Járművek apokalipszis esetére

Az apokalipszist nem definiáltuk túl szorosan, de azt alapul vettük, hogy a már most is akadozó alkatrész- és üzemanyagellátás teljesen összeomlik, nem lesz internet, e-bay és DHL, de feltételezhetünk mellé giga-inflációt (amiből visszasírjuk majd a 2022-es forintot), a többi viszont - atom, zombik, járvány, szárazság - már ízlés dolga.

Csak a hazai gyártásban hisz - Sturcz Antal, újságíró

Autós lap vagyunk, induljunk tehát ki abból, hogy a világvégét nem szamárháton, hanem motorizáltan kell kibekkelni. Én is látom magam, ahogy innen-onnan tákolt bőr páncélomban, a géptetőre kimászva, a számból köpöm az etanolt a kompresszoros V8 szívótorkába, de ha nyersenyaghiány van, sajnos nem ez a realitás. A Priusban volna tartalék, de apokalipszishez az egy bonyolult jármű, nem is állnék neki megszögelni, márpedig a pusztában való portyázás másik peremfeltétele a az alkatrészellátás. Ilyen alapon pedig keveset fogyasztó autó kell, amiből sok van és egy darabig még lesz is, így én az esztergomi Swifttel vagy az F Astrával terveznék.

Mind a két autó közel áll a magyar néplélekhez, és bár mindkettő elmúlt harminc, rengeteg ember életének a része, és nem hobbitárgyként, hanem mint járós autó. Vagyis a tartós, megbízható technika adott, a Swift benzinpárán megy, az Astrának is vannak nagyon takarékos változatai, de a fő szempont, hogy minden bokorban legyen alkatrész, maradéktalanul teljesül. Kelet-Magyarországon még mindig ötméterenként parkol egy ilyen autó, tehát, ha valami megkotlik, van mit kannibalizálni, mellesleg ezek minimális műszaki előképzettséggel szerelhető gépek, Swiften cseréltem kuplungot magam is, Astrán pedig tulajdonképpen mindent. Mégis talán az utóbbit választanám szívesen, hiszen van belőle kombi, amibe befér sok ellátmány, vagy elalszik benne két ember, mikor, mit kíván a helyzet.

Vagy két kerék, vagy összkerékhajtás! - Gajdán Miklós, Év Autója zsűri

Apósom szerint, ha menekülőre kell fogni a dolgot, akkor a legjobb eszköz arra a kerékpár. Van tapasztalata az ügyben, a második világháború folyamán egy München melletti faluig jutottak, azután ott is ragadtak vagy három évig. A kerékpár azért vált be, mert lehetett vele tartani a menekülés ütemét (akadt nap, hogy a traktor vontatta szekerükkel csak öt kilométert tudtak haladni a menekültáradatban), ráadásul a torlódásokat ki lehetett kerülni vele, nem kobozták el a menekülő katonák (az autókra hajtottak), nem kellett bele semmiféle üzemanyag, és azzal sem nagyon kellett számolni, hogy elromlana.

Ha már két kerék, akkor én mégis inkább egy motorkerékpárt választanék, amire akár hárman is ráülhetünk (lásd India, Távol-Kelet), szintén elfér az autósorok mellett, de jobban pakolható és gyorsabb, mint a bicikli. Valami egyszerűbb szerkezetűben gondolkoznék, ami egyrészt megbízhatóbb, ha pedig elromlok, könnyebb megjavítani. Ezt akár egy Pannónia, vagy egy MZ is tudja, mostanában olcsón lehet TS 125-öst venni, ami egyszerű, megbízható, van hozzá alkatrész, és még keveset is fogyaszt. Ha két kannát felköt az oldalára az ember, a világból kimegy. De lehet, a legjobb mégis egy egyhengeres Honda, vagy Yamaha enduro lenne, egy olyan nyolcvanas évekbeli egyhengeres, mint a Honda XL, vagy a Yamaha XT, amihez, ha jó, egyáltalán nem kell alkatrész, mindenhol elmegy és még nem is iszákos nagyon.Autóban először egy mechanikus befecskendezős dízelben gondolkoztam, mert ha az egyszer elindult, akkor a világ végéig is elmegy akkor is, ha az autóban megszűnik az áram szikrája is, hiszen a motor működéséhez nem kell áram. (Igaz, nem szabad akkor leállítani, mert az újraindítás nehézkes. Azután arra gondoltam, mégis benzines, mert azt fagázossá lehet alakítani, és akkor benzinnel is megy, de ha nincs benzin, megrakjuk fával és már megy is tovább. Katasztrófahelyzetben egyszerűbb fát szerezni, mint benzint, vagy gázolajat. Ez az ötlet csak azon bukik meg, hogy menekülés közben nem olyan egyszerű egy fagáz-generátort összedobni, azza előre fel kell készülni.Végül arra jutottam, hogy mindenképpen terepjáróval vágnék neki, mert az földúton, terepen is elboldogul. A dugók az aszfaltozott utakon és főként a főutakon alakulnak ki, utóbbiakat pedig a támadni is jobban szeretik, legalábbis apósom szerint, tehát jobb azokat elkerülni.

