Nem mindig a halott motoros a hibás
Tiszta, napos az idő, jók a látási viszonyok 2015. tavaszának egyik délutánján Dunaújváros mellett, a 6-os számú főút várost elkerülő szakaszán. Ezen az útszakaszon körforgalom körforgalmat követ. Az egyik ilyenből kihajtó Toyotát szinte azonnal elkezdi előzni egy motoros, folyamatos gyorsítással.
A Toyota előtt nem sokkal, ugyanabban az irányban haladó Opel Zafira taxi sofőrje hívást kap, megrendelést egy fuvarra. Úgy dönt, hogy rövidít, nem gurul el a következő körforgalomig (ami egyébként két kilométeren belül található), hanem (feltehetőleg) egy elegáns Y-fordulóval ott helyben visszafordul a kétsávos főúton.
Éppen a forduló közepén, mindkét sávot részlegesen elfoglalva helyezkedik el az úttesten a taxi, amikor érkezik balról a szembe sávban az előzési manővert még be nem fejező Kawasaki Ninja ZX-12R, ami oldalról pontosan a vezetőoldali ajtónál és a B oszlop környékén robban bele a taxi oldalába. A motorost súlyos, életveszélyes sérülésekkel szállítják kórházba, ahol nem sokkal később elhalálozik. A taxis látszólag könnyebben, csonttörésekkel megússza az esetet, a helyszínen még beszél is a rendőrökkel, mentősökkel, ám néhány hét múlva ő is életét veszti.
Valószínűsíthető, ám nem bizonyítható, hogy a csonttörés utáni trombózis elkerülésére szolgáló vérhígítót nem adta be magának rendszeresen, így tüdőembólia okozta a vesztét. Ezúttal is Dr. Kozma Tamással és Dr. Tajti Szabolccsal, a www.karterito.hu két szakértő jogászával boncolgattuk a már lezárt ügy körülményeit, tanulságait.
Hiába hunyt el végül a balesetben mindkét érintett fél, a rendőrségnek ilyen esetben hivatalból ki kell vizsgálnia az eset körülményeit. Készült is egy szakértői vélemény, mely szerint a motoros körülbelül 150 km/órás sebességgel előzött, majd fékezett, így maga az ütközés 90 km/óra körüli sebességgel történt. Emiatt született egy megszüntető határozat, mely szerint bár a motoros okozta a balesetet, a halála miatt az ügyet lezárták.
Mindez a körülményeket és a roncsokat figyelembe véve irreálisnak tűnt, így a motoros családja a jogászokkal karöltve panasszal élt, illetve magánúton újabb szakvéleményt készíttetett, ezúttal jóval pontosabb és részletesebb számításokkal alátámasztva. Az eredeti szakvélemény például olyan magas lassulási értékkel számolt, amely egy motoros esetében lehetetlen, hiszen ilyen erős fékezés azonnali bukást eredményezne.
Így végül kijött egy 120-128 km/óra közötti sebesség, ami persze még mindig jelentős sebességtúllépés, ám közel sem az azon az útszakaszon megengedett 90 km/óra duplájának környéke, ahol már reálisan nem lett volna elvárható a taxis részéről, hogy észlelje az érkező motorost. Ezeket az értékeket végül a polgári perben egy harmadik szakértő is megerősítette.
Amikor a taxis megkezdte a fordulást, a motor körülbelül 120 méterre volt tőle. Körülbelül ugyanekkora távolságra volt tőle a Toyota is, ami 80 km/órás sebességgel haladt. A szakértő a per során kimondta, hogy a toyotást is zavarta a taxis, így még neki is fékeznie kellett, hogy ne keveredjen bele a balesetbe.
Ami érdekes, hogy a manőver közepén, amikor még csupán a saját sávját foglalta el a taxi, ha újra meggyőződik arról, hogy a Toyotát éppen előzi a motoros, akkor valószínűsíthetően egy satufékezéssel pont annyi helyet hagyhatott volna a Kawasaki számára, amellyel elkerülhető lett volna a baleset.
Mivel bebizonyosodott, hogy a taxis a manővert szabályosan nem kezdhette volna meg, így az eljáró hatóság megváltoztatta a határozatot, mely megszüntette a nyomozást a motoros ellen. Viszont hozott egy másikat, miszerint a taxis okozta a balesetet - majd ezzel együtt meg is szüntették a nyomozást ellene, mivel időközben elhalálozott.
A baleset mechanizmusát a szakértő egy szoftverrel modellezte, aminek a végén kijött, hogy a motoros a vészhelyzetet körülbelül 122-128 km/h-s sebességnél észlelte, az ütközéskor pedig 93-97 km/h-s tempóval haladhatott. Az adatokból az derült ki, hogy a motorosnál nem volt észlelési vagy cselekvési késedelem - vagyis azonnal reagált, de a sebességtúllépés miatt nem volt esélye kivédeni a helyzetet, hiszen addigra az Opel mindkét sávot elfoglalta. A szakvélemény kimondta, hogy a taxis vezetéstechnikai hibát vétett, amikor rosszul mérte fel a manőver végrehajtásához szükséges időt - nem csak a motoros megengedettnél nagyobb sebességéhez képest, a manőverre akkor sem lett volna ideje, ha az lassabban érkezik.
A szakértői jelentésből kiderült, hogy a motorosnak körülbelül három másodperce volt az észleléstől az ütközésig - itt érdemes elidőzni a számokon, akkor haladt 122-128 km/h-val, az autó pedig 93-97 méterre volt tőle. Tehát átlagos, 1 másodperces reakcióidővel számolva lett volna két másodperce megállni. Ha viszont 90-nel haladt volna, akkor körülbelül 72 méter fékút is elég lett volna a megálláshoz, azzal tehát elkerülhető lett volna a baleset.
A szakértői vélemény szerint a taxisnak látnia kellett a motorkerékpárt, hiszen az addigra megkezdte az előzést - ha takarásban lett volna a motoros, akkor ő sem láthatta volna a taxist azon a ponton, ahol a féknyom alapján megkezdte a vészfékezést.
További érdekes vetülete az ügynek, hogy a motoros – illetve ez esetben már csupán a családja, immár mint károsult, nem csupán a taxis kötelező felelősségbiztosítójától kapott kártérítésre jogosult. Mivel a motorosnak volt egy komoly életbiztosítása, onnan is számíthatott a család egy tekintélyes összegre. Sőt, ilyen esetekben az életbiztosító által kifizetett pénz nem vonható le a kötelező felelősségbiztosító által fizetett összegből.
Ám itt egy újabb tanulság: amennyiben megalapozottan súlyos gondatlanságra hivatkozik az életbiztosító, úgy akár meg is tagadhatja a kifizetést. Mivel az eredeti jegyzőkönyvben a motoros két közrehatása is szerepelt, mint baleseti tényező, így ismét panasszal kellett élni, mivel tényállásként egyszerre rögzítettek abszolút és relatív gyorshajtást - abszolút gyorshajtás alatt azt értjük, amikor túllépik a megengedett sebességet. Relatív gyorshajtás alatt pedig azt, amikor valaki nem a látási és útviszonyoknak megfelelő sebességet választ, bár a megengedett maximumot nem lépi túl.
Végül egyedüli szabálysértésként maradt az abszolút gyorshajtás, mint egyharmad részben baleseti közrehatási tényező. Elsőfokon a teljes szolgáltatási összeget megítélték, ám a másodfokon eljáró bírói testület a megfizetendő összeget is kétharmadára csökkentette, figyelembe véve a motoros szerepét a baleset bekövetkeztében.
