Végső búcsú II. Erzsébettől - ez a világ leghíresebb pompakocsija

Érthető módon sokan írtak mostanában a királyi autóparkról, szavak és képek által is megismerhettük Erzsébet királynő legendás benzinvérűségét, így ezzel nem is rabolnám az időt, viszont ahhoz, hogy megértsük, miért is akadt ki a halottasos világ a Binzen, na meg, hogy miért ennyire fontos, hogy milyen autóval viszik a királynőt az utolsó útjára, egy kicsit be kell néznünk a Royal Family garázsába.

Mint a legtöbb uralkodói autópark, a brit hivatalos királyi flotta is az éppen regnáló uralkodó ízlésének megfelelő és egyedi, alapvetően funkcionális autókból áll. A Royal Fleet talán leghíresebb darabja a 2015-ös custom Range Rover LWB Landaulet, sok esetben láthattuk a királynő és Fülöp herceg hőn szeretett Land Roverjeit, a Rolls-Royce Phantom limuzint stb., de a koronaékszer minden kétséget kizáróan a V8-as, 400 lóerős, 10 millió fontot érő Bentley State Limousine. 

A State Limousine-t 2002-ben kifejezetten a királynő számára építette a Bentley (ráadásul egyszerre kettőt is), mégpedig az aranyjubileuma alkalmából. A páncélozott autó az Arnage alapjaira épült, azonban 80 centivel hosszabb az alapkivitelnél, és top chop helyett 25 centivel megemelték a tetővonalat annak érdekében, hogy a királynő gyakorlatilag ki-be tudjon sétálni a 90 fokban nyíló ajtókon keresztül az autóba, és persze azért, hogy nagyobbak legyenek az ablakfelületek, ezáltal az alattvalók jobban láthassák a királynőt. Amellett, ami nyilvánvalóan látható módosítás, a királynő, Fülöp herceg és a királynő első számú sofőrje javaslatára számos apróság szolgálta II. Erzsébet kényelmét, így például a hátsó ülést egy vele egyező testalkatú modellre tervezve alakították ki, a táskatartót is a királynő kedvenc táskáinak formájára és méretére tervezték, a hátsó ülések báránygyapjú-kárpitozását pedig a Hield Brothers, egy tradicionális brit textil- és ruhagyár készítette. Ahhoz, hogy el tudjuk helyezni a Hild Brotherst a kínai üzletek és a Gucci tengelyén, elég csak annyit tudni, hogy egy pár Hield Brothers zokni alsó hangon 30 fontba kerül, és a Forbes magazin "best ways to blow your bonus" listáján is előkelő helyen szerepeltek a Hield Brothers termékei. 

Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, a királyi család autóparkja nem csak a hivatalos királyi flottából áll. A családban van Alvis TD21 Series II Drophead Coupe, Aston Martin DB6 Volante Series II, de még Reliant Scimitar GTE, II. Erzsébet pedig megkapta az elsőként legyártott Bentley Bentaygát is. Ezen a ponton muszáj Gyalog galoppot idéznem: „Hülye angolok, angol hülyék, hová mentek, hülyék?”. Igen, volt és van nem angol autó is természetesen a családban, nem is egy, de nyilván mégis a hazai márkák voltak a kedvencek (bennfentes információk szerint tényleg, nem csak azért, mert ezeket az autókat szabad, illik kedvelni brit főnemesként) és lehetőség szerint minden átalakítást hazai cégekkel végeztetett, végeztet a mai napig a királyi család. 

