A relatív gyorshajtás a többség számára teljesen érthetetlen és értelmetlen fogalom, amivel csak a közútkezelő és a rendőrök foglalkoznak. A nyári útépítéseken sokan nyolcvannal és százzal előznek a hatvanra korlátozott szakaszokon is, sőt, téged is letolnak, ha nem veszel részt az össznépi szabálysértésben. Miért lettünk ennyire türelmetlenek?
Május végéig összesen 6142 személyi sérüléses közlekedési baleset történt Magyarországon, ami rekord az utóbbi nyolc év azonos időszakához viszonyítva. Az esetek harmadát gyorshajtás okozza és ez az arány évek óta változatlan. A gyorshajtásos balesetek kisebb hányada a klasszikus száguldozás miatt történik, tehát amikor városban kilencvennel, autópályán százhetvennel mennek az autósok, a nagyobb gond a relatív gyorshajtás, amit persze nem választanak külön a statisztikában.
Bár rendszeresen írunk arról, hogy a statisztika hibás módon összemossa e két fogalmat, most mindkettővel foglalkozunk, mert a nagy nyári útépítések idején mindkettővel bőven találkozhatunk.
Azon a teszten, amiben a KRESZ-ben szereplő sebességhatárokról kérdeztem a kedves olvasókat, minden harmadik válasz hibás volt, azaz a válaszadók egyharmada nem ismeri a szabályokat. Az eredmény nem túl rózsás, még akkor sem, ha valóban voltak ritka helyzetekre vonatkozó kérdések is: például a hólánc használata közben betartandó maximális tempó, ami egyébként 50 km/óra.
Sokan nincsenek tisztában az autók autóúton megengedett legnagyobb sebességével (110 km/óra), illetve nem tudják, hogy autópályán csak nyolcvannal mehetnek, ha utánfutót húznak. A feladványban csak az abszolút sebességhatárokat kérdeztük, amit a KRESZ, mint jogszabály tételesen meghatároz. Azonban jó azt is tudni, hogy az egyik paragrafusban, ami az általános közlekedés alapelveit határozza meg, ez áll:
„Járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak (az út vonalvezetésének, az útburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni.”
Tehát elvileg például lakott területen kívül, egy földúton is lehetne kilencvennel száguldani, de az említett szabály kötelezi a járművezetőt, hogy az útburkolat állapotát is vegye figyelembe. Ez adott esetben akár azt is jelentheti, hogy csak harminccal mehet.
Ezen felül a KRESZ, sebességekkel kapcsolatos fejezetében ténylegesen is megjelenik a relatív gyorshajtás tiltása, hiszen:
„A jármű sebességét úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell.”
Tény, hogy a Magyarországon használt sebességellenőrző rendszerek csak az abszolút sebességet tudják kontrollálni, és a büntetést is csak a sebesség túllépése esetén kapjuk, ám egy baleset után indult eljárásban majdnem mindig megvizsgálják a relatív sebességtúllépést is, és ez az ügymenet végeredményére is jelentősen kihathat.
A hírekben ezen a nyáron is rendszeresen hallunk olyan útépítésekről, amelyek miatt jelentősen csökkentik a megengedett sebességet egy-egy szakaszon. Ilyen esetekben a közútkezelő táblázással éppen a relatív sebességhatár betartásában próbál segíteni és ez a gyakorlat a forgalomszervezési szabályozásban is megjelenik:
„Sebességkorlátozást abban az esetben kell elrendelni, ha a forgalmi viszonyok, az út vonalvezetése, az úton levő akadály vagy veszélyhelyzet miatt a KRESZ-ben meghatározott sebességgel való haladás kedvező időjárási viszonyok között sem volna biztonságos.”
Ezeken a helyeken mindig sebességkorlátozó táblát szerelnek fel, így próbálják biztonságossá tenni a közlekedést. Az ideiglenes jelzéseket nyugodtan odaképzelhetjük bármelyik útra jegesedés, eső, hóesés, köd, rossz úrburkolat, korlátozott beláthatóság stb. esetében is, hiszen ha balesetezünk, számítani fog, hogy mennyivel mentünk előtte.
Nagy kérdés, hogy egy nem megszokott helyen kirakott tábla milyen hatással van a közeledőkre ott, ahol általában jóval gyorsabban is mehetnek. Azaz mit ér az ideiglenes közúti jelzés?
Az M5 autópálya építési szakaszán (Kecskemét közelében) kilométereken keresztül 60 km/órás sebességkorlátozó táblákat szereltek fel. Tettem egy próbát és ezen a szakaszon végigmentem az autómmal úgy, hogy a kilométerórám kb. 72-t mutatott. Tapasztalatom az, hogy GPS-szel mérve ez a valóságban 66 km/órának felel meg, tehát még én is legalább tíz százalékkal gyorsabban mentem a megengedettnél.
A minap rögzített fedélzeti videón láthatják, hogy a beszűkített sávok ellenére - ahol két kisteherautó sem fér el egymás mellett biztonságosan - a belső sávban érkező járművek saccolt sebessége elérte a 100-110 km/órát. Volt közöttük furgon és vontató is, azaz nem csak a sportautók hajtottak túl gyorsan. Ráadásul - ami a filmen nem is látszódik - a mögöttem érkező kamionos folyamatosan villogott rám, hogy gyorsítsak.
Jól érzékelhető, hogy nem egyedi esetekről van szó, vagyis nem csak egy-egy renitens járművezető próbál közel ötven százalékos sebességtúllépéssel haladni, hanem szinte mindenki.
Valóban ennyire fegyelmezetlenek vagyunk, esetleg ennyire rossz vagy felesleges ez a fajta a szabályzás? Túlságosan élettől elrugaszkodott lenne a 60 km/órás érték, amit elvárásként támasztunk az autóvezetők felé? Ha baleset történik, márpedig ilyen helyeken sajnos nagyságrenddel több bajjal számolhatunk, akkor jön az egymásra mutogatás, hogy miért ment a másik a megengedettnél gyorsabban.
Érdekes tapasztalat, hogy az épülő M2-es pályán, ahol több tíz kilométeren át szintén 60 km/óra a korlátozás, az autósok sokkal inkább betartják ezt az értéket, igaz itt csak irányonként egy sáv van és záróvonal választja el őket, tehát esély sincs az előzésre.
Az autósok Magyarországon is sietnek, de szemben bizonyos fejlettebb közlekedéskultúrájú országokkal, itt rengetegen csak akkor hajlandóak betartani a szabályokat, ha tartanak a büntetéstől mert például felbukkan egy rendőrautó vagy közelednek egy VÉDA-oszlophoz. Az utak minősége rengeteg helyen pocsék, de ezt csak néhányan tekintik veszélyforrásnak, mások mérgelődnek, de nem hajlandóak elvenni a gázról a lábukat és hasonlóan viszonyulnak az útépítések sebességkorlátozásaihoz is. Sokan azért lépik át a helyi sebességkorlátozásokat, mert ezt látják maguk körül és nem akarják, hogy letolják őket az útról azok, akik nem törődnek az ideiglenes korlátozásokkal.
Remélni tudom, hogy a sebességkorlátozó táblákat megfontolt mérnöki tervezés után teszik ki oda, ahol ez mindenképpen indokolt és nem azért, hogy bosszantsák az autósokat. Ha ez így van, akkor viszont az autóban ülőknek már csak egy dolguk van: komolyan venni a hatvanat, nyolcvanat és lassítani a táblák és az útépítések előtt, illetve nem tolni féktávon belül azokat, akik komolyan veszik a korlátozást.
