Péter Mazdájának kártérítési ügye túlzás nélkül különlegesnek nevezhető. Az ügyön keresztül egy kicsit a bírósági eljárás furcsaságaiba is betekintést nyerhetünk. Ismerjék meg a Mazda és a repülő tégla káresetét.
Péter hivatásos tiszt Budapesten. 2016 őszén többedmagával együtt berendelték a laktanyába, az országhatárra kellett kivonulniuk kihelyezett szolgálatra. Mint korábban mindig, Péter 2005-ös Mazda 6-osával érkezett, és a kocsi orrával a fal felé parkolt le a laktanyán belül. Egy hétig szolgált a határnál, mire visszatérhetett a laktanyába, bepattant a Mazdába és sietett haza a családjához. Otthon kiszállva egy nagy, kb. 30 cm hosszú és 1-2 cm széles horpadást és festékleverődést vett észre a motorháztetőn. Péter először nem tudta mire vélni a kárt, mert egy teljesen ép autóval indult el otthonról, teljesen biztos volt abban, hogy amikor leparkolta a kocsit, ez a sérülés nem volt rajta, és hazafelé sem történt vele baleset.
Péter a hivatásának megfelelően azonnal intézkedésbe kezdett. Fotózott, felhívta két elöljáróját is, és tájékoztatást adott az észlelt káreseményről. Elöljárója még aznap, rögtön a telefonos értesítést követően bejárta a parkolás helyszínét és ott talált egy törött, 10 cm széles, 15 cm hosszú tégladarabot. A feltételezett „tettesről” nyomban fényképek készültek. Nem kellett különösebb szakértelem és nyomozói véna annak felismeréséhez, hogy a földön talált tégla alakja, színe és feltalálási helye alapján nagy valószínűséggel a szebb időket megélt, tégla homlokzatú laktanyaépületről válhatott le az alatt az egy hét alatt, amikor Péter Mazdája ott parkolt az épületnél. Az épület a munkáltatóhoz tartozik, ezért ha onnét lepottyan valami, akkor azért elsősorban a munkáltató tartozik helytállni.
Péter a szolgálati út betartásával, szabályszerűen előterjesztette kártérítési igényét. A kocsiban nettó 150 000,- Ft kár keletkezett, ennyiből vállalták a szakszerű helyreállítását a Mazdának. Elöljárói teljes támogatásukról biztosították, úgy tűnt, nem lesz semmi akadálya a kár megtérítésének.
Csakhogy a káreseményt közvetlenül senki nem látta, tehát nem volt közvetlen szemtanú. A kamerafelvétel már törlődött, ami igazolhatta volna, hogy az autó ép volt, amikor behajtott. A parkoló autókat figyelő kamerát pedig nem telepítettek az objektumban. Péter a kárt csak otthon vette észre, nem is a helyszínen. Közvetlen bizonyíték hiányában ezért Péter parancsnoka elutasította a kárfelelősség elismerését és a kár megtérítését alapvetően azzal az indokkal, hogy a káresemény helye, időpontja és bekövetkezésének módja nem tisztázott, és nem bizonyított. Az elutasító levélre Péter több, mint egy évet várt, a káresemény bekövetkezésétől számítva egészen pontosan 14 hónapot. Nem kapkodták el a döntést, az biztos.
Ezt követően indult a per, amit az olvasók többsége biztosan nem indított volna meg, hiszen Péternek egy relatíve kis összegért a saját munkáltatójával kellett perbe bocsátkoznia úgy, hogy közben változatlanul szolgálatban állt, másrészt a kár nagysága és a várható eljárás nehézségei egyszerűen nem álltak arányban egymással. (Jogvédelmi biztosítás nélkül Péter sem vágott volna bele a perbe 2018 nyarán.)
A per nehéznek ígérkezett a közvetlen bizonyítékok hiánya és az alperes minden részletre kiterjedő, alapos védekezése miatt. Vitatták, hogy miért nem tartotta be Péter a parkolási utasítást, mert akkor nem állhatott volna oda, ahol leállította az autót. Kifogásolták, hogy nem kért engedélyt ahhoz, hogy egy hétig ott parkolhasson a gépjármű. Természetesen kihangsúlyozták, hogy senki emberfia nem látta, hogy mi történt, ezért bárhol és bármikor történhetett a káresemény, ami egyébként teljesen logikus felvetés.
Ilyen helyzetben Péter azt tehette, hogy tanúkat sorakoztatott fel maga mellett. Részben kollégáit, akik átvizsgálták 2016 őszén a helyszínt, továbbá másokat, akik a parkolási rendre tudtak nyilatkozni. Meg kellett jelennie a bíróságon Péter feleségének, szomszédjának, akik a munkatársakkal együtt tanúsították, hogy a Mazda sértetlenül indult útnak, és sértetlenül parkolt le a laktanyában. Gondolhatják, hogy a kollégák, elöljárók tanúkénti meghallgatása nem volt éppen kellemes része az eljárásnak. Péter kollégái azonban maximálisan a bíróság rendelkezésére álltak, pártatlan, részletes és alapos nyilatkozataik nagyban elősegítették a vitás pontok tisztázását.