Közeledve II. Erzsébet pompakocsijaihoz, nem hagyhatjuk ki Diana hercegnő temetését, hiszen Diana pompakocsija, ahogyan a királynőé is, mély jelentéstartalommal bír. Akkor még nem értettem, hogy Diana temetése miért olyan jelentős esemény, de a mai napig élénken emlékszem rá, hogy éppen valahonnan mentünk hazafelé anyukámmal és tesómmal, nézegettem befele a házak ablakán, mint a jézuskavárás után, hogy hol áll már a karácsonyfa, és mindenhol ment a tv, mindenki a temetés élő közvetítését nézte, hazaérve pedig mi is csatlakoztunk hozzájuk. Persze nem figyeltem az autót, ami Dianát vitte, pedig akkor sem csak úgy ráböktek egy temetkezési vállalkozóra a telefonkönyvben, és kiválasztottak a kínálatból egy autót. Diana egy, a királyi család számára jelentőséggel bíró autóban, egy Daimler DS420-ban tette meg utolsó földi útját.

A Daimler a nagy brit királyi szerelemmárka. A királyi család első automobilját, egy 1900-as évjáratú, kéthengeres, hat lóerős Daimlert a későbbi VII. Eduárd brit király vásárolta meg még a trónra lépése előtt. Az automobilok elterjedésének korszakában, az 1900-as évek kezdetén Eduárd király 1902-ben megbízta a Daimlert a királyi automobilok gyártásával, és egészen az 1950-es évekig – amikor a Rolls-Royce kiszorította a őket ebből a kiváltságos helyzetből – a Daimler biztosította a brit uralkodók gépjárműparkját. 

Egyre csak gyűltek a Daimlerek, és szépen lassan 80 darab fölé duzzadt a királyi Daimler-flotta és szinte minden autónak története volt. Fülöp és Erzsébet egy DE27 limuzint kapott nászajándékként a Daimlertől, az 1980-as években pedig állítólag kifejezetten II. Erzsébetnek készített a márka egy olyan autót, amiben hátul a királynő corgijainak külön ülése volt. Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy az utóbbi évtizedek legismertebbje közülük a királynő 2001-es, british racing green, custom Super V8 LWB-je. A királynő összesen 24529 kilométert tett meg a négyliteres, V8-as, 375 lóerős Daimlerrel, aminek során egyébként nagyrészt saját maga vezette. Akárcsak a State Limousine kialakítása során, a Super V8 LWB-ben is kiemelt szerepet kaptak a királynő táskái, a középső kartámaszban volt egy kihúzható táskatároló, természetesen pontosan a királynő táskáira méretezve. A Daimler pedig minden lehetséges biztonsági berendezéssel fel volt szerelve, így például a szivargyújtók és a hamutartók helyére került a vészvilágítás, ami 2013-ban még biztosan működött. Ezt pedig onnan tudhatjuk, hogy a Daimler 2013-ban egy aukció eredményeképpen gazdát cserélt. Első, ráadásul hölgy tulajdonos, megkímélt állapot, nemdohányzó, törésmentes, minden extra működik, hibátlan vétel 45360 fontért!

A királynő annyira kedvelte a márkát, hogy a nem hivatalos királyi autója egy 1992-es Daimler DS420 volt. Na és pontosan ezért lényeges, hogy mi volt Diana hercegnő pompakocsija. Bár halálakor már nem volt hivatalosan a királyi család tagja, és meglehetősen viharos viszonyt ápolt a családdal, mégis királyi temetést kapott, aminek során egy Daimler, egészen pontosan egy DS420 vitte utolsó útjára. Bár bulvárkutatásaim nem vezettek eredményre e tárgykörben, de gyanítom, hogy ahogyan a vitákat követően a Buckingham palotán félárbócra eresztett zászlók, Elton John fellépésének engedélyezése stb., ez is egy gesztus volt a királynőtől, amivel kimutatta Diana iránti szeretetét, nekiadta a kedvenc autóját.

