Jajjaj, rám nyitották az ajtót - mit tegyek?
Szinte minden autós életében legalább egyszer előforduló (hol kisebb, hol nagyobb) probléma, hogy parkolóban, vagy akár menet közben egy parkoló autóból kiszállva valaki rá nyitja az autója ajtaját. Ünnepek környékén, illetve hétvégéken, amikor a bevásárlóközpontok, plázák parkolóiban nonstop folyik a dzsihád a parkolóhelyekért, különösen aktuális a kérdés. Ezt csak erősítik az ebben az időszakban a különböző, közlekedéssel kapcsolatos fórumokon naponta egyre nagyobb számban terjedő fotók, amiken egymást mószerolják be az autósok.
A szokásos jogi szupercsapatunkkal, Dr. Kozma Tamással és Dr. Tajti Szabolccsal a www.karterito.hu – tól ismét összedugtuk a fejünket, hogy körbejárjuk a témát. Lássuk, mit tehetünk, ha beüt a gebasz, illetve mivel csökkenthetjük a kockázatokat!
Az első csavar a történetben a biztosítók által az ún. ajtónyitásos ügyekben hivatkozott üzemkörön kívüliség. De mit is takar ez a fogalom? A kötelező felelősségbiztosítási (KGFB) törvény a gépjármű üzemeltetése során okozott károkra hivatkozik, ám a Polgári Törvénykönyvben erről említés sincs, ott a kártérítés alapja lehet veszélyes üzemi felelősség vagy általános kárfelelősség. Sok esetben még a bíróságok is azonosnak tekintik a gépjármű üzemeltetése során okozott károkat a veszélyes üzem működése körében okozott károkkal, pedig nem azok.
Veszélyes üzem alatt az emberi erőt sokszorosan meghaladó, géppel történő erőkifejtést értjük. Ezért lehet például az egy értelmezés a bíróság részéről, hogy ha a gépjármű parkol (amiből a jóképességű csak úgy ránk vágja az ajtót), az az ember saját izomerejének számít, hiszen nem robotkarral nyitotta ki. Így nem veszélyes üzemi körbe tartozik a felelősség, sem a kártérítés. Ha viszont menet közben nyitja ki azt valaki, az már veszélyes üzemnek minősül. Nem ördögtől való gondolat ez, gondoljunk csak bele, hogy véletlenül nyitva marad a gyerekzár és a gyermek jó ötletnek találja, hogy a nyitókarral játszadozzon. Persze ezekből nem mindig történik baleset, ám a lehetősége bármikor fennáll.
Na de mi a helyzet a tipikusan előforduló szituval, azaz amikor mindkét jármű egymás mellett parkol? Ilyenkor egyik sem minősül veszélyes üzemnek, hiszen meg sem mozdulnak. Erre az a szokás alakult ki a biztosítóknál és a bíróságokon, hogy amennyiben valaki leparkolja a kocsiját, leállítja, majd kiszáll és befejezte az útját, akkor ezt még veszélyes üzemkörön belül történő esetként kezelik. Ugyanez a helyzet, ha például megkezdi a parkolást és figyelmetlenségből egy mozgó járműre, kerékpárosra, rolleresre nyitja rá az ajtót – jellemzően ilyenkor a kár mértéke is jóval nagyobb.
Abban az esetben, ha mondjuk a kocsiban felejtett tárcáért szalad vissza az ember a parkolóba, és akkor csapkolódik, olyankor viszont a biztosító általában elzárkózik a kárrendezés elől, hiszen üzemkörön kívül történt az eset. Persze ilyenkor is érdemes az okozó KGFB biztosítójánál próbálkozni, de általában ez az alapfelállás részükről.
