Csak a zebrán akartak átsétálni, ám ez visszafordíthatatlan tragédiát hozott egy idős házaspár életében. Ismét dr. Kozma Tamás és dr. Tajti Szabolcs, a www.karterito.hu tapasztalt jogászai segítenek a történetet elemezni és levonni a tanulságokat.
Az állami ünnep alkalmából szokás szerint lezárták az Alagutat, így azon csak gyalog lehetett átkelni. Ez a tömegközlekedésben a járatok útvonalának terelésével járt, amiről nem mindenki értesült időben a 105-ös busz utasai közül, vagy csupán figyelmetlenségből nem vettek tudomást róla. Amint észrevették, hogy a busz az alagút helyett jobbra kanyarodva, az Erzsébet hídon keresztül akart átjutni a pesti oldalra, rögtön többen is jelezték, hogy gyorsan leszállnának, és gyalog, az Alagúton keresztül folytatnák útjukat.
A sofőr jófejségből, ám szabálytalanul újra megállt közvetlenül a kereszteződés előtt, kinyitotta az ajtókat, hogy az utasok leszállhassanak, és ne a következő megállóból kelljen visszasétálniuk. Ezután még zöld jelzőlámpánál megkezdte a jobbra kanyarodást, a keresztező zebrán pedig valószínűleg éppen ekkor villogni kezdett a szabad jelzés, a gyalogosok pedig az úttestre léptek. A buszsofőr hirtelen tompa puffanásra figyelt fel, megállt és akkor vette észre, hogy a buszról imént leszállt idős házaspár gyakorlatilag a busz elé lépett, elgázolta őket. A feleség olyan szerencsétlenül került a kerekek alá, hogy a helyszínen meghalt, a férj bár maradandó, súlyos egészségkárosodást szenvedett, de legalább túlélte a balesetet.
Nézzük, miért is olyan veszélyes az alacsony sebességű gázolás! Míg egy közepes, max. 30-40 km/órás sebességgel történő gyalogosgázolás esetén a gyalogos gyakorlatilag vagy felfekszik a motorháztetőre-szélvédőre, ahonnan általában legurul, vagy egyszerűen lepattan és gyakran súlyos sérülésekkel, de túléli az esetet, addig egy nagyobb tempójú ütközésnél már kis eséllyel marad életben. A nagyon alacsony, néhány km/órás sebességnél történő gázolásnál pedig nincs lepattanás, leggyakrabban az áldozat egyensúlyát vesztve esik, dől a jármű kerekei alá, amikor a vezető már csupán hihetetlenül gyors reakcióidővel tudja elkerülni azt, hogy áthajtson a fekvő emberen.
Esetünkben is pontosan ez történt egy olyan szituációban, ahol egyértelműen a zebrán átkelő gyalogosoknak van elsőbbségük. Ezzel párhuzamosan viszont érvényben van a gyalogos meggyőződési kötelezettsége is, miszerint úttestre lépés előtt körbetekintéssel köteles ellenőrizni annak veszélytelenségét.
Bizonyítási kísérlet következett, ahol rekonstruálták az esetet, és ennek során a szakértő megállapította, hogy a buszsofőr abból a pozícióból, ahol ült, gyakorlatilag nem láthatta az idős párt, hiszen azok végig takarásban voltak számára. Ám ezzel együtt azt is kijelentette, hogy egy egyszerű fejmozdulattal, előrébb hajolva beláthatóvá vált volna az A-oszlop mögötti rész, amivel a baleset elkerülhető lett volna. Így a bíróság végül elítélte a sofőrt, enyhítő körülményként figyelembe véve azt, hogy a gyalogosoknak is meg kellett volna győződniük arról, hogy nem áll fenn veszély. Így felfüggesztett szabadságvesztés, vezetéstől eltiltás (halálos közúti baleset okozása esetén természetesen azonnal, a helyszínen bevonják a gépjárművezetői engedélyt, és azt az eljárás végéig, akár évekig jó eséllyel vissza sem kapja) lett az ítélet.
Érdemes elgondolkozni azon, hogy a mindenáron elsőbbség tudata megéri-e a baleset kockázatát. Járművet vezetve pedig inkább többször és alaposan győződjünk meg a szabad útról, minthogy évekig a bíróság, netán a börtön legyen a mások által megszabott programunk.
