Az idei nyár a munkáról szólt. Úgy döntöttünk, hogy az itthoni 40 fokos kánikulából nem megyünk el egy távoli országba - a szintén 40 fokba. Ehelyett majd ősszel pihenünk egyet, valahol Dél-Spanyolországban. Ráadásul ilyentájt azért nagyságrendekkel kevesebbért tudsz utazni, szállást és autót bérelni.
Általában saját szervezésben megyünk, sokkal olcsóbb így. Megvesszük a repülőjegyet, szállást keresünk és foglalunk. A repülőjegyárakat, időpontokat nézegetve azt dobta a gép, hogy Málagába érkezünk, és Valenciából jövünk haza. Ez cca. 650 km távolság, a nagyja megtehető autópályán. Málagától viszont már csak egy köpésre található Gibraltár - bár ellenkező irányban -, így nem maradhatott ki a látnivalók listájáról.
Autóbérlés
Az olcsó, pár eurós ajánlatokat el kell felejteni, ráfizetés lesz a vége. Ezek a jellemzően kisebb cégek kaució gyanánt befoglalnak egy nagyobb összeget (500-1000 eurót is akár). Majd az autó visszavitele után jelzik, hogy találtak egy sérülést, és jön is a levonás. A hazaérkezés után már nehéz ezt megreklamálni. A bérlésnél ráadásul credit cardot fogadnak csak el, tehát hitelkártyát (hitelkeretet biztosító bankkártya). Mi több nagyobb cég ajánlatát megnéztük, a befutó a Centauro lett. Náluk nem volt kilométer-korlátozás, és Full Protection Insurance (Teljes körű biztosítás) kötése esetén debit carddal, azaz sima bankkártyával is lehetett fizetni. Mivel öten utaztunk együtt, egy C kategóriás autót kértünk, ami Kia Ceed, Ford Focus, vagy valami hasonló méret. És egy jótanács. Mindig full biztosítással béreljetek autót, ilyenkor nincs önrész egy esetleges káreseménynél. És mint korábban említettem, nem húznak le rólatok mindenféle sérülésre hivatkozva pár száz eurót az autó visszavitele után. Itt is igaz, hogy az olcsó lesz a drágább a végére.
A második napon vettük fel az autót a Centauro málagai irodájában. Az egész művelet kb. negyedórát vett igénybe, és a bűbájos Joanna már hozta is a járgányt, ami végül is egy Ford Puma lett, Ecoboost 1.0 mHEV. Ez egy enyhe hibrid rendszer, minimális elektromos támogatással, de végül is a fogyasztásnak jót tesz, mert mint később kiderült, öt és fél literrel beérte az autó. Ettől függetlenül az Ecoboosttal úgy vagyok, mint az egyszeri ember a zsiráffal. Jó is, szép is, de otthonra nem kéne.
Az átvizsgálás
Az autó újszerű volt, leszámítva a leszakadt kalaptartó-rögzítést, egy húzást a bal hátsó sárvédőíven, egyet az első lökösön. Az egyik felni picit megpadkázva, gumik jók, fékek rendben. Beltér tiszta, enyhén karcos, összességében teljesen kulturált. Élek, illesztések szépen futnak, a lökhárítókat kivéve, a motor kicsit kopog. Ránézésre még nem volt fújva az autó. Fasza, két nap se telt el, és már dolgozom.
Vigyázz, repülő!
Szóval útnak indultunk az első célállomás felé, ami nem más mint a festői Gibraltár. Ez a városállam brit fennhatóság alatt áll, és tulajdonképpen egy 425 méter magas, 1250 méter széles mészkőszirt. Fővárosa Gibraltár, államformája koronagyarmat, népessége 33 ezer fő - kb. mint Vác lakossága. Milyen jó dolga lehet ott a közútkezelőnek, csak 46 kilométernyi utat kell kátyúmentesen tartani. A határon elkérték az útleveleket, egy mosoly, és már be is léphettünk az Egyesült Királyság területére. A Winston Churchill Avenue-n egy olyan közlekedési táblát láthatunk, ami nem sok helyen jön szembe velünk.
Ez egy veszélyt jelző tábla, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy repülőgép keresztezheti az utadat. Szerencsénkre épp jókor voltunk jó helyen, tekintve, hogy pirosra váltott a lámpa, majd leengedték a sorompót. Egy kis úttisztítás után elgurult előttünk egy EasyJet gép, majd megfordult, és végrehajtott egy sikeres felszállást, mindezt úgy, hogy az eddig általunk használt út számára kifutópályává avanzsált. Utána sorompó felnyit, és az eddig megszokott rendben mehet is tovább a forgalom.
Gibraltár közlekedése kicsit kaotikus, bár legalább jobbos, szerencsére ezen nem változtattak a britek. Szerintem az itt élők közül mindenki rendelkezik valamiféle kétkerekűvel, legyen az roller, kerékpár, motor, robogó vagy ki tudja mi még. Ahogy haladtunk a határ felé, úgy nőtt a számuk. Ijesztő méhrajként donganak körül, cikáznak előtted, melletted, előzik egymást, téged.