Életbevágóan fontos persze, hogy az elkövető beazonosítható legyen, anélkül szinte biztosan veszett fejsze nyele az ügy. Így tehát első dolgunk az legyen, hogy körbekérdezünk, látta-e valaki az esetet. A Nagy Testvér mindent lát vonalon is érdemes azonnal elindulni, mielőtt a köztéri és privát térfigyelő kamerák felvételei törlésre nem kerülnek, ezek mára elég szépen lefedik a környezetet. Adatvédelmi okokból arra ne számítsunk, hogy nekünk bárki is meg fogja mutatni a felvételt, ám egy rendőrségi feljelentéshez már elég ez a bizonyíték, ők majd hivatalból kikérik azt, ám ehhez „fogni kell a kezüket” és pontosan megmutatni a kérdéses kamerákat. Ne legyenek illúzióink, ezek nélkül a rendőrség egy idő után jó eséllyel le fogja zárni az ügyet, tettes ismeretlen megállapítással. Érdemes még arra is megkérni a kamerák tulajdonosait, hogy mentsék le a kérdéses felvételt, mert feljelentést követően szükség lesz rá, így megelőzve a beütemezett törlést.
Tamás a Markó utcában, a bíróság épülete előtt saját maga is járt már úgy, hogy rányitották az autójára az ajtót, és igen jelentős kárt okoztak. Emiatt persze azonnal feljelentést tett az egy sarok távolságra lévő rendőrségen. Néhány hét múlva megérkezett a rendőrségi határozat, hogy mivel nincs kamera a környéken az elkövető kiléte ismeretlen maradt, az ügyet lezárják. Tamás mérgében lefényképezte a környék összes kameráját, ami azon a frekventált környéken talán még az orrlyukakba is belelát, és panaszt tett az ügyészségen, akik utasították is a rendőrséget az eljárás folytatására, de addigra harminc napon túlszaladva a felvételek már törlésre kerültek – lehetett zsebbe nyúlni a szervizben.
Ebből is az a tanulság, hogy nem szabad békén hagyni a rendőröket, amíg azt nem tapasztaljuk, hogy ténylegesen megpróbálják beszerezni a felvételeket. Nyilván súlyosabb esetekben azonnal reagálnak és nyomoznak, személyi sérüléses, cserbenhagyásos esetekben akár tucatjával keresik meg és hallgatják ki a gyanúsítottakat - elég, ha csak néhány karakter van meg a rendszámból, az összes szóba jöhető gépjármű üzembentartóját megkeresik. Tapasztalat szerint nincs elég erőforrás, kénytelenek súlyozni az eseteket.
Mi történik, ha egy utas nyitja ki figyelmetlenségből az ajtót? Egyszerűen összefoglalva: szívás. Ebben az esetben a KGFB biztosan nem fog téríteni, mert erre az esetre bizonyosan azt mondják, hogy üzemkörön kívüli. Ilyenkor szerencsés forgatókönyv szerint az utasnak van valami olyan jól megkötött biztosítása (pl. ingatlanra), amelynek kiegészítő eleme a felelősségbiztosítás. Ilyenkor annak terhére lehet kérni kárrendezést, ha viszont nincs, akkor nem marad más, mint beperelni az okozót – hadd ne mondjam, ez mekkora nyűg, macera és költség - főleg, ha a kár nem tetemes. Céges autó esetén akár a céget is lehet perelni, amennyiben az alkalmazott használta a gépjárművet, munkaidőben és jogszerűen.
Mi a helyzet akkor, ha kerékpáros, vagy az egyre szaporodó rolleresek egyike okoz nekünk kárt? Nos, itt ugyanúgy az egyéntől követelhető a kártérítés, mint az előző esetben. Szintén helyt állhat a biztosítója, amennyiben van kiegészítő felelősségbiztosítása (ilyenkor a károkozónak magának kell bejelentenie a káreseményt a saját biztosítójánál), ám a biztosító ilyen esetben közvetlenül nem perelhető (ellentétben a KGFB-vel), ha valamilyen okból elzárkózik a kártérítéstől. Ami nagyon szerencsétlen és komoly anyagi kárral járó esetekben necces lehet, hogy míg a KGFB esetén milliárdos nagyságrendű a kártérítési limit, úgy a kiegészítő lakásbiztosításokban ez általában néhány millió forintra korlátozódik, így korántsem biztos a teljes kártérítés. Ilyenkor szintén nem marad más, mint az okozó közvetlen perelése, aki már perbe hívhatja a saját biztosítóját.
