Mennyire lett autós film a ma érkező Blokád?
Háborús infláció, elszálló benzinárak, akadozó orosz szállítmányok – nemcsak 2022-ben szembesülünk ezekkel a problémákkal, 1990-ben, az újszülött magyar demokrácia útkeresésének közepén is hasonló nehézségekbe ütköztünk, aminek az október 25. és 28. között tartó taxisblokád lett a következménye. Az újkori történelmünk sztoriját Oscar-jelölt film is megörökíti az esemény 32. évfordulóján, egyúttal markáns véleményt fogalmaz meg Antall József és Göncz Árpád személyéről. A film ma jelenik meg a mozikban, mi már néhány napja már láttuk, de igyekszünk nem lelőni minden poént, inkább a taxisblokád főbb pillanatait elevenítjük fel.
A rendszerváltás idején közel 25 ezer taxi futott Budapesten, ez akkor a világvárosok között is egy elképesztően nagy szám volt, a mai ötezer körüli állomány bő ötszöröse, de az érdemi titkosítás nélküli, ugyanakkor nagy hatótávú és megbízható CB-rádiós rendszer is segített a taxisoknak sikeresen megszervezni a blokádot – technikailag is nagyon érdekes tényeket lehetne elővenni a rendszerváltás utáni Magyarország első komolyabb polgári engedetlenségéről, viszont a film ezekkel nem foglalkozik, kizárólag a személyi drámákon keresztül építi fel magát, és bár maga a blokád valószínűleg nem adott volna elég táptalajt a bő másfél órás mozinak, két idősíkon szinte túl feszessé is válik a történet.
Egy 1956-os és egy 1990-es párhuzamos sztorivezetést láthatunk a rendszerváltás utáni kormányfő és államfő karakteréről, illetve a köztük húzódó szálakról, feszültségekről, és azt is látjuk, ahogy Antall József a kelet és a nyugat közt egyensúlyozva próbál a lehető legjobb pozícióba kerülni.
Mivel én bőven az események után születtem, a taxisblokádról csak a szüleim generációjának elbeszéléseiből és az interneten olvasható anyagokból tudok meríteni, ami alapján hihetőnek gondolom, hogy a két fő karakter jellemét és kontrasztját egymáshoz képest túlzottan felerősíti a film, de egy rendes drámának valahol ez is a dolga, ne dokumentarista pontosságot várva üljünk neki megnézni, cserébe a járműpark, az infrastruktúra és a korabeli környezet tökéletes pontosságúra sikerült – persze Budapest bizonyos utcáin és épületeiben nem nehéz felidézni a 80-as és 90-es évek fordulóját, néhány képcsöves tévével és régi autóval szinte mindenki elégedett, viszont a készítőkben több akarás volt, és tényleg komolyan vették a feladatot.
A Szovjetunió korabeli, főtitkári ZIL-limuzinok mellett felbukkannak a hiteles festésű Ikarus-buszok, de a budapesti utcaképet sem bízták a véletlenre. Az 1990-es jeleneteken nemcsak arra figyeltek, hogy a felbukkanó járművek korhűen használós állapotát megörökítsék, de még a kevert rendszámozásra is, a három betű-három szám kombinációs, A-s kezdetű táblák keverednek bele a többségében még két betűs és négy számos azonosítókba.
A döntően szocialista autókból álló járműparkot felpezsdíti néhány, akkor reális nyugati típus, és tényleg: egy BMW E30 vagy egy modellfrissítés előtti 33-as Alfa Romeo tényleg hihetetlenül feldobja a korabeli képet, még akkor is, ha 2022-ben már kedves veteránautóként gondolunk a Wartburg, Lada, 120-as Skoda trióra. Van itt agresszív szerb kamionos, aki erőszakkal akar áttörni a határon lévő torlaszon, de a szerencsétlenül járt autósok között is megjelennek a blokád elleni negatív hangok, ami minden bizonnyal a valóságban is helytállt.