Pompakocsiban sem az átlagos dívik tehát a királyi családnál, és mindennek jelentése van, minden apróságra oda kell figyelni. A közelmúltból Diana mellett elég csak a Fülöp herceg koporsóját szállító egyedi, részben általa tervezett Land Rover Defenderre, vagyis a State Hearse-re gondolni. Fülöp herceg Land Rover TD5 130-a, vagyis a leghosszabb Land Rover átalakítása több mint 15 éven át tartott, és maga a herceg is részt vett a tervezésben, a visszaemlékezések szerint több mint százszor ellátogatott a gyárba, ahol a pompakocsija épült, mindenkivel beszélgetett, és a Land Roverek gyártásának összes mozzanatát megismerte. Önmagában a formabontó State Hearse létezése is azt jelzi, hogy a tradíciókhoz erősen kötődő, ragaszkodó királyi család azért már enged némi eltérést a több évszázados hagyományoktól.

Szóval lehet újítani, az Egyesült Királyság uralkodói a saját kereteik között haladnak a korral, de érthető módon nem kis megrökönyödést okozott, hogy a királynőt nem a State Hearse, de még csak nem is angol autó, hanem egy Binz felépítményű Mercedes-Benz vitte Balmoralból Edinburgh-ba. Amennyire sikerült utánaolvasni, II. Erzsébetnek nem volt soha Mercedese, igaz, utazott például a Köln-Bonn reptértől Berlinig egy 600 Pullman Landaulet-ban, amikor 1965-ben Németországba látogatott, de a királynő, ha tehette, mindenhol angol autóval járt. Ez volt tehát az első dolog, amire felkapta a fejét a pompakocsis társadalom. A nyugati, főleg az angolszász országok többségében nemcsak az uralkodói családok kiváltsága egy, az elhunyt személyiségét kifejező vagy a kívánságát teljesítő extrémebb temetés megtartása, egy hozzá illő pompakocsi használata, legyen az a kedvenc autómárkája, pink, unikornismatricás, vagy a szomszéd fura goth srác halálfejes hot rodja, motorja, teljesen mindegy, hanem bárkinek lehetnek ilyen speciális kérései. Nem igazán érti tehát senki, hogy miért pont Mercedes-Benz. Egyszer talán majd kiderül, ha valaki elárulja az Operation London Bridge vonatkozó részleteit. 

A másik dolog, ami viszont konkrétan felháborodást keltett, az a temetkezési vállalkozó, a William Purves Funeral Directors volt. Purves cégéről tudni kell, hogy szintén tradicionális brit vállalkozás, a Purves család 1888-ban asztalosműhelyt nyitott, majd 1900-ban elindította a temetkezési vállalkozását, 1962-ben pedig megvette az első pompakocsikat, egy háromliteres Austint és egy Daimlert. Purves tehát nem kezdő a szakmájában és a vele készített interjúk szerint hosszadalmas felkészülés után (többek között a protokollnak megfelelően az eredetileg szürke autót feketére fényezték) engedélyezte a királyi küldöttség annak a bizonyos Mercedesnek a használatát. A William Purves minden bizonnyal napjaink leghíresebb temetkezési vállalkozásává vált: szeptember 11-én a www.williampurves.co.uk összeomlott, annyian kerestek rá. Nyilvánvaló, hogy milliók követik az Erzsébet királynő halálhíre utáni eseményeket, de egy Binz pompakocsinak mégsem kellett volna ekkora feltűnést keltenie, még akkor sem, ha alapvetően érthetetlen a választás. Ráadásul Purves és az autó nem éppen pozitív felhanggal került a figyelem középpontjába. Az történt ugyanis, hogy nem sokkal azután, hogy a menet elindult Balmoralból a Mercedes vezetésével, valaki kiszúrta, hogy az autón rajta van a vállalkozás logója. A temetkezési vállalkozó logója akár matrica, akár plakett formájában Amerikában, Nagy-Britanniában és sok más országban is megszokott része, eleme a pompakocsiknak, azonban Erzsébet királynő halottaskocsiján meglehetősen visszatetszést keltő reklámelemnek tűnik. Ez pedig nemcsak az én véleményem, számtalan temetkezési vállalkozó írta ugyanezt a Facebookon és egyéb fórumokon, sőt újságok, magazinok világszinten elítélően nyilatkoztak róla. 

