Hány gyereknek kell autóbalesetben meghalnia?

Ezeknél az ügyeknél nincs szörnyűbb, a helyszínre rettegve megy a rendőr, szinte az összes megelőzhető lenne, mégis megtörténik újra és újra. Nem a gyorshajtás, nem a kanyarodási szabályok megsértése, nem is az elsőbbségadási kötelezettség elmulasztása okozza őket, hanem valami, amiről alig szólnak hivatalos statisztikák. Mert nem csak a táblázatok világát repesztenék szét, de az emberi elme is leveti őket magáról.

Gyalogosokról, kerékpárosokról, autósokról és motorosokról olvasunk a balesetet okozó közlekedők kapcsán, mindenki kap egy tortaszeletet a diagramban, közben az áldozatok sokszor olyan gyerekek, akik csupán nem szerencsések, mert felelőtlenek a szüleik.

Május 24-én vasárnap még a kijárási korlátozás utóhatásait éreztük, alig volt forgalom. Délután nem esett eső, nem voltak rosszak a látási viszonyok, és ahogy a rendőrség fotóit nézem, az útburkolattal sem volt gond ezen a külvárosi környéken. Mégis hiába érkeztek mentők egy egyéves kisfiúhoz, miután szülei autója a XXII. kerületi Kolozsvári utca 23. előtt összeütközött egy szabálytalanul elé hajtó másik autóval. A balesetet okozó nő a lámpa jelzését érthette félre, de a gyerek nem ezért fizetett az életével.

Bár csak az egy törött J Astrát mutatnak a helyszíni fotókon, az autó sérülései nem vészesek. Mi történt? A szabályosan közlekedő autó utasai, egy férfi és egy nő súlyos sérüléseket szenvedtek, gyerekük, egy egyéves kisfiú viszont belehalt az ütközésbe. A magyarázat fájdalmasan egyszerű: a gyerek az anyja ölében ült a hátsó ülésen. Az Európai Bizottság megbízásából, a közúti gyerekbalesetekről készített átfogó tanulmány szerint 2015-ben 654 tizenöt évesnél fiatalabb gyerek halt meg az Unió útjain, és a gyerekek körében máig a második leggyakoribb halálok a közlekedési baleseteké, melyeknek jelentős része autóbaleset.

A áldozatok többnyire nem gyerekülésben ülnek, nem kapnak ülésmagasítót, sokszor be sem kötik őket az autó saját biztonsági övével. A Kolozsvár utcai eset híréből nem derül ki, hogy a kisfiú úgy utazott-e az anyja ölében, hogy használták az övet. Részletkérdés, hiszen ha a felnőtt ölében ülő gyerek előtt volt áthúzva az öv, akkor az vezetett a tragédiához, hogy a nagyobb test összepréselte maga előtt a kicsit. Amikor pedig egy övet nem használó felnőtt teste repül szabadon egy autó utasterében, bárki szerencsésnek érezheti magát, aki nem hal meg a tonnás súllyal lesújtó magatehetetlen test ütésétől. Amikor a gyerekedet nem helyezed biztonságba, lenullázod az esélyét a túlélésre, és ehhez még karambol sem kell, elég egy hirtelen fékezés.

Egy ötven kilométeres sebességnél bekövetkező ütközés úgy hat az emberi testre, mintha tíz méterről zuhanna betonra, de szakértők szerint már egy 15 km/órás ütközés is halálos sérüléseket okozhat az autóban utazó gyerekeknek.  

Két nappal a budapesti baleset előtt egy kilenc hónapos kislányt mentettek meg a hajdúböszörményi rendőrök, amikor megállítottak egy hátsó ablak nélkül, betört első szélvédővel közlekedő Swiftet, amelyben öt felnőtt, illetve az egyikük ölében a csecsemő utazott. Az autó harmincéves vezetőjének korábban elvették a jogosítványát, a Suzuki műszakija szintén lejárt. Nehéz nem arra gondolni, hogy a gyerek életét mentenék meg, ha kiemelnék a családjából, mert a jelek szerint a felnőttek nem nagyon ismerik a józanság, az erkölcs vagy a jog korlátait, és így felnőni nem csak a probléma garantált újratermelésével járhat, de még egy sor szörnyűséggel is, amelyek megnyomorítják a fejlődő lelket és testet. 

Ez az év váratlanul sok hasonló példát produkál. Január 30-án, kora reggel a kaposvári Pécsi utcában egy Renault Scénic lecsúszott az úttestről, majd oldalával egy fának csapódott. A Somogy megyei hírportál tudósítása szerint a balesetnek két sérültje volt, egyikük, egy tizenkét éves gyerek a kórházba szállítást követően meghalt. 