A megbízhatóság elsőrendű, ezért leginkább egy hosszú Toyota Land Cruiser jöhetne szóba, esetleg egy Hilux. Egyikük sem hajlamos elromlani, mindkettőre rengeteg cucc fér, sőt, ha nagyon kell aludni is lehet bennük, ami szintén nem közömbös ilyen esetben. Ráadásul bőven elfér bennük akár öt kanna gázolaj is, ami még ezekben is elég egy tele tank mellett akár az Atlanti óceánig. Ott meg úgyis járművet kelle váltani...

A kínai piacról megoldja - Papp Tibor, rovatvezető

Már meg is vettem. Egy Suzuki Lianát. Pár apró karbantartás, amelyek a különböző egységekben bent tartják az olajat, és a jármű apokalipszis-biztosnak tekinthető. Alapvetően egy dolog hiányzik belőle, az összkerékhajtás, de az ember ne legyen válogatós ilyen nehéz helyzetben, egyébként meg a Liana hasa elég magas ahhoz, hogy száraz földúton boldoguljon. Az sem mindegy, hogy az apokalipszis milyen irányból érkezik, ha keletről, akkor elég egyértelmű, hogy vagy nyugatra, vagy ha elég gyors vagyok, dél felé kell távozni és meg sem állni Görögországig.

Lehetőleg földutakon, ahogy egyik bölcs kollégám már említette. A nyugatról érkező apokalipszisre egy merész keltre menekülést terveznék, meg sem állnék Csíkszeredáig.Fontos az energiaellátás biztonsága is, be kell szerezni pár napelempanelt a kínai piacról, olyat, ami legalább 12+ volton tölt. Ebből jobb venni párat, gyárilag van mobilteló-adapterük is. Négyezerért.Ha viszont ma kellene megvennem a tökéletes járművet, az összkerekes lenne, dobozos és dízel. Mondjuk egy Renault Kangoo Pampa 4x4, ebben elhelyeznék egy aggregátort és a család mellé beférne még egy-két összecsukható, rásegítős villanybringa is, hogy ha nagy a gebasz, át tudjunk szállni két kerékre, és hegyen-völgyön meglegyen a tempó, az aggregátorral meg bármikor feltölteném, ha az apokalipszis elpusztította Paksot.

Azért dízel, mert úgy tűnik, hogy az apokalipszis belső égésű motorral közlekedik, és a zsákmányolt tankok üzemanyaga hasznosítható a járműben. A nagy raktér előnye, hogy a sok szárazáru, konzerv és Süti kutyánk befér (rá nem élelmiszer-tartalékként tekintünk). Ugyanakkor megalszik benne egy háromfős család. A zsákmányolt gázolajat tetőcsomagtartón szállítanám, plusz egy pótkeréktartót is elhelyeznék a hátsó ajtón, a kesztyűtartóban meg ott lenne egy sugárzásmérő, sosem lehessen tudni, és akciós a Banggoodon.

Problémaközpontú megközelítés - Andróczi Balázs, hírszerkesztő

Nem hiszek benne, hogy egy közeli atomvillantást túl lehet, vagy érdemes élni, de egy lassan sorvadó, áruhiányos világvégébe olyan technikával ugranék bele, ami legalább néhány hónapig kitart, amíg ki nem derül, hogy milyen lesz a fenntartható folytatás. Egy ilyen helyzetben két dolgot nem vehetnénk biztosra: hogy mit tudunk tankolni, és hogy hogyan javítjuk meg, ami elromlik. Talán az üzemanyag lenne a kisebbik probléma: éghető gázt előállítani, vagy szeszt főzni mindig lehet valahogyan, az ilyen pedig egy alkalmas motorban hasznosítható is.

