Hova kerül a veszélyes hulladék a szervizekből?
Egyre több szervizben fizetni kell azért, ha az elkopott abroncsot ott szeretnéd hagyni. Pár ezer forintról van szó, ez egyfajta kényelmi díj: a szerviznek költsége van rajta, a magánember ingyen leadhatja, csak olyankor magának kell intéznie. Az olajat viszont ingyen elviszik, a fémért pedig még fizetnek is.
Az otthon szerelőknek ebből a szempontból könnyű dolguk van, a lakóhelyükhöz tartozó hulladékudvarban évente díjmentesen leadhatnak négy gumiabroncsot, a fáradt olajat pedig bizonyos benzinkutakon is átveszik. A legálisan működő vállalkozásoknak viszont ennél nehezebb dolguk van, nekik szigorú előírásoknak kell megfelelniük. A törvény szerint kötelező hivatalos helyre leadniuk a veszélyes hulladékot, tehát például a használt olajat és olajszűrőt a gumival ellentétben nem adhatják vissza az ügyfélnek. A végén pedig az egésszel tételesen el kell számolniuk - bár fogjuk látni, hogy ebben vannak anomáliák.
A hulladékok ára változik, régen például az elszállító fizetett a használt abroncsokért, egy idő után már csak ingyen vitték el, most viszont a használt abroncsokat általában 135 forint/kilogramm áron szállítják, tehát ha nyolc kiló körül van egy átlagos gumiabroncs tömege, akkor egy szett lerúgott gumit nagyjából 4500 forintért szállítanak el. Ezen a költségen a nagy szervizek tudnak spórolni, ha meg tudnak alkudni a nagykereskedőkkel - teljesen elfogadott konstrukció, amikor egy nagykereskedő elad mondjuk 1000 pár abroncsot a szerviznek, és vállalják ugyanannyi gumi elszállítását. Ilyen esetben gyakran ugyanaz a megbízott cég megy el a használt gumiért, aki egyébként a fáradt olajért, koszos géprongyért vagy az üres féktisztítós flakonokat is begyűjti, a szállítás díját a gumi nagykereskedője egyszerűen átvállalja. Benyó László, a Lanzs autószerviz-hálózat társalapítója és ügyvezetője elmondta, ezért van az, hogy ha ők értékesítik a gumit, akkor a régit az ügyfél költség nélkül otthagyhatja, hiszen az beleszámít a kvótába, viszont ha egy téli-nyári cserénél marad ott az egyik, azért kezelési költséget számolnak fel.
Az egyik hulladékszállító cég, a Müller-Guttenbrunn Kft. munkatársa, Polgári Mihály elárulta, hogy vannak úgynevezett keresett hulladékok, például ilyen a vashulladék, amikre van piac, ezért az elszállítók fizetnek is a szervizeknek. Ezeket az öntödék hatékonyan tudják újrahasznosítani - a fémre szükség van, működik a körforgás. Ezzel is van munkája a feldolgozónak, külön kell válogatni minőség szerint, de ez még piaci alapon tud működni. A veszélyes hulladékoknak viszont jellemzően nincs ára mert sokkal több a ráfordítandó energia - itt is vannak kivételek, például az indítóakkumulátorok, amelyek tönkrement állapotban is értéket képviselnek, 250-300 forint között veszik át kilóját. Ezek kezelése egyszerűbb, és nagyon jó minőségű tiszta ólom nyerhető ki belőle, sőt sok esetben a sav is hasznosítható.