Végül a William Purves Funeral Directors igazgatója, Tim Purves kiadott egy közleményt, amiben leírta, hogy a logó minden temetkezési járművükön megjelenik, a Balmoralból Edinburgh-ig tartó menet próbái évek óta rendszeresen a királyi protokollnak megfelelően zajlottak, nem jelezték számukra, hogy probléma lenne a logó az autón, de miután szembesültek azzal a ténnyel, hogy az autó által feléjük irányul a figyelem és nem a királynő áll a középpontban, azonnal, még az Edinburgh-ba érkezés előtt eltávolították azt. Purves állítása szerint soha nem gondoltak arra, hogy a királynő halálán nyerészkedjenek, azt reklámként használják. Hogy ebből mi az igazság, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, de az biztos, hogy a királynő második pompakocsijának megjelenését Purvesnek hála a vártnál is nagyobb figyelem kísérte. 

A királynő holttestét tehát a Binz elvitte Edinburgh-ba, ahonnan egy Boeing C17A Globemaster szállította Londonba. A gép és a királynő útját egyébként 4,79 millió ember követte élőben a Flightradar24-en. A Flightradar24 tájékoztatása alapján ez volt minden idők legnagyobb nézőszáma (a második helyen Nancy Pelosi tajvani útja szerepel összesen 2,2 milliós megtekintéssel), és emellett legalább félmillió ember a YouTube-on kísérte figyelemmel a Globemastert, én pedig azt vártam, hogy mikor bukkan fel a pompakocsi, és vajon mi lesz az. Nem a Defender állt a reptéren, őszintén megmondva, én nem is számítottam rá, hanem egy Jaguar XJ alapokra épült pompakocsi, temetkezési vállalkozós matrica nélkül, a királynő egyedi orrdíszével, igen, ez végre Erzsébet királynő igazi pompakocsija, 2022. szeptember 13-tól az új State Hearse, ami a Land Rover-rajongó Fülöp herceg vagy Diana autójához hasonlóan nem véletlen választás.

A 2002-ben elhunyt anyakirálynét, II. Erzsébet édesanyját – akit Hitler a világ legveszélyesebb nőjének tartott – egy XJ alapokra épített pompakocsi vitte az utolsó útjára, pár évvel később pedig a lánya, aki az anyakirálynéhoz hasonlóan a brit monarchia történetének kitörölhetetlen alakja lett, és királynőként felnőtt édesanyja hagyatékához, szintén egy XJ-t választott magának. 

A Jaguar kialakítása egyébként évekkel ezelőtt megkezdődött, a Wilcox Limousines végezte el, és 2019-ben már biztosan elérte a végleges formáját, azóta pedig használaton kívül állt, várva a napot, amikor az egész világ őt figyeli majd. Ahogyan Fülöp herceg, úgy a királynő is tevékenyen részt vett a saját pompakocsijának kialakításában, így például a királynő kérésére az autó hátsó része és a teteje is szinte teljes egészében üvegből van, a koporsót pedig spotlámpák világítják meg azért, hogy bárki bárhonnan is nézi majd a gyászmenetet, a koporsót tökéletesen láthassa. A Wilcox Limousines egyébként egy meglehetősen elit felépítménygyártó, a kínálatukban Bentley Flying Spur is szerepel (árat nem találtam). Hogy szép-e, az nézőpont kérdése.

