Az idei nyár eddigi legforróbb napjait éljük éppen, tartósan 30 Celsius fok fölötti hőmérsékletekkel. Ilyenkor nem lehet elégszer mondani: ne hagyjunk gyereket vagy kisállatot az autóban. Akár tíz perc alatt is elviselhetetlen lehet a forróság az utastérben, könnyen tragédiába torkollhat a figyelmetlenség.
Az egész országot megrázta június elején a tragédia, amikor egy négyéves kislányt felejtettek az óvodai buszon. Órákat töltött egyedül a felforrósodó jármű utasterében, mire észlelték a bajt. Kórházba szállították, de ott már nem tudták megmenteni az életét. Bár Magyarországon szerencsére ritkák az ilyen esetek, de ebből a szörnyűségből egyetlen is túl sok. Ráadásul világszinten nem elhanyagolható a hasonló halálesetek gyakorisága. Az Egyesült Államokban 1990 óta közel ezer gyermek (más források szerint 1998 óta 916) halt meg azért, mert az autóban felejtették. Évente átlagosan 39 élet veszett oda értelmetlenül.
Azóta mozgalmak indultak, amelyek a megelőzésre koncentrálnak, emellett pedig az autógyártóknak is lépniük kell: 2025-ig kell kifejleszteniük olyan figyelmeztető rendszert, amely segít elkerülni a tragédiát. A határidő egyelőre Amerikára érvényes. Olaszországban a gyereküléseknek kell riasztóval rendelkezniük, több gyártó is kínál már erre alkalmas terméket, a tervek szerint hamarosan mi is kipróbálunk legalább egyet.
Hogyan történhet ilyen tragédia?
Az amerikai Kids and Car Safety nevű civil szervezet weboldala részletesen foglalkozik minden olyan veszélyforrással, amik az autózással összefüggésben a gyerekekre leselkednek. Külön szekciót szentelnek azoknak az eseteknek, amikor a forró autóban hagyott gyerekek szenvedtek súlyos károsodást vagy vesztették életüket. Igazán megrázó módon, az áldozatok fotójával és az esetek leírásával próbálnak tenni a megelőzés érdekében. Az elképzelhetetlen veszteséget átélt szülők is megszólalnak, sokan közülük a tragédia után aktivisták lettek, hogy segítsenek másoknak elkerülni azt, ami az ő életüket örökre megváltoztatta.
A szervezet honlapján olvasható Gene Weingarten Pulitzer-díjas írása, amely testközelből mutatja be azt a szenvedést, azt az összeomlást, amit ilyenkor a szülők átélnek. És bár sokan ilyenkor azonnal ítélkeznek, Weingarten cikkéből kiderül, hogy sokszor mintaszerű szülőkkel is megtörténhet a tragédia. A fáradtság, túlhajszoltság, és a napi rutinból való kilépés a figyelmetlenséggel együtt vezethet a visszafordíthatatlan szörnyűségekig. Nem lehet mintázatokat meghatározni: a kutatások szerint anyák és apák, a lehető legkülönbözőbb anyagi helyzettel és iskolázottsággal egyaránt veszítették már el gyermeküket azért, mert megfeledkeztek róla. Volt köztük lelkész, egyetemi tanár, ápolónő, fogorvos vagy építőmunkás is. És sokan közülük soha nem hitték volna, hogy ez velük is megtörténhet.
1990 előtt egyáltalán nem volt jellemző az efféle esetek előfordulása. Ekkor azonban elkezdett terjedni az a szemlélet, valamint előírás, hogy a légzsákkal felszerelt anyósülésen nem utazhatnak menetiránnyal ellentétesen beszerelt gyerekülésben az apróságok. Ugyanakkor a legtöbb ajánlás kétéves korig a háttal utaztatás mellett érvel, plusz vannak olyan ülések, amelyek máshogy nem is köthetők be. Így sokan tértek át arra, hogy a hátsó üléssorban helyezik el a gyereküléseket. Ezzel a látótéren kívülre kerül a gyermek.
Az esetek közt találunk olyat, amikor az édesapa egy vásárban parkolt le, a kocsihoz visszaérve eszmélt rá, hogy gyermekét bent felejtette. Olyat is, amikor a mozgásérzékelős riasztó működésbe lépett, a szülő kinézett az iroda ablakán, de mivel nem látott senkit ott ólálkodni, kikapcsolta azt – többször egymás után. Mike Terryt kirúgták munkahelyéről, ezért alkalmi melókat vállalt. Éppen faanyagot szállított kamionnal egy építkezésre, amikor ráeszmélt, hogy a telephely parkolójában, a tűző napon hagyott kocsiban ott maradt kislánya is. Sietett vissza, ahogy tudott, ám a mintegy hatvan kilométer túl hosszúnak bizonyult. De ott van Lyn Balfour tragédiája is. Előző este egy barátja gyermekére vigyázott, a nyugtalan éjszaka miatt ő is, és kilenc hónapos kisfia, Bryce is fáradt, kialvatlan volt.
