Aki elmondja, hogyan halsz meg balesetben

Nem vagyok tanult ember, ez a hajó elment - Pintér József nevet, miközben a kék lámpás Volkswagenbe pakolunk a kapitányság udvarán, hogy időben érkezzünk a Zircre, ahol a Reguly Antal szakképző iskola és kollégium ebédlőjében már összetolták a székeket, és legalább ötven kamasz várja.

Útközben nekem mesél. Jó kedélyű, kívül-belül erős ember, ösztönös felülemelkedő. Állítólag nem lehet vele veszekedni, ezért a felesége néha kiborul. A főtörzszászlós nehezen behatárolható, a szavai mögött mély életismeret hömpölyög, de ez nem nehezedik rá a közös autózásra. Alaposan kilóg a magyar rendőrségről kialakult képből, csoda, hogy egy ilyen szabálytalan karakter szabadon mozog a rendszerben.

Épp olyan kantáros nadrágot visel, amilyenben 2001. óta terepen dolgozott, új szerepéhez nem passzol a díszegyenruha, ahogy a vele járó pátosz is rombolná a hitelességet. A negyvenkilenc éves veszprémi baleseti helyszínelő rég nyugdíjba mehetett volna, de esze ágában sincs. Állandóan úton van, lazán, óvatosan, odafigyelve vezet, miközben fűzi a mondatokat. A gépjárművezetőket sofőrnek vagy autósnak, motorosnak nevezi, nem foganatosít intézkedést, nála az áldozatok sem állampolgárok. Sokukat név szerint ismeri, ha megtartotta a kapcsolatot a túlélőkkel és a családokkal, ahogy arról a gyerekről is tud, akit egy sárga Skoda Feliciából mentettek ki 2006-ban. Az autóban ült a kislány édesapja és a testvére is, de mindketten meghaltak az ütközéskor.

A többség talán pszichiáterhez járna, vagy inna munka után, hogy felejtsen, de Józsi ilyenkor is dolgozik. Készül a következő előadásra, megtanulta kitakarni a rendszámokat és az arcokat a fotókon és a videókon, sőt, vázlatot készít. Tanulni akarja az élő beszéd műfaját, de nem ismétléssel, mert nem akarja, hogy megunják, amit mond.

A súlyos élménybeszámolók szereplői az utóbbi tizennyolc évben, Veszprém ötven kilométeres körzetében történt közlekedési baleseteinek áldozatai. Történetük néhány percből áll, melynek végén szerencsés esetben élve vitte el őket a mentő. Legfeljebb rövid hírekben szerepeltek településnevekkel, az időponttal bővített mondatban személytelenítve, esetleg fotóval a roncsokról.

Józsi máshonnan nézi a tragédiákat. Nem ismeri az országos statisztikát a hosszú növekedés után mostanában csökkenő kék oszlopokkal, mert bár a rendőrség büszke a forduló tendencia miatt, szerinte nem jó a helyzet. A szülők és az iskolák nem készítik fel a fiatalokat a közlekedésre, baj van a megváltozott közlekedési ritmussal, és persze a túlterhelt, rossz állapotú teherautókkal.

Mesél a srácról és a lányról, akik veszekedtek azon az éjszakán, amikor egy koncert után kirohantak a nyolcas útra. Egy harmincnyolc tonnás prést szállító kamion nem tudta kikerülni őket, a prés lezuhant, a srácot sokára találták meg a vontató alá szorulva. Beszél azokról a fiúkról is, akik nem kötötték be az övet a furgonban, ezért az egyikük meghalt, amikor az autó egy kanyarban vízre futott, átsodródott a szemközti sávba és összeütközött egy teherautóval.

Ha valaki nem használ biztonsági övet egy ütköző autóban, megölhet mindenkit, amikor a teste átrepül az utastéren. Józsi barátja is így halt meg egy BMW-ben, a bekötött övön lógva találták meg a tetején álló roncsban és mivel valaki más nem használt övet, őt is megölte amikor előre repült a teste. 

A főtörzszászlós fejében lévő könyvbe senki nem lapozna szívesen, de megteszi ezt ő maga. Az illusztrációk csupa törött autó, teherautó, szétlapított motorkerékpár. Helyszínrajzok, méterek és centiméterek sprével az aszfaltra fújva, amely nyáron hetven fokra hevül, télen bokáig ér rajta a hó, és ahová Pintér József húsz percen belül, sokszor elsőként érkezett a szolgálat évei alatt.