Elektronika nélküli, karburátoros, Otto-motoros gép kellene - ideális esetben valamilyen terepjáró, ami elviseli a karbantartás nélküli úthálózatot. Sajnos ilyeneket utoljára az 1980-as években gyártottak. A szerelés problémájára lehet jó válasz, ha eleve megbízható technikát választunk: egy jól karbantartott, benzines Toyota Land Cruiser, Mitsubishi Pajero vagy Nissan Patrol jó választás lehetne, de az egyszerű, Puch-jelvényes Mercedes G osztály is megfelelhet. Hogy mire is? Mondjuk ételt beszerezni vidékről, ha a boltba már nem jön több áru, esetleg keresni egy olyan új élőhelyet, ahol van esély a folytatásra.

Egy amerikai tepsi bármikor - Rézmányi Balázs, újságíró, fotóművész

Bután pislogtam (ami alapvetően a nyugalmi állapotom), mikor A Walking Dead legelején a kómából felébredő Rick Grimes kibortorkált az addigra csúcsra járatott zombi apokalipszisbe, és az egyik első útja a helyi rendőrörsre vezetett, hogy felkapja szolgálati shotgunját és Ford Crown Victoriáját.

Cseppet sem tűnnek rossz választásnak, ha nincs tényleg semmi más, mondom ezt a fűtött, belbudai otthonomból, miközben eltartott kisujjal szürcsölöm a 2,8-as tejet. A buta pislogást az váltotta ki, hogy a rendőrőrs felé menet a háttérben ott fogták a port az addigra valószínúleg bezombult Nemzeti Gárda fegyveres ládái és HWMM...HMVW...HVMW...Hummerel (tudom, Hummvee). Valahogy hatékonyabbnak tűnt a CVPI helyett Hummvee-vel átrongyolni egy rakat Zombin, ha úgy hozná a sors. Persze az utóbbi többet eszik, dehát a filmbéli zombik valószínűleg nem pánikvásárolták fel az összes nyálat a helyi kúton, hanem békésen falatozták akkor-még-nem-zombik szürkeállományát.

A CVPI persze bizonyított egyszerűségből és megbízhatóságból, rendőrautónak és taxinak is kiváló volt, és hát mindkét felhasználói profil az utolsó helyeken van a kímélő üzemeltetési módok listáján. Ami még jobb volt taxinak viszont, az a Checker Marathon. A lökhárítója vonatsínnek is elmenne, a méteres lengőkarjaiból az egy dolog, hogy egy komplett Hacsiroku kijönne, de egy konfekció holdkrátert annyira érez meg, mint egyszeri Swift egy átlag pesti csatornafedelet. Többek között ezek miatt is tökéletes választás egy zombiapokalipszisre, mert megintcsak boldogan dübörög át egy élőhalott phalanxon. Bocs, hogy ennyire zombiapokalipszisben gondolkodom, nem különösebben foglalkozva atomháború vagy vécépapírhiány okozta apokalipszisben, de mi már egy ideje az előbbiben élünk.

De mielőtt nagyon elkezdenék betárazni megbízható, könnyen szerelhető, strapabíró amerikai kotlákból, el kéne fogadnom, hogy igazából már most elég jól állok, van ugyanis egy feladtam-az-életet-corollám. Egész pontosan egy smallblockos, szürke, fapad békacorollám, "kombi" kivitelben. Ha a Maleviltől a Falloutig megénekelt atomvillanás bekövetkezik, ez a szürke izé fenn fog maradni, és csótányok veretnek majd vele. Zombikon áthajta persze pöppet celofán a szentem, de ha mondjuk gyorsan kéne meglógni vagy felderíteni, akkor meg akad a háztartásomban még egy kinyírhatatlan svájci bicska, egy 94-es Honda Africa Twin. Úgyhogy igazából én már felkészültem... de egy Checker Marathon akkor is kéne!

Az utolsó hangosan csapja be az ajtót! - Horváth Máté, újságíró

Kevés alkotás viszi következetesen végig az apokalipszist, az emberiség valahogy mindig mindent túlél. A tudat adottsága, gondolom, hogy fél a totális és visszacsinálhatatlan vég koncepciójától, ezért amennyire tudja, kerüli. De tegyük fel, hogy egyszer nem sikerül kifejleszteni a vakcinát, vagy a piros drótot vágjuk el a kék helyett. Lassan roskad magába a világ, vagy hirtelen támad globális fostornádó, teljesen mindegy, ha látszik, hogy rövidesen nincs tovább.