A Jaguar orrdíszéről is érdemes ejteni pár szót. Az XJ orrán ugyanaz a szobor van, mint a State Limousine-on, egy egyedi, ezüstözött bronzszobor, amely a sárkánnyal harcoló Szent Györgyöt ábrázolja. Sárkányölő Szent György szobrát egyedileg a királynő kérésére gyártotta egy több mint százéves brit vállalkozás, a Lejeune. Szent György, aki egyébként Anglia védőszentje, Nagy-Britannia zászlajában is megjelenik, hiszen a Union Jack nem más, mint Nagy-Britannia három védőszentjének keresztje egymásra helyezve: Szent György (Anglia) - kék alapon piros, fehér széllel, Szent Patrik (Írország) - fehér alapon átlós piros és Szent András (Skócia) - kék alapon átlós fehér. Az egyedi orrdíszek amúgy a királyi család kiváltságai, ugyanis Angliában gyalogosvédelmi szempontból elvileg tilos a hasonló orrdíszek felapplikálása az autókra, de a királynő a szabályok felett áll, ő maga a szabály. 

A Lejeune honlapját nézegetve sajnálattal állapítottam meg, hogy nem tudok egy vagyont elkölteni egy mudi szoborra, de corgit már 258 fonttól, fácánt a szájában tartó spánielt 352 fonttól lehet venni, akárcsak egy kardhalat, de a síelőtől a diszkoszvetőn át a zsokéig mindenféle orrdíszt készít a Lejeune. Ami egyébként veteránosoknak érdekes lehet, az a 30-as évek orrdíszeinek szekciója, gyönyörű szobrokat lehet találni, személyes kedvencem a sebesség istene és Bonzo kutya. Az is igaz, hogy ezeket már bőven 400 font feletti áron lehet megvenni, viszont itthon szinte biztosan nem jön szembe egy autó ugyanazzal a Lejune orrdísszel. 

Ha már Diana hercegnő pompakocsiját megemlítettem, nem lehet szó nélküli elmenni amellett, hogy az ő Ford Escortján is volt egy egyedi orrdísz. Nem, ez nem az a fekete Ford Escort RS Turbo Series 1, ami nemrég 650,000 fontért cserélt gazdát egy aukción, ez egy majdnem gyári, 78 lóerős 1981-es Ford Escort Ghia sedan, amit Diana eljegyzési ajándékként kapott Károly hercegtől.

A Fordon egy béka volt, a béka pedig egy szobor másolata, amit Diana a testvérétől, Lady Sarah Spencertől kapott ajándékba azért, hogy emlékeztesse a tündérmesére, amiben a lány megcsókolja a békát és a békából herceg lesz. Diana csupán 1982 augusztusáig használta az autót, zömmel arra, hogy Károly herceget elvigye a pólómeccseire, majd valamikor eladták a Fordot. A béka sem bukkant fel máshol, legalábbis én nem találtam nyomát, bár az is igaz, hogy a tündérmesének hamar vége lett, a herceg újra békává változott. Az autó egyébként az elmúlt húsz évet egy gyűjtőnél töltötte, aki szinte eredeti állapotában megőrizte és megtartotta az eredeti rendszámát. Legutóbb 2021-ben került új tulajdonoshoz a Ford, mindösszesen 52000 fontért vette meg valaki a 30 év alatt 133575 km-t futott autót. 

II. Erzsébetre visszatérve, szállítóeszközként nemcsak autók vesznek részt a több mint egyhetes, minden mozzanatában percre pontosan megtervezett eseménysorozaton, hanem egy 121 éves tradíciót követve egy ágyútalp, vagyis a Royal Gun Carriage is, amelyen haditengerészek közreműködésével a Westminster apátságban megtartásra kerülő állami temetésre szállítják majd a koporsót. Ez a hagyomány 1901-ben, Viktória királynő temetésén kezdődött, amikor a tervek szerint a speciális ravatallal ellátott, de eredetileg a Royal Gun Factory által katonai célokra épített 3 tonnás ágyútalpat a rajta elhelyezett koporsóval lovak húzták volna a végső ceremóniára, azonban a temetés egy különösen hideg februári napra esett, a lovak pedig bepánikoltak, elkezdtek hátrálni, és félő volt, hogy leborul a koporsó az ágyútalpról. A nagy ijedelem közepén egy tengerésztiszt odalépett az új királyhoz, VII. Eduárdhoz és azt tanácsolta neki, hogy a lovak helyett tengerészek húzzák az ágyútalpat. Villámgyorsan odarendeltek annyi haditengerészeti tisztet, amennyit csak tudtak, kötelet kötöttek az ágyútalphoz és 98 tengerésztiszt vezette, húzta Viktória királynőt az utolsó útján. Kilenc évvel később a tengerészek közreműködésével, de lovak nélkül VII. Eduárd temetésén megismételték a ceremóniát és ezzel megteremtették a tradíciót. 