Kiderült, hogy a parkolási utasítást már réges-rég felülírták a gyakorlati megfontolások, és évek óta más rendszert követtek a behajtási engedéllyel rendelkezők. Péter szabályosan parkolt oda, ahol a káresemény történt és szabályosan hagyta ott a gépjárművet egy hétre az objektumban. A tanúk pedig egybehangzóan és meggyőzően állították, hogy a gépjármű sértetlenül hajtott be az ingatlan területére. Az érintett épület homlokzata egyébként is teljesen leromlott állapotú volt (azóta fel is újították), és szerintük a tégladarab pontosan egyezett azokkal, amelyek az épületet is alkották.
Péternek még azt is bizonyítania kellett, hogy valóban a helyszínen talált tégla okozta, de legalábbis nagy valószínűséggel okozhatta a Mazda 6-os motorháztetőjének behorpadását. Ez pedig nem jogi, hanem műszaki szakértői kérdés. Péter indítványára a bíróság kirendelte az első szakértőt, aki az iratok áttanulmányozását követően az összes várható szakértői és szakközreműködői díjat – kapaszkodjanak meg – 1,68-1,79 millió Ft közötti összegre taksálta. A szakértő hét oldalon keresztül vázolta fel, hogy milyen eljárási cselekményeket javasol elvégezni, ezek között szerepelt darubérlés szakszemélyzettel (téglák potyogtatására), bontott motorháztetők vásárlása a bizonyítási kísérlet céljára. Javasolta építész társszakértő bevonását a tégla miatt. Mindez tehát még csak munkaterv volt a szakértő részéről.
Nem túlzás állítani, hogy a bíróság, és a felek is meglepődtek a szakértői anyagon. Abban a felek egyetértettek, és ehhez a bíróság is csatlakozott, hogy a 150 ezer forintos pertárgyértékű perben az 1,7 milliós szakértői vizsgálat tarthatatlan és nem egyeztethető össze az észszerű pervitel elvével. A bíróság felmentette a szakértőt és a munkaterv elkészítéséért egy indokolt összeget állapított meg, jelentősen lecsökkentett óradíjat alapul véve. Csakhogy a szakértő ezt súlyosan sérelmezte, és megfellebbezte a bíróság díjmegállapító végzését. Fellebbezési indokolásában ritkán olvasható érvként egyebek között felbukkant a jó minőségű cseresznye szabadpiaci kilós árára történő utalás is, amitől még bizarrabbá vált az ügy ezen része.
Végül a bíróság új szakértői párost rendelt ki, akik a munkát meglehetősen gyorsan, alaposan és költséghatékonyan el tudták végezni korszerű szimulációs szoftver alkalmazásával. Ennek keretében lemodellezték nem csupán azt, hogy a homlokzati tégladarab lezuhanása okozhatta-e a felperes gépjárművének károsodását, de még azt is, hogy a káresemény bekövetkezhetett-e akként, hogy a gépjármű mozgásban volt közben (pl. hazafelé menet). Megállapították, hogy a felperes személygépkocsija motortérfedelének rongálódását felülről, közel merőlegesen ható koncentrált erőhatás okozta. A motortérfedélen 2 db jellegzetes benyomódás látható, amely benyomódásokat létrehozó erőhatás következtében a motortérfedél közvetett módon deformálódott, megroppant. Arra utaló nyomokat nem talált, hogy a Mazda személygépkocsi mozgott volna a deformáció kialakulása során. A sérülésre a járművezető üléséből ülve nincs rálátás, tehát a járműben ülve a rongálódás nem esett a gépjárművezető látóterébe, azt szükségszerűen nem észlelhette. A végleges nettó kárösszeget az avulás levonásával végül 143 501,- Ft-ban határozták meg.
Péter beszerezte még az akkori hétre vonatkozó meteorológiai adatokat, amelyek igazolták a csapadék és az erős széllökések meglétét. Bár a káresemény ragyogó napsütésben is bekövetkezhetett volna, a szeles, csapadékos idő még valószínűbbé tette a történteket.
Miután az így elkészült szakértői vélemény teljes mértékben alátámasztotta Péter tényelőadását, a bíróságnak kellett összegeznie és mérlegelnie a közvetett bizonyítékokat. A bíróság elegendőnek tartotta „a rendelkezésre álló bizonyítékok szoros láncolatának valószínűséget elérő bizonyosságát a fenti tényállás megállapításához, amit a szakvélemény is alátámasztott”. A perköltség a megítélt kárösszegnek csaknem a kétszeresére rúg.
Közvetett bizonyítékok alapján is lehet tehát egy adott tényállást, tényállításokat bizonyítani, igaz, ez nem könnyű. Péter esete is megmutatta azonban, hogy a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás lehetnek rokon fogalmak.
