Fogyasztás: 45 liter/100 méter
A Double Screamin' becenevű holland traktor áll be a szán elé. Traktorra persze csak nyomokban emlékeztet, a létraváz egyik végében két kompresszoros V8-as pörög, a másik végében pedig két röhejes méretű kerék között ül a pilóta. Felakasztják a szánt, majd óvatosan előregurul, már amennyire 5000 lóerővel óvatosnak lehet lenni. Bántóan egyenetlen az alapjárat, de egyszerre kisimul, a húszcentis kipufogók úgy üvöltenek, hogy szétreped körülöttük a tér.
Az iszonyatos erő ellenére lassan indul meg a traktor, mert így tudnak legalább valamennyire megtapadni a kerekek. Ahogy gyorsul a szerelvény, egyre jobban rálép a sofőr, a traktor eleje megemelkedik, és a motorhang elviselhetetlen. Méterekre állunk a pályától, de a talaj remeg, és hiába fogjuk be a fülünket a lüktető üvöltés ugyanúgy fáj, mintha apró gránátok robbannának a koponyánkban. A traktor kitér, szinte elhagyja a pályát, a pilóta pedig korrigál, de csak két keréken sikerül visszaterelni a pályára a gépet. A kétkerekezés pedig egy 5000 lóerős, 20 tonnát vontató gépnél teljesen mást jelent, mint leírva tűnik.
A traktorhúzás – tractor pulling, vagy csak simán pulling – az a fajta motorsport, ahol szemre nem sok dolog történik, de mégis elképesztően látványos. Nagyok a gépek, erősek a motorok, a hanghatás pedig semmi másra nem emlékeztet. Egyszerű, de elképesztően hatásos szórakozás, ami nem a szofisztikáltságból, hanem a nyers erőből és a látványból merít. Egy rali gyorsasági változatosabb, egy F1-futam kifinomultabb, de nincs még egy motorsport, ahol az erő ennyire látványosan megjelenik.
A hétvégén Hajdúböszörményben rendezték meg a Traktorhúzó Európa Kupa futamát, és nemcsak a helyi gazdaságok traktorosai jöttek ki, hanem nyolc igazán komoly, épített célgép is érkezett szerte Európából, hiszen Hollandiában vagy Németországban igazán népszerű ez a sport. Több kategória létezik a teljesen széria, épp csak a termőföldről elhozott traktoroktól, az utolsó csavarig egyedi, akár több helikopter-hajtóművel szerelt szörnyekig. Itt, Hajdúböszörményben most a Pro Stock és a Light Modified gépek versenyeznek: előbbi nyomokban még emlékeztet egy traktorra, de dízelmotorjuk 6500-at forog és 1500-2000 lóerő között tudnak, utóbbiak pedig a legelborultabb, több motorral szerelt 5-10 ezer lóerős rettenetek.
A versennyel egy füst alatt expót is tartanak, és akármennyire is érdekesek a tárcsás boronák, inkább a boxok felé oldalgunk. Itt versenykamionokban hozzák a traktorokat, elsőre a német Green Monster csapat gépébe botlunk bele. Két traktorukat is elhozták, az egyikben egy, a másikban két darab Allison V1710 G6 motor van. Ezek második világháborús amerikai vadászrepülő motorok, de a traktorhúzás világában természetesen kevés a gyári teljesítmény. A V12-es kompresszoros blokk 28 literből tengerszinten 1500 lóerőt hoz ki, de a németek elektronikus befecskendezésűre alakították őket és metanollal üzemeltetik, most egyenként 2500 lóerősek. Furcsa látvány az archaikus hengersorok között figyelő soros portok, de ezzel tudják programozni a hetvenéves motorokat.
Sebességváltó nincs, mindkét motornak egy-egy négytárcsás száraz kuplung jutott és egy hatalmas fogaskerék-áttétellel közösítik a motorokat, ahonnan egy titán kardántengelyen megy a diffi felé az irdatlan erő. Érdekes módon a diffi nyitott, de ahogy megtudom a csapattól, erre azért van szükség, mert amikor elemelkedik a két első kerék, akkor csak az egymástól függetlenül fékezhető hátsó kerekekkel lehet úgy-ahogy irányítani a traktort. És tényleg: két fékpedál van, és a hozzájuk tartozó féknyergek oldalanként egy legalább 45 centi átmérőjű féktárcsába harapnak. Gázt itt éppen gázkarral lehet szabályozni, de ez a megoldás is csapatfüggő, van, ahol a két fékpedál mellé kerül harmadikként.
Ahogy haladunk tovább a boxban a legkülönfélébb variációkba botlunk, van, aki 12 hengeres Rolls-Royce repülőgépmotort használ, mások dízel teherautó motorokat alakítottak metanolüzeműre. A legbetegebb megoldás talán a holland Black Poweré, aki három darab, 9,2 literes Chevy-blokkot használ, de érdekes módon nem egymás mellé, hanem Y-alakban beépítve: egy motort a gép hossztengelyével párhuzamosan, kettőt pedig arra merőlegesen raktak fel. Elég frankensteini a látvány, de a csapatkapitány szerint így a legjobb a súlyelosztás, viszont azt hozzáteszi, hogy széthullott néhány közösítő, mire sikerült üzembiztosra összehozni. Kellett is okoskodni, hiszen 3 bar töltőnyomáson valahol 4500 és 6000 lóerő között tud a három motor.
