Motoros közlekedik szabályosan az M3-as autópályáról kivezető, azzal párhuzamosan futó, alsóbbrendű úton, Mogyoród térségében. Az út szélén kamion áll, amely hirtelen elindulás után balra fordulva elzárja az utat, a motorosnak esélye sincs elkerülni az ütközést. Vajon ki a valódi felelős, és min múlik ennek bizonyítása?
A hatóságok, illetve bíróságok által lezárt, közlekedéshez kapcsolódó jogi eseteket, ezek tanulságait boncolgató sorozatunk újabb részében erre adunk választ, ebben megszokott és jól bevált „tettestársaim” Dr. Kozma Tamás és Dr. Tajti Szabolcs, a www.karterito.hu jog-ÁSZai.
A helyszínelés nyomán szépen sorban derült fény a baleset körülményeire: a motoros egy kanyarból kiérve időben észlelte az úttest jobb szélére lehúzódott kamiont, majd azt is, hogy az újra elindul, és erre időben reagálva megkezdte a pofonegyszerűnek tűnő kikerülő manővert. Ám azt nem tudhatta, hogy a jóképességű sofőr nem egyenesen kíván elindulni, hanem- miután elvétette a lehajtót az autópályán - az út bal oldalán található, betonelemekkel lezárt kis öblöt szemelte ki magának a megforduláshoz. Ezt pedig a nyergesvontatóval ipszilonozva kívánta végrehajtani (azt most hagyjuk, hogy ez önmagában mekkora ötlet bármilyen útszakaszon), bőszen és igen vakon bele is kezdett a manőverbe.
A motoros a szakvélemény szerint annak köszönheti, hogy viszonylag szerencsésen úszta meg az esetet, hogy a hirtelen mindkét sávot teljesen elzáró szerelvény láttán 85-90 km/órás tempóról erős fékezéssel, közben némi kormányzással kb. 25-30-ra le tudott lassítani, így trafálva telibe a vontató oldalsó szerszámtároló dobozát. Szerencsétlen teljes testével telibe kapta a vasat, nem volt esélye fölötte átrepülni, mint egy személyautó esetében.
A Gödöllői Rendőrkapitányság valami csodás égi sugallatra az egyértelmű helyzet ellenére a motorost(!) kezdte el vegzálni, és őt vonta szabálysértési eljárás alá. Eleve érthetetlen a dolog, mivel ha előzésnek minősült volna a manőver, akkor sem fordulhatott volna balra a kamionos, így pedig, hogy az út széléről mozdítja meg a szerelvényt, végképp nem. A motoros joggal számíthatott arra, hogy a kamionos a forgalomba készül becsatlakozni, ám ilyen esetben is a motorosnak van elsőbbsége. Eleve elinduláskor meg kell arról győzködnie, hogy mást az elsőbbsége gyakorlásában nem akadályoz, ilyen megfordulós-bekanyarodós történet esetén pedig a felezővonalhoz érve ismételten meggyőződési kötelezettsége van, hogy a megkezdett manővert biztonságosan be is tudja fejezni.
Tamásék a motorost védték az ügyben, így a meglepő fejlemények miatt a motoros ellen indított szabálysértési eljárás során kezdeményezték műszaki szakértő bevonását az ügybe, holott ez ilyen esetekben egyáltalán nem jellemző. A szakértő modellezése alapján aztán (nem meglepő módon) meg is szüntették a motoros ellen az eljárást, ezzel egyidőben viszont el is indult a büntetőeljárás a kamionos ellen, hiszen ő 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozott a vétlen félnek (lábszár-, szeméremcsonttörés, egyebek). Mivel a kamionsofőr romániai magyar volt, nem volt olyan egyszerű és gyors folyamat őt megtalálni és beidézni. Ráadásul végig tagadta a bűnösségét, így újabb szakvélemény készült, amely ráerősített a szabálysértési eljárás során megállapított kijelentésekre.
Ez egyébként azért is érdekes, mert a szakvélemények készítése során piszkosul sok ismeretlenes az egyenlet, mindig akad benne némi mozgástér az adatok pontosságát illetően (nem jelentős, de plusz-mínusz 10 százalékkal bátran lehet kalkulálni). Ráadásul az ártatlanság vélelme megilleti a terheltet, ami azt jelenti, hogy a szakértő a szakvélemény készítése során az ő számára reálisan legkedvezőbb forgatókönyvet veszi figyelembe. Egy ilyen eljárásban különösen pikáns ez, ahol menet közben fordul meg a felelősség kérdése. Így a szabálysértési eljárásban még a motoros számára legkedvezőbb lehetséges modellezést kellet elvégezni, a büntető eljárás során azonban már a kamionsofőr számára legkedvezőbbet.
Mivel a kamionos felelősségét mindvégig tagadta, így sikeresen kizárta magát a közvetítői eljárásból, amivel valamivel enyhébben megúszta volna a dolgot, így viszont elítélték, pénzbüntetést kapott, illetve kötelezték a szakértői díjak és az eljárás költségeinek megfizetésére is (ez utóbbiakat beismerés esetén esetleg megúszhatta volna, amennyiben peren kívül megegyezik a sértettel). A kártérítési része az ügynek – köszönhetően a külföldi rendszámmal rendelkező okozónak végül néhány hónappal ezelőtt zárult le, a MABISZ közreműködésével (róluk és a munkájukról hamarosan külön cikkel érkezünk).
Elgondolkodtató, hogy egy ilyen, látszólag egyszerű eljárás lezárása is négy évet vett igénybe, emiatt (ezek általában lassú, bonyolult és időigényes procedúrák) érdemes picit előre gondolkodva megfelelő jogi segítséggel felvértezni magunkat, mert ezek azok az esetek, amik bármikor, bárkivel előfordulhatnak. Jelen példánkból okulva pedig akár azért is húzhatjuk a rövidebbet, mert valakik nem végzik normálisan a munkájukat, mi pedig védhetjük az igazunkat. Fontos, hogy ilyen esetben az igen rövid jogorvoslati határidőket be kell tartani, mivel egy elhibázott határozat is pikk-pakk jogerőre futhat, ha nem teszünk semmit. A jogerővel pedig általában már nem sokat lehet tenni, így utána a kártérítési eljárást már vert helyzetből kell indítani. Polgári perben persze így is meg lehet fordítani egy ügyet, de sokkal nehezebben, több munkával, kisebb eséllyel...
