos évjáratot és típust, nehogy feleslegesen licitáljon. Hogy mi következik ebből? Semmi megnyugtató, így István most kénytelen június 19-ig várni, hogy megtudja, tényleg lopott autót vásárolt-e.
Ha nem kapja vissza a Suzukit, az előző tulajdonoshoz és az eredetiségvizsgáló céghez fordulhat kártérítésért. Ha a vizsgálócég hibázott, akkor a felelősségbiztosítása fedezheti a kárt. Ezzel kapcsolatban nem kecsegtet túl sok jóval egy, az ügyben megkérdezett budapesti eredetiségvizsgáló állomás vezetője. Szerinte ezekben a kártérítési ügyekben elsősorban arra kíváncsiak a biztosítók, hogy a vizsgálat az amúgy teljesen elavult hatósági előírásoknak megfelelően zajlott-e. Ha igen, az azt jelentheti, hogy hiába engedték át a lopott autót, a cég nem hibázott, István pedig hosszan harcolhat a pénzéért a bíróságon.
Az is lehet, hogy nem is ennek a Suzuki Jimnynek ütötték át az alvázszámát, hanem egy másik, ugyanilyen évjáratú és színű, de lopott Jimnyt próbáltak ennek az autónak a számaival legalizálni. Ha így történt, lehetséges, hogy a rendőrség az ikresítésnek nevezett bűncselekményhez használt mindkét autót lefoglalta.
A harmadik eshetőség, hogy egy lopott autót valamikor szétbontottak, de előtte a karosszériájába beütötték István terepjárójának vázszámát, hogy a legális autóbontó kiadja róla a bontási igazolást, mielőtt nyomtalanul eltünteti a maradványait.
Sajnos a fenti eset elvileg minden magyar autótulajdonossal megtörténhet, mert ha a rendőrség gyanakodni kezd, az ügyészség felhatalmazása alapján bárki autóját lefoglalhatja. A lefoglalás időtartama többször hosszabbítható, a jóhiszemű tulajdonos pedig perelheti a rendőrséget, ha végtelenül sok pénze, ideje és türelme van.
István ügyének bemutatását folytatjuk, amint megkapta az igazságügyi szakértő vizsgálatának eredményét.
