Az ultrafutók elgázolásáról

A baleset annyiban szerencsés volt, hogy már mindkét sérült jobban van, és nem történt tragédia, ugyanakkor érdemes foglalkozni pár mondat erejéig, hogy miként történhetett ilyen baleset.

Az ilyen hosszútávú futóversenyek közúton zajlanak, jellemzően gyér forgalmú útvonalakon, bicikliutak mentén, így a futók óhatatlanul ki vannak téve a veszélyeknek. A Szőlőskör egy teljesen szabályos futóverseny, ugyanakkor jogos a kérdés, hogy ilyenkor a futók miért az út menetirány szerinti jobb oldalán futnak, miért nem a másikon - ahol a KRESZ szerint a gyalogosnak mennie kéne. Ennek az egyik oka, hogy a KRESZ szerint ha a gyalogosok zárt csoportot alkotnak, akkor akkor a menetirány szerinti jobb szélen közlekedhetnek. Itt lehet jogászkodni azon, hogy a hosszútávfutók mezőnye mennyire számít zárt csoportnak - bár akár alakulhatnak ki csoportok, de a mezőny menthetetlenül széttagolódik, és ezeken a versenyeken nem is egyben rajtoltatják a mezőnyt. Tehát KRESZ szerint nem szabályos így futni, ugyanakkor még mindig ez a legjobb megoldás.

Akkor mégis, miért ott futottak?

Erre az ultramaratonok szerkezete a válasz. Ezek hosszútávú versenyek, a maratoni szakasznál, azaz 42 195 méternél hosszabb távok, 50, 80, 100 vagy még több kilométeren. Az Ultrabalaton például 212 kilométer, a Spartatlon - amit Lubics hétszer teljesített és női pályacsúcsot állított be - pedig 246 kilométer. Ilyen távokon egészen más a helyzet, mint egy 10 kilométeres városi futáson vagy egy maratonon, ahol letesznek pár frissítőállomást. Egy ultraversenyen menedzselhetetlen lenne a rengeteg frissítőpont a hosszú asztalsorral (ne feledjük, a pandémia előtt voltak 5000+ indulós ultrafutóversenyek is itthon). Se hely, se személyzet nincs rá, de logisztikailag is nehéz lenne megoldani. Ráadásul az ultraversenyeken nem tömegrajt van, mint egy városi futóversenyen, hanem időben eltolva indul a mezőny, mint a raliban vagy a Man TT-n - ezért egy ultraverseny sokkal hosszabb, mint az az idő, amennyi a leglassabb versenyzőnek a táv lefutásához szükséges. Az UB lefutásához egy Lubics kaliberű világklasszisnak is kell bő 22 óra, de egyébként ha valaki 36 óra alatt teljesíti, még szintidőn belül célba ér. Ennyi ideig húsz plusz darab, nagyméretű frissítőpontot üzemeltetni - ne feledjük, akár 1000 fő feletti indulónak - egyszerűen nem lehet.

Ultramaratonon ezért teljesen bevett, hogy kerékpáros kísérők mennek a versenyzőkkel, és ők adják a frissítőt, fejlámpát, esőkabátot a futónak, ők viszont nem tekerhetnének az út túloldalán - a menetirány szerinti bal oldalon, az pedig mindennél veszélyesebb lenne, ha időnként átvágnának az úton a versenyzőjükhöz. A veszély minimalizálását szolgálja, hogy a verseny idejére táblák is kikerülnek az útvonalra - ahogy ez most a Szőlőskörön is történt - amelyek figyelmeztetik a közlekedőket a futókra.

Éppen a verseny hossza miatt nem merülhet fel opciónak az útzár, hiszen ha már egy fél napra lezárt rakpart miatt sok a hőbörgés, egy 20-30 órás, 120 kilométernyi lezárás komplett megyét bénítana meg. Tehát a mostani rendszernek van veszélye, de még mindig a legjobb és legbiztonságosabb megoldás. A közút pedig közös tér, ahol vigyázni kell egymásra, autósra, motorosra, biciklisre és gyalogosra is. Akkor is, ha az utóbbi történetesen fut.

Egy idős sofőr, aki - idézem - "nem igazán volt képben" ugyanígy elcsapott volna biciklis családot, az autóján kereket cserélő hivatásos sofőrt, bárkit, mert egyszerűen fejben nem volt ott. Nem volt alkalmas vezetésre, nem hogy a figyelmeztető táblákat nem észlelte, még a futókat sem. Ez pedig egy nagyon érzékeny téma, ami rendszeresen előkerül. Ezek az esetek rávilágítanak, hogy a mostani ügymenet a jogosítvány hosszabbításával és a háziorvossal egyszerűen nem megfelelő arra, hogy kiszűrje azokat, akik állapotuk (és nem a koruk!) miatt már nem alkalmasak arra, hogy biztonságosan autót vezessenek.