Tényleg rengeteg pénz juthatott a film elkészítésére, a színészgárda magas szintű, és a mellékes jeleneteket is komoly igényességgel csinálták meg, nemcsak konkrétan a blokád autóit örökítették meg remekül: a rendőri járműarzenálban gyönyörködhet az, akit ezek az ínyencségek mozgatnak meg, az 1956-os jeleneteken pedig a motorokra is jut némi hangsúly Dongó segédmotortól Csepel motorkerékpárokig.
A taxisblokád hosszútávú hatásai
Mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy a taxisblokádnak hívott, de annál jóval szélesebb réteg által szervezett demonstráció milyen hatással van manapság a taxisok és a mindenkori politikai vezetők viszonyára. A taxisok sok esetben tagadják, hogy 32 év távlatából bármi előnyük származna a dologból, vagy épp nem látnak direkt összefüggést a blokád és a kedvezmények között. Mindenesetre nehéz lenne nem észrevenni, hogy a taxisok érdekvédelme jellemzően mindenféle törvényhozáskor napirenden van, gondolhatunk itt a KATA-törvény szigorításánál a taxisok kivételezettségére, de akár arra is, hogy míg az árufuvarozók manapság piaci áron kényszerülnek tankolni, addig a taxisok ugyanúgy 480 forintért tölthetik a benzint vagy a gázolajat mint azok, akik magánautóval járnak.
Az 1990-es, október 23-ai ünnepségek után két nappal, október 25-én jelentették be a 65 százalékos áremelést, ami drasztikus volt: a kedvezményes szovjet olaj miatti szabályozott ár után szabadultak ránk a piaci viszonyok, és bár a kormány véleménye is megoszlott azon, hogy adott esetben több lépcsőben emeljék meg az üzemanyagok árát, végül a hirtelen megoldás mellett döntöttek, ami nem sült el túl jól. Még aznap estére megbénították a város forgalmát a taxisok és a fuvarozók, egyedül a Lánchídon lehetett átkelni, ott is csak azért, mert másnap reggel 8-tól tárgyalást ígért a belügyminiszter a taxisokkal.
Másnap, október 26-án délre teljesen összeomlott a közlekedés, a rendőrök pedig az Árpád híd pesti hídfőjénél tartottak erődemonstrációt, amit a film is megmutat. Aznap estére már felmerültek a kompromisszumos megoldások a tárgyalásban, de a több lépcsőben történő megállapodás csak október 27-én tudott megvalósulni, ám ekkorra már az élelmiszer-ellátásba is beleszólt a blokád, volt, ahol 4-5 órákat álltak sorba kenyérét az emberek.
Erőszakos intézkedések voltak kilátásban, ám Barna Sándor rendőrfőkapitány a lemondását helyezte kilátásba, ha tömegek elleni erőszakos fellépésre ad parancsot, és Göncz Árpád – aki államfőként a hadsereg főparancsnoka is volt ekkor – sem adott engedélyt katonai bevetésre. Október 28-án, vasárnap este 9-re sikerült megegyezni egy 12 forintos literenkénti kompenzációval, ami végül az utak felszabadulását eredményezte.
Ne úgy üljetek le a Blokád című filmet megnézni, hogy egy tökéletesen pontos, minden szempontból pártatlan alkotást kaptok. Vannak benne aktuálpolitikai párhuzamok nehéz helyzetben lévő tanárokkal, kemény szovjet vezetéssel, meg persze a hatósági és piaci áras üzemanyagok problémakörével, mindenesetre egy élvezhető, nagyon jól leforgatott drámát kaptok, ami az én értékrendem szerint az egyszer megnézős filmek között a jobbak között szerepel.
A szakértők a téma iránt komolyabban érdeklődőknek az 1995-ös Volt egyszer egy blokád című könyvet ajánlották olvasásra, amely rengeteg eredeti emlékkel és forrással teszi reálissá azt az itt-ott túlzó képet, amit a film mutat.