A gumiabroncsok a másik végletet képviselik, a gumiban lévő fémhulladékot nagyon nehéz kinyerni és úgy hasznosítani, hogy abból jó minőségű, tiszta fémhulladék legyen. A gumikba eleve nem a jó minőségű acél kerül, és a gumimaradványt égetéssel tudják eltávolítani róla - a végén pedig lesz egy se nem különösebben tiszta, se nem jó minőségű fémdarálék, amiért nem kapkodnak az öntödék. Az elmúlt három évben hiába drágult meg az acél, a gumi hulladékára nem emelkedett meg, ugyanis a jelenlegi energiaárakon nem éri meg az újrahasznosítás, így egyelőre ezeket főleg tárolják - annak pedig ára van, ami végül a kiskereskedelmi árba is beépül. A gumiabroncsok reciklálása jelenleg erősen eseti dolog, ha például az állam megrendel 150 játszótérhez gumiszőnyeget, vagy elindul egy útépítés, ahol szükség van a daralékra útalapnak, akkor hirtelen megnő a kereslet – olyankor a hulladékkezelőhöz befut a megrendelés, és elkezdik a felhalmozott készletből a megrendelt mennyiséget és minőséget ledarálni.
Ez a rendszer szakaszosan üzemel, az elmúlt években például előfordult, hogy több magyarországi gumifeldolgozónál egyszerre volt műszaki meghibásodás, emiatt sok helyen megakadt a hulladék elhelyezése - ilyenkor meg szokták emelni a kezelési költséget, vagy egyszerűen közlik a szállítóval, hogy csak a következő hónapban tudják átvenni a hulladékot. Ilyenbe rendszeresen futhatnak bele gumisok - a Spot Gumiszerviznél elmesélték, hogy tőlük a hulladékkezelő ingyen átveszi az abroncsokat, ha megoldják maguk a leszállítást, viszont időnként előfordul, hogy csak egy-másfél hónapra kapnak időpontot a leadáshoz.
A fáradt olaj feldolgozása egy másik speciális terület, aki erre állt rá, annak nagyobb költségei vannak, viszont a végtermék jobban eladható. A használt kenőanyagok esetén a szervizek már eleve olyan szerződést kötnek a beszállítóval, hogy abban benne van a rendelt mennyiségnek megfelelő hulladék elszállítása, illetve valamennyi szilárd hulladék is (olajszűrő, géprongy, stb...) - ez az olajnak a 15-60%-a szokott lenni, szerződéstől függően. Bár ilyen irányú kötelezettsége az olajkereskedőknek nincs - tudom meg Bajók Gábortól, a Tiszk Kft. képviselőjétől -, de ezeket szerződésben szokták vállalni. Ilyenkor az olaj forgalmazója leszerződik egy alvállalkozóval, aki igazolást ad az olaj elszállításáról. A rendszerben motiváció, hogy az olaj eladási árában van egy termékdíj, literenként körülbelül 114 forint, ami az újrahasznosítás igazolásával visszaigényelhető.
A szervizekben keletkező hulladék elszállítása alapvetően megoldott, vannak különböző hulladéktípusokra specializált cégek, és vannak olyanok, amelyek komplex szolgáltatást nyújtanak, papírtól a géprongyig mindent intéznek. Az egész folyamat viszont komoly mennyiségű adminisztrációval jár, ezt a nagyobb hálózatok házon belül megoldják, a kisebb, önálló vállalkozások pedig jellemzően kiszervezik külsősnek, aki egy megbízási szerződéssel elintézi a papírmunkát, és feltölti OKIR-be (Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer).
A hulladékot szállító cégekre is nagyon szigorú szabályok vonatkoznak, egyfelől vannak előírások a csomagolásra, a címkézésre, a szükséges engedélyekre, illetve sok olyan adminisztratív elvárás is van a hatóságok részéről, amelyeket a piaci szereplők irreálisnak és feleslegesnek éreznek - például több okmányra is szükség van (szállítólevél, anyagkísérő okmány, stb...), amelyekben nagyrészt egyforma adatok szerepelnek.
A legális vállalkozások tehát működnek, és szigorú ellenőrzéseknek kell megfelelniük, viszont a szürkén és feketén üzemelő műhelyek teljesen a radar alatt tudnak maradni.