Ezesetben hedonisztikus káoszba illik fulladni, pajszerral kell nekimenni a budai garázsoknak, aztán elindulni valahova, mittudomén, Portugália felé - az Alpok gyomrában, lichtensteini meg svájci trezorokban úgyis mindent meg lehet találni, amire egy TC-olvasó/szerző valaha vágyott. Aztán ha kifogy a benzin, a gázolaj, az aszfalt, ott és azonnal fel kell gyújtani az egészet a francba, ívrészegen, anyaszült meztelenül körbe kell táncolni a Bugatti-máglyát, meg helikopterezni egy utolsót egy százmilliós veterán tetején.

A ház mögött már ott van minden - Bolla György, újságíró

Az a helyzet a világvégével, hogy két eset van. Az egyikben helyben kell maradni, csak épp önellátásra kell berendezkedni. Erre jó alap a házunknak helyet adó kétezer négyzetméteres telek, melynek a végében patak folyik. Az eredeti tulaj kukoricát termesztett és állatot tartott, szóval egy tyúkudvar, pár juh és kecske, esetleg egy tehén minden bizonnyal megélne itt. Diófáink már vannak, néhány további gyümölcsfát épp nevelgetünk, előbb-utóbb termőre fognak fordulni, egy kis szőlő és málna is van, sparherdet már beállítottam... nem vagyunk felkészültek, de azért ez már nem is semmi.A másik lehetőség a világvégével, hogy menni kell, mindig mozgásban maradni. Ehhez megbízható, kis igényű, tágas, terepen sem teljesen elveszett és egyszerűen szerelhető autó szükséges. Gondolom itt elég udvariasan elmosolyodnom, hiszen mindenki eleget hallott már a keveset futott Dacia Lodgy-nkról (Stepway, tehát 1 centi emelés!) 1,6 literes szívó benzinmotorral. Oké, kevésbé alkalmas a feladatra, mint egy Land Cruiser 70, de közben sokkal olcsóbb, kevesebb mehet tönkre benne, és a legfontosabb érv: itt áll a ház mögött.

Annyit azért hozzáfűznék, hogy olyan nagy MadMax terveim nincsenek. Apokaliptikus léthelyzetben bizonyára rövid úton csirkeaprólék válik belőlem, nem családját puszta ököllel védő Rambo. De azért ilyen időkben, mint a mostani, jó arra gondolni, hogy ezen a táblán nem a start mezőn ácsorgok ábrándozva.

Már bizonyított a mindent túlélő csótány - Szentkuti Ákos, TeChnó szakíró

Ha van hely, ahol kiderül, mi a strapabíró technika, az egy 24 órás ralikrossz verseny. Mondták és hittem is, hogy brutális, de amikor testközelből átéltem, az valamit örökre megváltoztatott. A választásom emiatt egy 1991 és 1995 között gyártott, Mitsubishi Coltra (ismertebb nevén tojás) esne, elég lenne bele az 1,3-as alapmotor, de a lehető legkevésbé elrohadtat keresném meg a célra.

Az 1,6-os változat nagyobb vízhűtőjét megkapná, de ezen kívül a motorral nem is kellene foglalkozni, csak minden fontos csatlakozást, csövet átnézni, megerősíteni, szükség szerint cserélni. Olajat, vizet vinnék tartalékba, gyertyákat és komplett gyújtást egyaránt, ezen kívül szinte biztos vagyok benne, hogy mindig beindulna és menne. Előre-hátra kerülne bele egy erősített csövezés a szokásos bukóketrecen túl, és stílusosan passzolna bele a kagylóülés meg a négypontos öv is, gondolva az esetleges ütközésekre. Szerelni nagyon könnyű az autó minden pontját, offline alkatrészforrás is van bőven: fejből öt remek helyet is megtalálnék GPS nélkül, és ha van némi benzin, abból sokáig eljutok, elég kedvező a fogyasztása még folyamatosan 5000 és tiltás között használva, extrém körülmények között is.