A portál próbált többet megtudni a baleset körülményeiről. Elérte az autót vezető apát, aki a rendőrség állításait cáfolva állította, a gyerekek számára rutin az övek becsatolása az indulás előtt. A rendőrség szóvivője szerint viszont a súlyosan sérült gyerek övét nem a mentősök csatolták ki, az be volt tűrve a hátsó ülés mögé. 

Az ÖAMTC, vagyis az osztrák autóklub 2010-es felmérése szerint az ellenőrzött autókban utazó gyerekek 40 százaléka egyáltalán nem volt bekötve, ülésmagasítót vagy gyerekülést sem adtak nekik, így közvetlen életveszélyben voltak. A felmérés ugyan tíz évvel ezelőtti, de jól érzékelteti, hogy még egy a magyarországinál fejlettebb közlekedési kultúrájú ország is drámai elmaradásban lehet az elemi utasbiztonság terén. A jelenség hátterében meghúzódó felelőtlenség még akkor is borzongató, ha egyébként összességében jelentősen javultak a baleseti számok az ezredfordulóhoz képest, hiszen egyrészt az autók modernebbek, ugyanakkor a társadalom öregszik. 

Az Európai Bizottság tanulmánya arra is kitér, hogy az alacsonyabb keresetű, rossz szociális körülmények közt élő családok gyerekei sokkal nagyobb balesetveszélynek vannak kitéve, mint a tehetősebb családokban felnövők. A halálozási ráta eltérése a kétezres években másfélszeres volt a két társadalmi csoport közt.

Pedig a gyerekbiztonsági eszközökre vonatkozó szabályok egyértelműek, a magyar például így szól: „Az autóban utazó 150 centiméternél alacsonyabb gyerek, a testsúlyához igazodó kialakítású gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható". Ez lehet hagyományos babahordozó vagy gyerekülés, illetve a nagyobbak számára kitalált ülésmagasító. Az első üléshez, a menetiránynak háttal csak akkor lehet beszerelni a gyerekülést, ha nincs utasoldali légzsák, illetve az kikapcsolható.

A KRESZ szerint 3 évnél fiatalabb gyerek személygépkocsiban mindig csak gyerekülésben, a csecsemők babahordózóban utaztathatók. Egy ilyen felszerelés néhány tízezer forintba kerül, ennyit kell fizetni, hogy életben maradjon a gyerek egy enyhe vagy közepesen súlyos baleset után, a súlyosak esetében ez csupán minimális feltétel. Ha sem gyerekülést, sem biztonsági övet nem használunk az autóban, biztosan súlyosan megsérül majd ütközéskor. Miközben ezt írom, azt érzem, hogy végtelenül bizarr, hogy ezeket az összefüggéseket 2020-ban még szükséges vázolni. Miközben Rousseau 1762-es regénye, az Emil, avagy a nevelésről óta tudjuk, a gyerek nem kis felnőtt, máshogy érez, cselekszik és gondolkodik, van, aki szülőként sem fogja fel a helyzet súlyát.

Ebben az esetben talán támpont lehet néhány következmény megismerése. Halált okozó ittas járművezetés miatt emeltek vádat egy kiskőrösi férfival szemben, aki 2018. június 20-án, késő este Akasztón balesetezett BMW-jével, amikor Csengőd felé haladva ötven helyett 66-70 km/órával kisodródott a bal kanyarban, és az út menti falnak ütközött, ahol az autó felborult. A vele utazó nő és egy gyerek könnyű sérüléseket szenvedett, egy másik, hároméves kislány viszont meghalt, miután kirepült az autóból. A gyerekülést a csomagtartóban találták meg a helyszínelők.

A rendőrök vádemelést javasolnak annak a 37 éves csengődi férfinak az esetében is, aki idén márciusban 26-án és április 2-án átengedte a vezetést a hatéves fiának, és ezt élő videóban közvetítették a Facebookon. 

Talán feltűnt, hogy az összes példaként hozott ügy mögött súlyos szocializációs problémák húzódnak. Gyereke nem csak annak születik, aki képes vigyázni rá, ahogy autót sem csak az vezet, akinek van jogosítványa, illetve felfogja, hogy miért fontos a megfelelő műszaki állapot, a KRESZ-szabályok, vagy a többi részlet. Az előbbi súlyosabb probléma, megoldás viszont nincs, mert egy gyereknek a felnőtt viselkedése a minta, és mérgező közegben mindenképpen rosszul jár.