Hajszálon múlt a magyar útmunkás élete

Növénygondozás, a KRESZ-táblák és felfestések, illetve az úttest ellenőrzése, a szalagkorlátok javítása és csatornatisztítás - nagyjából ezek teszik ki egy útfenntartó munkás mindennapjait. Az útkaparók egész évben, éjszaka és rossz látási viszonyok közt is dolgoznak, de ők érkeznek először a balesetek helyszínére is, ha terelést kell kiépíteni a mentők és a rendőrség számára. A felsoroltak szempontjából alig különbözik egymástól az ország keleti vagy nyugati felében dolgozó útmunkások élete. Fájó hasonlóság az állandó életveszély is.

Összesen négyezren dolgoznak most a cégnél, és hiába viselnek élénksárga, fényvisszaverő egyenruhát, illetve sisakot, hiába tartják be az úttesten és az utak mentén végzett munkálatokhoz előírt jelzésekre vonatkozó előírásokat, az autósok, teherautósok nem figyelnek eléggé, káromkodnak a torlódások miatt és megdobálják az útfenntartókat. Ez még a szerencsésebbik eset, mert máskor egyszerűen elgázolják őket.

A Magyar Közút ma reggel újabb közleményt adott ki, melynek apropója egy múlt csütörtökön történt baleset, illetve az erről készített fedélzeti kamerás felvétel. Május 8-án, délelőtt a cég ajkai mérnökségének munkásai füvet kaszáltak a 8-as számú főút városlődi szakaszán. Az eltérő irányból érkező járműveket jelzőtárcsás munkások felváltva engedték át, ami teljesen megszokott megoldás a rövidebb ideig tartó munkálatok idején. Amikor a kitelepülések és korlátozások napokig vagy hetekig tartanak, jelzőlámpákkal oldják meg a terelést, de mindkét esetben ideiglenes sebességkorlátozást vezetnek be, így az arra járókat nem éri váratlanul a terelés.

Egy ilyen irányváltás miatt, a tilos jelzést látva állt meg egy utánfutót vontató Peugeot 206-os is, de hátulról belerohant egy mikrobusz. Az ütközés hatására az utánfutóról lerepült egy kisebb ipari berendezés, amely éppen a forgalomirányító munkás mellett zuhant le, így őt a felvétel tanúsága szerint kis híján agyonütötte. A balesetet okozó jármű vezetője a helyszínen elismerte felelősségét.

Egy éve a budapesti M0-ás autóút déli szektorában töltöttem egy műszakot a helyi útmérnökség munkatársaival. Reggel fegyelmezetten kirakták a bójákat a belső sávra, védelmi vonalat formáltak teherautóikból, majd nekiláttak a csatornatisztításnak. Az arra járó több ezer autó nem csupán a munkák idejére bevezetett 60-as sebességkorlátozást nem tartotta be, de az ezen a szakaszon egyébként érvényes 100 km/órást sem, többségük autópálya-tempóval száguldott el a brigád mellett vagy éppen hajmeresztő késedelemmel váltott sávot, mielőtt letartolta volna a bójákat, a munkagépeket, majd a brigádot.

Ekkor már egy éve zajlott a cég országos figyelemfelhívó kampánya, de a lényeg azóta sem változott. Április 26-án két útellenőr szenvedett súlyos sérüléssel járó közlekedési balesetet Somogyaszaló és Mernye térségében, amikor háromnegyed tizenegykor, jó látási viszonyok mellett a nyílegyenes úton, hátulról autójukba száguldott egy kisteherautó, miközben szorosan az útpadkára húzódva ellenőrizték a korábbi aszfaltjavítások állapotát.

Bár az esetről csak a helyi sajtóban lehetett olvasni, információink szerint az egyik sérültnek megrepedt a mája, társa pedig gerincvelősokkot kapott az ütközés során, így kérdéses volt, hogy valaha teljesen felépül-e. A legfrissebb információk szerint az áldozatok állapota javult, már hazaengedték őket a kórházból.

A balesetek kapcsán megkerestük a Magyar Közút Zrt. szóvivőjét, Pécsi Norbertet, aki szerint az elmúlt hetekben, főleg márciusban és április elején jelentősen csökkent a közutak forgalma a járványügyi korlátozások miatt, így az útkaparók biztonságosabban, gyorsabban tudnak dolgozni. Általános tapasztalat az is, hogy a kisebb forgalom mellett sokan vakmerőbben, gyorsabban közlekednek, így nehezen mondható, hogy kisebb most a veszély, mint a csúcsforgalmas időszakokban. 

Az útmunkások Magyarországon pontosan ugyanolyan módon próbálják felhívni magukra a figyelmet, mint bárhol Európában, de az őket érő rendszeres balesetek dramaturgiája évek óta alig változik. Mindez csak részben magyarázható azzal, hogy a magyar utak rossz állapota miatt rengeteg a dolguk a veszélyzónákban, az esetek erős szimbólumai a közlekedési kultúrának.

A Magyar Közút szóvivője felhívja a figyelmet egy korábbi esetre. 2014-ben egy Komárom-Esztergom megyei munkatársukat gázolta halálra egy, a tárcsás jelzésre szabályosan megálló autó, miután azt hátulról megtolta egy másik belerohanó jármű, amelynek vezetője nem lassított időben. A tragédia miatt változtattak a kézi forgalomirányítások menetén, ahogyan az a májusi baleset felvételén is látható, a jelzést adó útmunkás a sáv közepén és nem az úttest közepén állt az ütközés pillanatában. A szabály értelmében ezután kellett volna visszatérnie az útpadkára, ám ha megtette volna, talán már nem élne. 

Mivel nem számítanak hivatalos személynek, ezért a közutasokat érő balesetek jogi megítélése sem különbözik a civilekétől. Ezek az emberek fontos feladatot látnak el, nélkülük az amúgy pocsék utak járhatatlanok volnának, az esőzések tóvá változtatnák az összeset, a táblák nyomtalanul eltűnnének, a kátyúk viszont nem. Mégis útakadályként tekintünk rájuk a többség, zavarnak a sárga ruhájukban, nem vigyázunk rájuk eléggé, nem becsüljük meg őket, ezért néha az életükkel fizetnek.