A gyermek tőle szokatlan módon elaludt útközben, így végig csendben volt. És mivel az anya aznap szerette volna szakszerűen beszereltetni a kisfiú gyerekülését, a picit nem a szokott helyre, az anyósülés mögé, hanem a vezetőülés hátához ültette, egy másik gyerekülésbe. Így a tükörből sem látszódott. Ráadásul a férjét is ő vitte dolgozni, mert a másik autójukat kölcsönadták – ezért a pelenkázótáskát sem maga mellé tette, ahogy szokta, az sem emlékeztethette Bryce-ra. Útközben családi problémák és munkahelyi vészhelyzet miatt is telefonálnia kellett, gondolatai elterelődtek. Továbbá a bébiszitternek, akinél le kellett volna adnia a gyermeket felügyeletre, új telefonja volt, hiányzott belőle Lyn száma, nem tudta elérni a kérdéssel, miért nem vitte Bryce-t. Végül a kisfiú egy egész napot töltött a munkahelyi parkolóban álló kocsiban. Nem élte túl.
Lyn esete az úgynevezett svájcisajt-modell példája. James Reason pszichológus elmélete szerint ha a lyukas sajtszeleteket egymásra helyezzük, az esetek többségében egyik lyuk eltakarja a másikat, nem lehet átlátni rajta. De adódhat a körülményeknek olyan szerencsétlen együttállása, amikor a lyukak egybeesnek. Itt tehát arról van szó, hogy önmagában egyik körülmény sem vezetett volna feltétlenül tragédiához, de azok összejátszása visszafordíthatatlan következményekkel járt.
Az állatok is veszélyben vannak
Természetesen nemcsak a gyermekeket, hanem az állatokat is fenyegeti a veszély. Sokan utaznak kutyával, macskával, de az eszünkbe kell vésni, hogy őket sem szabad még rövid időre sem az autóban hagyni. Még akkor sem, ha csak a boltba szaladunk be gyorsan – nem tudhatjuk, hosszú lesz-e a sor, összefutunk-e ismerőssel, akivel anélkül elbeszélgetünk fél órát, hogy feltűnne.
Kutyáknál például a zihálás, szapora légvétel, a nagy fokú nyugtalanság és a zavart tekintet utalhat a hőgutára, de akkor is érdemes gyanakodni, ha a nyála folyik, vagy egyszerűen nem találja a helyét. A kutyák és macskák ráadásul nem tudnak izzadni, lihegéssel próbálnak kompenzálni, de ez csak bizonyos határig működik. A hőguta eszméletvesztéshez vezethet, ilyenkor elengedhetetlen a szakszerű segítség, egy állatorvos felkeresése. Ellenkező esetben kedvencünk életébe kerülhet a mulasztás.
De nemcsak a forró autó veszélyes a háziállatok számára. Ebben a hőségben gyakrabban adjunk nekik friss vizet, és biztosítsunk olyan árnyékos helyet, ahol meghúzódhat a nap sugarai elől. A sétát pedig inkább reggel vagy este ejtsük meg, a forró aszfalt vagy beton ugyanis megégeti az állat lábait.
Mi történik a forró autóban?
Azokat az élettani folyamatokat, amik ilyenkor végbemennek, Pál Zsombor gyakorló mentőápoló, mentőtiszthallgató magyarázta el. Zsombor szerint ilyenkor hipertermiáról beszélünk, lényegében ugyanaz a károsodás megy végbe, mintha közvetlen napfénynek lenne kitéve a szervezet, csak éppen dinamikájában, időbeli lefolyásában más a folyamat. Ahhoz, hogy az emberi szervezet, a sejtek összessége működni tudjon, egy állandó állapotra (homeosztázis) van szükség, ide tartozik egyebek mellett a vízterek állandó kapacitása és az ideális hőmérsékleti viszonyok is. A homeosztázis felborulását okozhatja a folyadéktér csökkenése, vagy az ideális hőmérséklettől való eltérés.
Ahogy Zsombor fogalmaz, az optimális testhőmérsékletet több szabályzómechanizmus is biztosítja, azonban külső hőhatás következtében felborulhat, így túlhevüléshez vezetve. Mivel szervezetünk biokémiai folyamataiban katalizáló enzimek csak ideális hőmérsékleten működnek megfelelően, a túlhevüléssel járó állapotok könnyedén vezethetnek – akár végzetes – láncreakcióhoz is. A testhőemelkedés hatására perifériás értágulat jön létre, ennek eredménye a verejtékezés. Egyfajta védekező mechanizmusnak tekinthető, ugyanis a párologtatás endoterm folyamat. Mivel a verejtékezésnek nincsenek korlátai, így könnyedén vezethet a folyadékterek egyensúlyának felborulásához is, amennyiben nem gondoskodunk megfelelő pótlásról. Amennyiben a kapacitás csökken kiszáradás alakulhat ki.