Felfoghatatlan csapást mér a féltengelyekre és a futóműre, amikor kanyaríven, padlógázon kiérsz a murváról az aszfaltra, de az is durva, mit kap az egész karosszéria, amikor a hosszú, lejtőn kifékezett gödrökön pattog az autó. Amikor 1,5 óra után úgy jössz le a pályáról, hogy fizikailag mindened fáj, szédülsz a portól, de az autó megy vissza, és 24 órán keresztül, folyamatosan a tűzfalra koppantott gázpedállal is csak egykedvűen sugározza a megölhetetlenséget. Minden tisztelemet kiérdemelte.

Szerelnünk csak ütközés miatt kellett. Egyszer körülbelül 50-nel belénk csattantak úgy, hogy a mezőny egy másik baleset miatt, velünk együtt állt, csak ez nem látszott a portól: a fél fenéklemezt vissza kellett kalapálnunk és valahogy lámpát gyártanunk az éjszakára, órákkal később pedig az autónk bal elejét kapta el egy versenytárs olyan intenzitással, hogy a Colt zárhídja meghajlott, a hűtőradiátor kimozdult a helyéről és letörte a csonkot. Ja igen, mire ezt érdemben észleltük, biztosan megtett vagy 10 kört szintén padlógázon. Semmi baja nem lett.

Akármilyen szintre is ér a kábelköteg-hiány, a gyári kábelezést nem bontanám meg és nem tenném pénzzé soha. Mi a versenyre alaposan lecsupaszítottuk a gyári köteget, de hiba volt: a gyári komfortelektronikákra minden esetben igényt tartanék, és a műszerfalat sem csupaszítanám le, mivel ha nem csak az utólagosan bekötött visszajelzőinkre hagyatkoztunk volna, hanem benn hagyjuk a gyári műszerfalat, a töltéslámpa valószínűleg felvillant volna, hogy túltölt a generátor a feszültségszabályozó halála miatt. Ezért, konkrétan 23 óra és 58 perc elteltével egy körrel a cél előtt hagyott minket el a technika, addig bírta az akkumulátor. Mindenesetre, 85 induló autóból a 33. helyet szereztük meg úgy, hogy a leggyengébb autók között voltunk, és két nagy baleset utáni szerelés ette az időnket. A végére a hátsó futómű bekötési pontját spanifer tartotta, és még így is órákig ment. Az autó a verseny végére is járóképes maradt. Ha ez nem bírja ki az apokalipszist, akkor semmi.

Minek mennék oda? - Zomborácz Iván, főszerkesztő

Nem vagyok optimista, apokalipszis után nem az lesz, hogy ugyanez az életünk lesz, csak más díszletekkel, hanem lehet alkalmazkodni az új körülményekhez. Nem csak annyihoz, hogy maszkot kell hordani, vagy zárva lesz a kocsma, esetleg otthonról kell dolgozni, hanem alaposan megváltoznak a dolgok. Valószínűleg lesz egy átmeneti zűrzavar, aztán beáll az új rend - és alapjaiban olyan lesz, mint dédszüleim idején: nem lesz mászkálás meg utazgatás, hanem maradsz a seggeden, és csak addig merészkedsz, ameddig gyalog eljutsz.Aki most is így tengődik, annak nem lesz nagy változás, ahogyan a társadalom peremén élőket sem fogja megviselni annyira az átállás, mint azokat, akik mindent pénzért vesznek, és a munkájukból nagyon sok és bonyolult áttéten keresztül lesz jövedelem.

Például aki hozzám hasonlóan abból él, hogy az internetre tesz fel betűket, ne számítson semmi jóra. Tehát az én olvasatomban nem benzint kell felhalmozni, hanem biciklialkatrészeket, de ha azok is elfogynak, marad gyaloglás. Mármint annak, aki készül erre az időszakra, de mint mondtam, nem vagyok optimista: nem én leszek a túlélő, nekem ezekre már nem lesz gondom. Aztán ha mégis, akkor gyalogolni fogok, és nem megyek nagyon messze az otthonomtól, hiszen amúgy sem lesz miért. A mobilitás egyébként nem fog kiveszni, lesz aki megoldja. Vagy azért, mert annyi ember függ tőle, hogy összeadják neki, vagy mert kellően okos ahhoz, hogy a rendelkezésre álló eszközeivel képes legyen működésre bírni a megmaradt gépeket. Vagy építeni újakat. A lényeg, hogy a mai értelemben vett gépesített közlekedés nem szűnik meg, csak egy szűk kör kiváltsága lesz. Mint dédszüleim idején. Szóval ha valamivel készülnék, akkor nem a garázsomat menteném, hanem a műhelyemet. Hamvas Béla szerint is a Robinson Crusoe legfontosabb része azon tárgyaknak a jegyzéke, amelyeket a süllyedő hajóról sikerült kimentenie.