Az ágyútalp innentől fogva nagy becsben van tartva, egy temperált helyiségben tárolják az HMS Excellent nevű hajón 16 és 20 fok közötti hőmérsékleten, 40-70%-os páratartalmú levegőn. Az ágyútalpnak külön felelőse van, Paul Barker parancsnok, aki minden héten bemegy és egy negyed fordulatot teker a kerekeken, nehogy tojás alakúak legyenek a rájuk nehezedő súlytól. Paul Barker rendszeresen polírozza, tisztítja az ágyútalpat, és saját elmondása alapján kiborul minden egyes új karc láttán, amit észrevesz rajta. A Royal Gun Carriage 1985-ben esett át az utolsó teljes felújításán és Erzsébet királynő temetése után Paul Barker szerint egy újabb restaurálás vár rá. Ezen a ponton meg kell említenem, hogy itthon is van ám egy csodálatos, közel százéves temetkezési jármű, az Apponyi-hintó, ami a világ egyik legnagyobb gyászhintója, a Misura gyár fogatolt járművei közül az egyetlen, amely nem semmisült meg. Az Apponyi-hintó a Fiumei úti sírkertben, a bejárattól nem messze egy üvegpavilon alatt ingyenesen megnézhető, aki arra jár, ne hagyja ki, felejthetetlen és lenyűgöző látvány. 

Ezen a ponton pedig elértünk oda, hogy a II. Erzsébet koporsóját szállító összes járműről ejtettünk pár szót, a hétfői nap, vagyis a királynő temetésének minden részletét leírni pedig fölösleges, hiszen bárki elolvashatja, nincs olyan portál, újság, magazin, ami ne foglalkozna vele és hétfőn élő adásban követhetjük majd az eseményeket, valószínűsíthetően minden idők legnézettebb televíziós közvetítésének keretén belül. Számunkra az a lényeges, hogy az ágyútalp után újra a Jaguaré, a Mercedes-Benzt trónjáról letaszítva a világ leghíresebb pompakocsijáé lesz a főszerep, ugyanis az Operation London Bridge nyilvánosságra hozott menetrendje szerint a Wellington Archtól a State Hearse szállítja majd a királynőt a windsori kastélyba, majd végső nyughelyére, a Szent György-kápolnába. 

Bár II. Erzsébetet ólomkoporsóban temetik el, így rá csak korlátozottan igaz, ami a halottas dalban, vagyis a Hearse Songban elhangzik (érzékenyebb lelkűek inkább ne hallgassák meg), de talán a II. Erzsébet halála utáni ceremónia, a rengeteg tradíció, a számunkra érdektelennek tűnő, de annál mélyebb tartalommal bíró apróságok – akár a pompakocsi kiválasztása, kialakítása, orrdísze, bármilyen díszítés, virág, szín – rávilágítanak arra, hogy milyen fontos és méltóságteljes feladatot látnak el a pompakocsik, és soha többet nem fogom azt olvasni, hogy de hát ezek csak hullaszállítók. Egyrészt az teljesen más, a hullaszállítóval nem temetnek, másrészt ezek az autók feltétlen tiszteletet és maximális törődést érdemelnek, akár dolgoznak, akár már békés nyugdíjas éveiket töltik.

„Don't ever laugh as a hearse goes by

For you may be the next to die

They wrap you up in bloody sheets

To drop you six feet underneath” 

(Rusty Cage: The Hearse Song)

God save the king!