Nyugdíjas-attack
A hegy tetejére a Cable Car nevezetű felvonóval lehet feljutni. Ennek a tövében van egy parkoló, ahol kihalásos alapon tudsz parkolni. Érkezésünkkor feltűnt, hogy 6-8 brit nyugdíjas sétálgat a parkoló területén valami számomra még ismeretlen okból. Amúgy a felfestés színéből tudod megállapítani, hogy megállhatsz-e az adott helyen. A fehér az ingyenes parkoló. A kék fizetős. A zöld a helyi lakosoknak fenntartott rész, a sárga vonallal jelölt szakaszon tilos parkolni. És nagyon sok motorosok számára kijelölt hely van, ezt tábla is jelzi. Szigorúan ellenőrzik és büntetik a szabálytalan parkolást. Ezek a színkódok tudomásom szerint egész Spanyolország területén is érvényesek.
Szóval - mint kiderült - szabályos harcot kell vívni egy-egy parkolóhely elfoglalásáért. Pláne, ha az fehér vagy kék. Húszpercnyi keringés után láttam, hogy végre kiállt valaki. Odavágtattam a Pumával, megvártam míg befejezi a manővert, és tolatnék be. Igen ám, de a fehér vonalak között megjelenik egy brit veterán, és beáll a hely közepére. Gyalog. Bajsza harciasan mered az ég felé. Mondom neki, hogy hé mister, nem véletlenül állok ám itt villogó indexszel. De ő hajthatatlan, mint egy keresztes lovag. Miután tízperces vita után sem érkezett meg a barátja az autóval, elgaloppozott. Előtte még azért megfenyegetett, hogy össze fogja firkálni az autót. És akkor értelmet nyert az a két korábban látott műalkotás a parkolóban, amelyek tele voltak rajzolva férfi hímtagokkal... csak nyugdíjasokkal ne keveredjen konfliktusba az ember. Hülye angolok... Tehát summázva a gibraltári parkolás: vagy a határ mellett a parkolóban, de az hat kilométer séta, vagy buszozás (nem olcsó), vagy harc a nyugdíjasokkal. Egyébiránt nem drága a parkolás, simán kifizettük volna, de kék hely sem szabadult fel.
Majmok bolygója hegye
A hegy. Európa egyetlen helye, ahol szabadon élő majmokkal találkozhatsz. Makákók alkotják ezt a nagyszámú közösséget, előszeretettel ugrálnak a turisták hátára, turkálnak a hátizsákban, és szemérmetlenül lopnak is belőle. Semmit ne hagyj szabadon, ha jót akarsz! Napszemüveg, baseballsapka, kendő, bármit lenyúlnak. Etetni tilos őket, a bírság mintegy másfél millió forintnak megfelelő gibraltári font. A lányom nagyon megéhezett, ezért útközben - egy biztonságosnak tűnő, majommentes szakaszon - elkezdett enni egy almát, két harapás után azonban rástartolt egy jól megtermett példány. Szerintem a legnagyobb volt mind közül. Hősiesen eléugrottam, és az almát magasra tartva, hangosan kiabálva, hevesen gesztikulálva próbáltam elijeszteni a támadót. Aki csalódottságában a nadrágomat kezdte el lerángatni rólam. Remélem, legalább nőstény volt.
A hely fantasztikus, jó idő esetén átlátni Marokkóba. Itt található a Skywalk-kilátó, amit Luke Skywalker, alias Mark Hamill avatott fel. Mekkora jó arc volt már, aki ezt kitalálta! Ez az építmény 360 fokos kilátást biztosít három országra, két kontinensre. Amúgy ottjártunkkor épp nem volt víz, így ha kávét nem is, de egy jó sört tudtunk inni a hamisítatlan angol pubban a hegy tetején. Ahol annyit sétálgattunk, hogy már vártam, mikor bukkan fel két hobbit egy gyűrűvel... ja, és a Google-térkép használhatatlan, a ritkán elhelyezett táblák szintén. Érzésből kell sétálgatni.
Ha Spanyolországban autózol, a számtalan ingyenes autópálya remek lehetőséget kínál a közlekedésre. A Google ismeri a helyi viszonyokat, és simán tervez az ingyenes szakaszokon, kerülő nélkül elérhető minden. Állítólag a fizetős autópályákon nincs sebességmérés, és a helyi aranyifjak itt tombolják ki magukat a luxusautóikkal. Érthető módon az ezres Pumával nem volt kedvünk ezt kipróbálni.
Viszont, ha csodálatos látványra vágysz, és a tengerpart mentén visz az utad, akkor hajts le a pályáról, és páratlan panoráma tárul eléd. A hajtűkanyarokban előbukkanó és megcsillanó tenger, vagy éppen a lenyugvó nap be fogja aranyozni az utadat. Mint ahogy nekünk is tette Sierra de la Muela, Cabo Tiñoso y Roldán szerpentinjein. Reményeim szerint ezzel a tőlem formabontónak számító írással tudok segíteni az idelátogatóknak. Aki megteheti, ne hagyja ki ezeket a vadregényes tájakat, Andalúziától Costa Blancáig!
Kövesd az AutoRevizort a Facebookon is!