Nem hazudtolja meg magát - Jakusovszky Kristóf, újságíró

Sokféle autót választhatnék és valószínűleg jobbak is akadnának, de a kezem ügyében van egy pont megfelelő, így logikusnak tűnik azt választani. A 30 éves astrás cikkben is említett piros F Astra kombiról van szó. Egész jó állapotban, az orrában pedig egy 1,7 literes, 17DR kódú szívódízel ketyeg. Na nem úgy, mint egy Doxa, mivel csak kicsivel jobb a járáskultúrája, mint egy öreg MTZ-nek, viszont ezt 30 éve stabilan tudja. Ennél egy fokkal jobb a 60 helyett szédítő 82 lóerős, turbós Isuzu változat, ami szintén legendásan megbízható, egy kicsit jobban megy, ezért hatékonyabban menekülhetünk a zombik elől, ezért egy ilyen biztosan bekerülne. Itt szerencsés körülmény lenne, hogy a motor körül szinte az összes F Astra elporladt már, ezért egy ilyen turbódízelt nem nehéz beszerezni.

És miért felel meg? Az adagolós dízelmotor -főleg miután a turbós Isuzura cseréltem- szétüthetetlen és gázolajpárán él. A fogyasztás is fontos szempont, hiszen ha eleve kevés és nehezen beszerezhető az üzemanyag, nem rossz, ha egységnyi mennyiséggel messzebbre lehet elrotyogtatni. Az is praktikus körülmény, hogy gázolajon túl szinte bármilyen szeméttel elmegy, így ha véletlenül egy targoncaszerviz mellett ér az apokalipszis, akár az ott szinte korlátlanul rendelkezésre álló, használt hidraulikaolajat is simán el lehet benne égetni. Az autó egyébként is faék-egyszerűségű, ami azért szerencsés, mert minél kevesebb részegység tud elromlani, annál jobbak a túlélési kilátások.

Lennének praktikus változtatások: mindenképp kapna egy emelést, rögtönzött haspáncélt, gallytörőt és durva gumikat, mivel egy ilyen helyzetben az elakadás szerencsétlen esetben akár egy halálos ítélettel is felérhet. Fontos a fény is: a lehető legtöbb fotont kibocsátó lámpák egészítenék ki a gyári, halvány gyertyafénnyel összemérhető tudású fényszórókat. És akkor ott van még a praktikum is. Az F Astra könnyű autó, ami az elakadás és a fogyasztás szempontjából is nagy előny, de közben belül elég a nagy, a csomagtere pedig egyenesen gigászi, tehát sok ember és még annál is több ellátmány fér bele. A Recaro székek és a zene maradnának, hogy még az összedőlő világ romjai között se kelljen lemondani a kényelemről és a szórakozásról.

Mindig csak arra* tud gondolni - Perkó Rudolf, ügyvezető igazgató 

(* a Volkswagen Transporterekre)

Végre lenne okom beszerezni egy új Suzuki Jimnyt! 1.5 benzin - örök élet, harapja a terepet, ráadásul nagyon cuki - ami miatt tuti nem támadnak meg a fosztogatók.Nem próbálnék meg rejtőzködni holmi szürke vagy olajzöld színnel, jöjjön a citromsárga!Persze személyautó változat kéne, így teljesen új nem jöhet szóba, mert nálunk már csak kisteherként forgalmazzák.Ha meg nagy autó kéne, akkor egy 1.6 szívódízel Volkswagen Transporter T3-ast keresnék. Ha a korábbi tulajok nem gányolták agyon és nem rohasztották el, akkor ez tökéletesen megfelel a célnak - tudom, volt ilyenem. Mondjuk egy poptop Westfalia változat lenne igazán csábító!

