Autót Amerikából – szabad ilyet?

Ha elszántuk magunkat a vásárlásra, kezdődnek a nehézségek. Honnan és hogyan vegyük meg az autót, hogyan fizessük ki, és szállítsuk haza? Végül, de nem utolsósorban, hogyan tudjuk üzembe helyezni?

Idestova 25 éve küldök autókat Európába, így elég sok tapasztalatom van. Én sem tudok mindent, nem vagyok tévedhetetlen. Az első és talán legfontosabb tanácsom, hogy keressünk egy amerikai autókereskedőt az üzlet lebonyolításához. Az USA legtöbb államában szigorú szabályokhoz kötik a dealer licence, azaz az évente megújítandó kereskedői engedély kiadását. Minden kereskedő évente köteles úgynevezett bondot (kezességet) vásárolni egy biztosítótól, vagy bond company-tól.

Ennek összege államonként változó, de minimum 25 ezer dollár. Ez azért fontos, mert ha problémánk támad a kereskedővel, vagy a megvett autóval, akkor a bond terhére a biztosító fizet, még ha kereskedő nem akar, vagy nem tud minket kártalanítani. Ha egy magyar, szlovák, cseh, stb. cégen keresztül vásárolunk, ismerve ezeket az eldobós cégeket, probléma esetén futhatunk a pénzünk után.

Ezzel rá is tértünk a vásárlás legnépszerűbb módjára, az árverésen történő vásárlásra. Aki már foglalkozott ezzel, annak ismerős lehet a két leggyakrabban használt internetes roncsárverés, a copar.com és az iaai.com. Ezek az egész világon ismertek, rendkívül népszerűek. Az elsőre bárki, magánember vagy olyan cég regisztrálhat, amelynek a tevékenységi körében szerepel a gépjármű-kereskedelem, az iaai.com-ra viszont jelenleg csak cégek.

Ezeken a weboldalakon a világ minden tájáról licitálnak a vevők, és itt kezdődik a baj. Mivel az autókat nem látják élőben, csak az árverési képekre hagyatkoznak, ezért gyakran irreálisan magasra verik fel az árakat. Ezt kihasználva sok amerikai kereskedő, lakatosműhely állt rá arra, hogy átkúrja az internetes licitálókat. Szarrá tört autókból csinálnak fényképen jól kinéző járgányokat. Találkoztam már gittből kifaragott kilinccsel, popszegeccsel, gipszkarton csavarokkal rögzített elemekkel – a legszebb, ahol egy bontott oldalfal volt így rögzítve, természetesen mögötte doblemez, oszlopok, stb. gombóccá gyűrve.

Az árverésre bekerülő autókat hiába igyekeznek korrektül lefényképezni, bizonyos hibák eleve nem láthatóak, illetve a fényképeket nem hozzáértők készítik. Semmiféle tapasztalatot, tudást nem várnak el ehhez a munkához. Találkoztam olyan esettel is, amikor csókos adja le az autót az árverésen, ilyenkor egy kicsit kozmetikázzák a leírást, illetve a képeket is.

Néhány hasznos tanács:

• kerüljük a newburgh-i copartot. (a környékén műhelyek tucatjai állítják elő a trükkös autókat),
• kerüljük a jól kinéző, szinte hibátlan autót (miért van roncsárverésen, ha semmi baja?),
• legyünk óvatosak a gyönyörűen kitakarított autókkal,
• ha a képeken látszik, hogy a kocsi belsejében szétszóródott személyes holmik, poharak, hamburgeres zacskók vannak, az jó, mert a baleset helyszínéről került az árverésre, tehát valószínűleg nem trükkös,
• lehetőleg azt az autót vegyük meg, ahol kiderül, hogy a biztosító az eladó (az iaai.com mindig kiírja, a copart.com csak néha),
• a run and drive azt jelenti, hogy az autó még képes volt önerőből megmozdulni, amikor bekerült az árverésre, de SEMMI TÖBBET. Vagyis garanciát nem vállalnak, hogy eladáskor is megmozdul,
• ha amerikai kereskedőt használunk, lehetőleg olyan helyen válasszunk autót, ahol a partnerünk személyesen meg tudja nézni a járművet az árverés előtt,
• ha egy mód van rá, kerüljük a vízkáros autókat, mert a víz bárhol tud kárt okozni anélkül, hogy kívülről látszana. Ilyen szempontból a tűz jobb.

Az autóra szánt licitet előre tegyük rá, ne akarjunk élőben licitálni, két okból is: az egyik, hogy a licit hevében, másodpercek alatt képtelenség megfontolt döntést hozni, és utólag jövünk rá, hogy túl drágán vásároltunk; másrészt az iaai-n előfordulhat, hogy saját magad ellen licitálva vered fel az árat. Ugyanis amikor az látszik, hogy live bid (helyszíni licit), nagyon gyakran senki nem licitál rá a helyszínen. Ezt nem látja a netes licitáló, csak az árverező próbálja így felverni az árat. Ha viszont előzetesen rátettük licitünket, a számítógépes licitáló rendszer nem ugrik be a trükknek, és nem emel rá, hanem megkapjuk a frankó áron.