Így maradt le fia első, második és harmadik születésnapjáról, meg ki tudja még mi mindenről, de pontosan így lett az ország egyik legtapasztaltabb szakembere. Hetvennégy halálos áldozatot látott tizennyolc év alatt - így kezdi az előadást Zircen, miután érzi, hogy már eléggé figyelnek rá. A gyerekek hamar elhallgatnak, Józsi néha beszúr egy könnyed fordulatot, és több mint egy órára megragadja őket. Bekíséri a közönséget hivatása sötét emlékei közé, hogy közösen hozzák ki a tanulságokat. Mi az elég, és mi túl sok a sokkoló képsorokból? Eldönthetetlen, de ennek az embernek van arányérzéke. Nem okoz lelki károsodást, viszont nem is lehet elfelejteni az előadását.

A BALESET - feliratú zománctáblát egy raktárban találta 2013-ban, egy vonulás után. Akkor jutott eszébe, hogy minden betűhöz okokat rendel, mert így érthetőbb, mintha jogszabályokat sorolna. A biztonsági öv hiánya, az alkohol, a linkség (vagyis, ahogy egy lány kérdésére válaszolja: amikor ismered a szabályokat, de leszarod), az előzés, a sebesség, az elalvás és a telefon. Annyira egyszerű igazságok ezek, mint amilyen banális a legtöbb baleset a KRESZ és a polgári törvénykönyv, a szakértők és a bíróságok világán innen. 

Amikor meghal valaki, a helyszínelőnek kell levetkőztetnie és lefotóznia az azonosításhoz. Segít az igazságügyi szakértőknek, a mentősöknek és a tűzoltóknak, illetve ők beszélnek az áldozatok hozzátartozóival. Józsi ezt is megszokta az évek alatt, persze a gyerektragédiákat nem lehet. 

Ő is csak tizenöt éves volt, amikor eldőlt: egyszer dolga lesz a karambolok körül. Egy cafatokra szakadt farmernadrágot őriz abból az időből, és a nadrág mindig vele van az előadásokon is. Két barátja motorkerékpárral csúszott a 72-es úton eléjük kanyarodó Zil teherautó alá, majd az ütközéskor lángra kapott a motorból kiömlő benzin. Mindkét fiatal összeégett, az egyik áldozatról levágott farmert véletlenül nem vitték magukkal a mentők, így Józsi átmenthette az életén és elhozhatta a gyerekeivel azonos korú hallgatóságának.

Autófényezőnek készült, de annyira szeretett motorozni, hogy a szakközépiskola után, 1995-ben Budapestre költözött, ahol hat évig delegációkat kísért rendőrségi motoroskötelékben. "Akkor ott volt a helyem, imádtam a motorozást. Később vissza akartunk költözni Tésre, a szülőfalumba, ahol éppen volt eladó ház." Így került újra Veszprém megyébe 2001-ben, majd telepedett le végleg, és így jött az új munka a balesetekkel. A motorozást akkor hagyta abba, amikor egy barátja meghalt. Egyszer ő is összetörte magát, azóta csak bringázik és autózik.

Amikor lánya tizennégy éves lett, a főtörzszászlós eldöntötte, hogy nem nézi tovább tétlenül az ismétlődő tragédiákat. Kiállt a közönség elé. Először egy előadást engedélyeztek neki, de főnökei talán belátták, hogy a legjobb lesz hagyni, hogy Pintér József szabadon beszéljen a munkájáról. Több ezer helyszíni fotó gyűlt össze a számítógépén, köztük barátok tragédiái, gázolások, frontális ütközések emlékei, vagyis példák mindenre, ami miatt a legtöbben sérülnek meg Magyarország útjain. Levezeti, melyik jármű melyik irányból érkezett, melyik vezető hibázott, illetve mi játszott még közre a balesetben, és hogyan lehetett volna elkerülni.

2016-ban láttam először. A Veszprém aréna lelátóján ülőkhöz beszélt a Fehér péntek című rendezvényen, de az előadás után nem adhatott interjút. Hogy pontosan mi történt azóta, lényegtelen, mert Pintér József főtörzszászlós megállíthatatlan, tele van a naptárja. Hiteles arc, pont időben válik ismertté, és el lehet hinni neki, amit mond.