A szerénység a vesztesek névjegykártyája - Csepreghy Dániel, újságíró

Apokalipszis idején a legtöbb szakirodalom szerint nagy a baj, ebben a helyzetben pedig legtöbben a rendíthetetlen technikában, a megbízható gépben hisznek. Hirtelen megnő majd a kereslet az olyan legendás terepjárók iránt, mint a Mercedes-Benz G-osztály vagy Land Rover Defender, de sokkal inkább a Nissan Patrol vagy a Toyota Land Crusier és Hilux páros lesz a sláger a világ pusztulásának peremén egyensúlyozva. Ezeket az autókat valószínűleg csak az tudja majd beszerezni, aki időben kapcsol és lecsap a működő darabokra és az utolsó doboz hozzávaló alkatrészekre, utána pedig elérhetetlen lesz.

Biztosan nem véletlenül táraztak be Ford Crown Victoriákból és sokszor hallottam már taxisoktól az idők végezetéig szolgáló W124-es Mercedesről is, de ezeknek is villámgyorsan lesz gazdájuk. Amivel viszont kevesen szeretnének majd menekülni az elkerülhetetlen pusztulás elől, az egy kétes hírű, idősödő luxusautó nagy motorral és temérdek potenciálisan romlandó kütyüvel, ami mozgásképtelenné teheti. Az első generációs Cayenne-ből készítettek Transsyberia változatot kifejezetten a TransSyberia Rally-ra.

Ezeknek az autóknak erősített tetőoszlopai vannak, tehát jobban bírják a terhelést - akár egy tetősátorral - és az aljukat is a hitvány körülményekre szabták át, könnyű sportkipufogóval és kagylóülésekkel szerelték fel, valamint becsavarozott bukócsővel. Terepgumik, csörlő, tetőlámpák és sznorkel került rá. 4,8 literes, V8-as szívómotorja 385 lóerős és 500 Nm nyomatéka van, amivel azért már lehet sietni is, ha valamilyen csoda folytán nem kell takarékoskodni az üzemanyaggal.

Audi, ami elvisz a világ végére, sőt, tovább - Lendvai Zsolt, újságíró

Nem könnyű kérdés, hiszen egyszerre több szempontot kell mérlegelni: milyen üzemanyaghoz lehet egyáltalán hozzáférni? Maradnak-e utak a lábunk, illetve kerekünk alatt? Összességében én a dízelre szavazok, mert még mindig azok tudják a leginkább azt, hogy adott mennyiségű nyálból a legtöbb kilométert elmennek. Az igazi nyilván valami kamrás dízel lenne, ami megeszi az étolajat és minden vackot, de ennyire még a világvége után is legyünk bevállalósak: TDI kell. Ez már a közvetlen befecskendezése miatt talán már nem viseli olyan jól az ügyeskedést a tüzelőanyaggal, nem tudom, erről nincs tapasztalatom. Arról viszont van, hogy szinte agyonverhetetlen és alig fogyaszt. Ha már személyes tapasztalat: adná magát a jó 1,9 TDI, mondjuk egy Audi 80 B4 Avantban, mert abban még nincs változó geós turbó, kettős tömegű lendkerék, sok lengőkaros futómű - csupa olyasmi ez, amivel békeidőben sem szívesen foglalkoznak sokan, nemhogy apokalipszis idején. Plusz a kaszni is nagyon jól bírja, nekem az volt a benyomásom, hogy a rozsdavédelmet még jobban megoldották, mint az utód A4-nél. De sajnos ebből nem készült Quattro, márpedig egy rendes világvége után én arra számítok, nem feltétlenül lesz hátrány egy összkerekes autó.

Ezért inkább az A6 C4-ek közt kell nézelődni, abból már volt gyárilag összkerekes, igaz az 1,9 TDI-t el kell engednem, de ott van helyette a semmivel sem rosszabb hírű öthengeres 2,5-ös TDI. A VW-konszernes termékek azért is tűnnek okos választásnak ilyen helyzetre, mert ha nem rendelünk majd pikkpakk alkatrészeket a netről, nem megyünk be a bárdiunixlángba a sarkon. A bontókat viszont megrohamozhatjuk, vagy éppen az utcán parkoló, elhagyott kocsikból bugázzuk ki a működő elemeket. Oké, ez utóbbi téren kicsit meg leszünk verve, mert C4-es A6 vagy 100-as Audi már nem terem minden bokorban. De azért sok a más típusokkal csereszabatos alkatrész, a motort különböző kódokkal sokféle autóba szerelték.

Amúgy az A6 C4 elég nagy ahhoz, hogy család, kutya és holmi beférjen, de a biztonság kedvéért legyen rajta egy vonóhorog is.