A box sor elején az olasz Rocco Power Team Four NoHemi nevű gépe áll, a méret-versenyt egyértelműen ők nyerik. Ahogy a név is utal rá, négy darab Hemi blokk hajtja a traktort, 10 400 lóerővel, amit nem tudom, hogy mértek ki ilyen pontosan, hiszen ebben a léptékben az a 400 ló akár mérési hiba is lehet.
Mire végigérünk a boxon, már javában készül a pálya, és a traktorhúzásban talán ez a legfontosabb kérdés, hiszen a verseny kimenetele jórészt ezen múlik. Még látszik a fekete fólia, amivel letakarták éjszakára a százméteres földdarabot, mert ha elveri az eső, akkor ugrott a verseny. A pályán folyamatosan legalább négy gép dolgozik, egy traktor folyamatosan permetezi, egy másik gyalulja, egy úthenger simítja, egy harmadik traktor pedig egyengeti egy sokkerekű vontatmánnyal. Az európai szövetség bírája szigorú, tudományos módszerrel, egy vaspálcával bökdösi a talajt, és nem boldog. Két órát csúszik a rajt, mivel a permetező traktor elromlik, így túlságosan kiszárad a talaj. Miközben a négy gép gyúrja a pályát, beállítják a szánt, vagy, ahogy a magyarok emlegetik, a súlypadot.
A Red Shadow nevű súlypad a Bremswagen-Team Edewecht gépe, egyetlen feladata, hogy minél jobban visszatartsa a traktorokat. Ilyen gépeket természetesen nem gyártanak, André, az egyik csapattag házi készítésűként emlegeti. Elmondása szerint egy traktor és egy teherautó szerelemgyereke, a lényege az, hogy amikor elkezdi húzni a traktor, egy láncos mechanika előre tolja a súlyt, így a gép elejére épített tolólap megsüllyed a homokban, ezzel növelve az ellenállást, hiszen közben több köbméter földet tol ki.
Azt, hogy mennyi nehezék kerül a dobozba, a versenybíró a pálya állapota alapján dönti el, André szerint a kvalifikációs futamban 18,5 tonnával kezdenek. Ez kisebb súlynak számít, és ahhoz, hogy a versenyen indulhasson valaki, ezzel el kell jutni 100 méterig. Aki ezt teljesíti, indulhat a versenyen, ahol már nagyobb súllyal terhelik a súlypadot, és az nyer, aki a vonalakon belül maradva a legmesszebbre jut. Ha valaki teljesíti a 100 métert, az az úgynevezett full pull, vagyis teljes húzás, ha ez többeknek sikerül, addig növelik a súlyt, amíg eldől, ki a jobb. A csapat büszke a súlypadra, André még azt is hozzáteszi, hogy az önjáró gép tudja az Euro 6-ot.
A szánban ülő kezelőnek komoly felelőssége van a lebonyolításban, ugyanis ő az, aki a vészleállítót kezeli: ez minden versenyen induló gépen ott van, valahol a két sárvédő között, a diffi felett. Ha a súlypad vezetője úgy ítéli, hogy a traktor elszabadul, akkor ezzel tudja leállítani. A versenyen persze nem csak profik indulnak, egy 10 ezer forintos nevezés fejében bárki odaállhat a szán elé, például tizenéves srácok is, akik a helyi mezőgazdasági szakiskolákban tanulnak. A látvány kedvéért a szervezők meghívtak pár húzásra átalakított teherautót is. Ezek szállítmányozó cégek kiszuperált nyergesvontatói, a Scania például 2 millió kilométert futott, mielőtt 1500 lóerősre tuningolták. Érdekes dolog ez amúgy a lóerőkkel, mert a négy teherautó közül az jut a legmesszebb, amelyik papíron a leggyengébb, mindössze 800 lóerős.
A futamok előtt felsorakoznak a Light Modified gépek, vadonatúj John Deerek húzzák őket a pálya mögé, félkörívben állnak be. Amikor elkezdik melegíteni a gépeket, kitör a kakofónia, ahogy egyszerre túráztatnak három-négy sokezer lóerős gépet, az olyan hanggal jár, mint utoljára talán a bolygó születése. Odamegyek a Black Power hárommotoros gépéhez, éppen indítják a levegős indítómotorral. Onnantól, hogy egy motor már megy, a másik kettőt az áttétel átkapcsolásával indítják el. Szívesen megkérdezném, hogy mégis hogyan, de a gondolataimat sem hallom. Amikor a harmadik motor is átfordul, tisztességes mennyiségű metanollal fröcsköl le, égeti a bőröm, inkább távolabb állok. Azt még sikerül kiordibálni, hogy a százméteres versenytávon olyan 45 litert éget el.
A lelátók az égető napsütés ellenére csordultig vannak emberrel, üvölt az EDM, vattacukor és óriás hambuger a kezekben, a pályán pedig csillogó gépek. A hangulat érdekes keveréke a vurstlinak, a betakarításnak és a gyorsulási versenynek, de két húzás között előkerül egy új Lada Niva is, amit két bikinis csaj érzékien lemos. Pár foltot kihagynak, de ez valahogy senkit sem érdekel.