Sajnos az internetes licit elterjedésével az árak irreálisan megemelkedtek. Az említett árverésen eladásra kerülő autók legtöbbje salvage (roncs) törzskönyvvel rendelkezik, ami az amerikai piacon jelentős értékvesztéssel jár, ezért korábban főleg bontósok vásároltak itt. Miután a külföldi vevők nagy részét ez nem érdekli, gyakran irreálisan felverik az árat.

Nem is beszélve a parts only, vagy a certification of distruction papírokkal árverezett autókról, amelyeket régen törzskönyv híján kizárólag bontósok vásároltak. Ezek azonban a világ számos országában gond nélkül forgalomba helyezhetőek, így rendes árban adják el a korábban csak bontásra vásárolt gépeket.

A vásárlás egy fokkal biztonságosabb módja a normál (tehát: nem roncs-) árverés. Ezek közül az egyik legnagyobb a manheim.com. Ha itt vásárolunk (még ha neten is), sokkal nagyobb biztonságban lehetünk, mert minden járműről állapotfelmérés készül, amit a CR-ikonra (condition report) kattintva találunk. Ezen kívül lehetőség van post sale inspectiont kérni, ami minimális díj ellenében egy, az árverési oldal által elvégzett, utólagos vizsgálatot jelent. Ha ez feltár olyan hibát, amelyet az eladó nem jelzett, és amelynek a javítása egy bizonyos összeget meghalad (általában 300 dollár), vagy egy nem jelzett komolyabb karambolos javítást, akkor elállhatunk az autó megvételétől.

A harmadik népszerű netes vásárlási lehetőség az ebay.com. Sajnos itt (is) rendkívüli mértékben elszaporodtak a csalók. Ha egy mód van rá, vegyük igénybe egy kint élő segítségét. Két veszély leselkedik a jóhiszemű, távoli vásárlóra. Az egyik, amikor nincs is autója az eladónak. Ezek ellen elvileg nyújt némi védelmet az ebay buyer protection, de ne legyenek túlzott reményeink. Másik gyakori probléma, amikor az autó állapota – hogy finoman mondjam – nem egyezik meg a leírtakkal. Ezek ellen egyetlen javaslatom van: felvenni a kapcsolatot egy kint élő, megbízható személlyel, és rajta keresztül intézni a tranzakciót.

Pár hete egy ilyen megkeresésre repültem Floridából egy északi nagyvárosba megnézni egy ebay-en megnyert klasszikus autót, és kifizetni. Az autó olyan állapotú volt, hogy a vevő azonnal visszalépett. Így ugyan elbukta a napidíjamat és a repjegyem árát, de nem vett meg egy restaurálhatatlan autót több tízezer dollárért. Megjegyzem, amikor jeleztem az eladónak, hogy személyesen megyek kifizetni az autót, nagyon le akart beszélni, hogy felesleges, mert nézzem meg, hogy mennyi pozitív visszajelzése van. Ezek után pláne elmentem megnézni.

Szintén helyi segítség igénybevételét javaslom a craigslisten vagy más netes hirdetési oldalon történő vásárláshoz. Ezt azért is javaslom, mert az eladó gyakran nem hajlandó szóba állni egy külföldivel, vagy csak készpénzt fogad el.

Ha új, vagy esetleg használt autót közvetlenül akarunk amerikai (független vagy márka-) kereskedőtől megvenni, attól függ a zökkenőmentes üzlet, hogy az adott kereskedőnek mennyi tapasztalata van exportos autóeladásban. Ha mi vagyunk az első ilyen ügyfele, készüljünk fel, hogy rengeteg problémánk lesz. Ha viszont van tapasztalata, rábízhatunk mindent, esetleg még a szállítást is.

Fontos még, hogy az USA-ban mindig nettó árat tüntetnek fel. Az áfa (sales tax) államoktól függően változik, de általában 6-7 százalék, export esetén ezt nem kell kifizetni. Új autót viszont gyakran csak úgy adnak el, hogy ragaszkodnak a helyi forgalomba helyezéshez (BMW, Mercedes, Audi mindig) – ilyenkor ki kell fizetni az adót, és nem is kapjuk vissza.

Még egyszer: melegen javaslom egy megbízható kinti partner bevonását a vásárlásba vagy a személyes kiutazást, arról pedig, hogyan kerülhet haza és hogyan lesz majd magyar rendszáma az autónak, külön írás fog szólni. Nem akarok reklámot csinálni egyetlen légitársaságnak sem, de ha ügyesen keresünk, Brüsszelből találunk Orlandóba vagy Miamiba retúrjegyet már 300 euróért is, és a csomag, kaja benne van az árban. Lehet, hogy megéri.