A hőártalom következtében felborul a homeosztázis. Szervezetünkön ilyenkor különböző tünetek figyelhetők meg. Az első stádium az úgynevezett hőségkollapszus, ez a leggyakoribb megjelenési forma. Átmeneti, rövid ideig tartó eszméletvesztést jelent, nincs szervi elváltozás. Hajlamosító tényező lehet az időskor, az alkoholfogyasztás, vagy akár a vízhajtó, értágító gyógyszerek szedése. A következő a napszúrás – ez a tartós, direkt napsugárzás hatására kialakuló enyhe hipertermia. Kialakulásának esélyét fokozza a fedetlen fejtető. Jellemző tünetei a fejfájás, hányinger, hányás, súlyosabb esetben a tudatszint csökkenése.
Sokkal súlyosabb, bár szerencsére ritkábban előforduló stádium a hőkimerülés és a hőguta. Egy zárt autóban nagyon könnyen alakulhat ki extrém magas hőmérséklet, ami könnyedén vezethet idáig. Ennek vannak a legsúlyosabb tünetei, úgy mint az eszméletlenség. Beavatkozás nélkül ez az állapot halálhoz is vezethet.
A szakember arra is figyelmeztet, hogy egy zárt gépkocsiban való tartózkodás rövidebb idő alatt vezet fatális károsodáshoz, mint a légköri hőhatás. A napból érkező sugarak az üvegen keresztül belépnek az utastérbe, egy részük az itt lévő felületeken elnyelődik – azok felmelegednek –, másik részük pedig azokról visszaverődik. A fizikai jelenségben rejlő veszély akkor jelentkezik, mikor a visszaverődő sugarak nagy részét az autóüveg nem engedi a külső légkör felé távozni, hanem azok egyfajta csapdaként az utastérbe verődnek ismételten vissza. Ezért igen rövid alatt alakulhat ki extrém magas hőmérséklet a gépjármű utasterében, ezáltal súlyos veszélyt jelentve az ott tartózkodók számára.
Hogyan segítsünk?
Zsombor kiemeli az elsősegélynyújtás általános alapszabályát: közben magunkat semmilyen módon ne sodorjuk veszélybe. Ha módunk van rá, igyekezzünk kimenteni a beteget vagy sérültet, és kérjünk szaksegítséget. Ha a beteg reakcióképtelen, ellenőrizzük az életjelenségeket, azok híján kezdjük meg az újraélesztést. Ez eddig mindenféle elsősegélynyújtásra érvényes. A hipertermiával kapcsolatos teendők annyival egészülnek ki, hogy ha lehet, szüntessük meg a külső hőforrást: vigyük a beteget hűvös, szellős, naptól védett helyre. Emeljük meg a felsőtestét nagyjából harminc fokkal, és alkalmazzunk hideg vizes borogatást a tarkó és a hónalj régiójában, a célzott hűtés érdekében. Ha a beteg tiszta tudatú, itassunk vele vizet.
Korábbi cikkünkben azzal is foglalkoztunk, hogyan lehet betörni az autó üvegét olyan módon, hogy azzal ne okozzunk nagyobb bajt. Itt mindenképpen figyelni kell arra, hogy olyan ablakot törjünk, ami a betegtől távolabb esik – különösen ha már nincs eszméleténél –, nehogy az üvegszilánkok okozzanak további sérüléseket. De mindenek előtt nézzük meg, nincs-e nyitva valamelyik ajtó, hogy rombolás nélkül bejussunk. Természetesen csak úgy nem törhetjük be egy jármű üvegeit, de ha végszükségről van szó, a segítő szándékot nem büntetik.
A megelőzés lehetőségei
Talán a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb, hogy alakítsunk ki olyan rutint, miszerint mindentől függetlenül, minden egyes kiszálláskor körbenézünk az autóban. Főként azért, hogy kisgyermek, vagy akár időközben elalvó felnőtt, esetleg állat ne maradjon a kocsiban. Másrészt pedig egyébként sem tanácsos például értéktárgyakat sem látható helyen hagyni, az csalogató lehet az autófeltörők számára. Egy másik megoldás, ha gyereket szállítunk, akkor helyezzünk jól látható helyre olyan tárgyat, ami emlékeztet majd minket a kicsire: ez lehet plüssállat, pelenkázótáska, bármi. Ennek a fordítottja, amikor napi használatú, elengedhetetlen holmit teszünk be hátra, akár kézitáskát, pénztárcát, telefont – ezzel arra szoktathatjuk magunkat, hogy mindig forduljunk hátra.
Természetesen technikai eszközök is rendelkezésre állnak már. A bevezetőben is említett riasztós gyerekülések például akár a riasztóval, akár a telefonra küldött értesítésekkel, de az autó fedélzeti rendszerén megjelenő figyelmeztetésekkel is próbálhatják tudtunkra adni, hogy az autóban még ül valaki. Ez egyébként Olaszországban 2019 ősze óta kötelező. Közben az autógyártók dolgoznak saját rendszereiken, vagy partnerekkel működnek együtt. A Toyota már teszteli azt a kütyüt, amely a mikromozgások alapján figyelmeztet, tehát akár a légzést, szívverést is észleli.
Források: kidsandcars.org; Telex; Auto Motor und Sport
