Öt autó ütközött az M3-as autópálya gödöllői szakaszán a belső sávban - látszólag egyszerű a történet és megállapítható a felelős személye, de mi történt valójában? Sorozatunk újabb részét immár szokásos módon dr. Kozma Tamással és dr. Tajti Szabolccsal, a www.karterito.hu jogászaival elemezzük.
Békésen csordogált a szokásosan sűrű forgalom az autópályán, sofőrünk személyautójával a belső sávban, egyenletes tempóban haladt, amikor azt vette észre, hogy egy Kia SUV idegbeteg módon cikázik a sávok között, előzgetve próbál néhány méternyi előnyhöz jutni. Hirtelen túl közelivé vált az előtte lévő autós, az ütközést erős fékezéssel sem tudta elkerülni.
Mint azonnal kiderült, egy négyes karambolhoz csatlakozott ötödikként, ráadásul a harmadik autót vezető sofőr nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, így a kiérkező rendőrök, helyszínelők már automatikusan büntetőeljárásként kezdték a balesetet vizsgálni, miközben a teljes felelősséget az első perctől kezdve próbálták az ötödik autósra hárítani.
Ilyen helyzetekben alapvető, hogy a résztvevők közül általában a hátsó autós mindenképpen hibás, hiszen a követési távolságot biztosan nem tartotta be. Ebben az esetben ráadásul a sofőr is elgondolkodott azon, mi zajlott le előtte az előző pillanatokban, hogyan történt a csattanás, mennire terelte el a vezetésről a figyelmet az SUV vezetője.
A követési távolság jog szerinti értelmezése az, hogy minden körülmények között, akár vészfékezéssel is meg tudjunk állni az előttünk haladó mögött. Igen ám, de ez alól kivételt képezhet, ha olyan ütközés történik előttünk, ami a megfelelő követési távolságot tartva, vészfékezéssel sem elkerülhető, olyan extrém mértékű az előttünk haladó lassulása.
Ahogy folyt az eljárás, közeledett a tanúk meghallgatása után a gyanúsított vallomástételének ideje. A bizonytalan, ellentmondásos vallomások miatt felkértek egy igazságügyi műszaki szakértőt, hogy alaposan vizsgálja meg a baleset körülményeit. Ezeket még a Tamásék által felkért szakértő is átnézte, így a szakvélemények alapján vált egyértelművé, hogy a balesetet egyértelműen a harmadik autós okozta, ő tolta össze a sort, és emiatt nem volt képes az ötödik résztvevő elkerülni az ütközést a satufék ellenére sem.
Ilyen esetekben szokás szapulni a rendőröket és a helyszínelőket, hogy nem elég alaposak, ám azt a szakértők is megerősítik, hogy – különösen az elmúlt időszakban gyártott modern autók gyűrődőzónáinak kialakítása miatt - nagyon nehéz feladat megállapítani az ütközések, behatások valódi mértékét, különösen laikusok számára.
Így szüntette hát meg a hatóság az eljárást, és így lett a harmadik autót vezető sofőr sértettből (szegycsontja tört) okozó, akinek a biztosítója végül peren kívül rendezte a többi károsult felé a károkat. Ez azért is szerencsés kimenetel, mert a büntetőeljárás során hozott döntés csak kevéssé köti a polgári, kártérítési perben a bíróságot és a biztosítótársaságot. Ott egyértelműen kell bizonyítani a vétlenséget, míg a büntetőeljárás során alapvető felállás az ártatlanság vélelme, így bizonyítatlanság és bizonytalan felelősség esetén a hatóság simán hozhat felmentő döntést, ítéletet.
Lényeg a lényeg: lehetőleg ne bámészkodjunk, ne akarjuk szemmel verni a szabálytalankodó autóstársakat, hanem minden pillanatban legyünk tisztában azzal, mi történik a környezetünkben, közlekedés közben. Ha mégsem, akkor ehhez hasonló helyzetbe kerülhetünk a másodperc tört része alatt, amiből nem mindig lehet szerencsésen kijönni, vagy ép bőrrel megúszni.
