Hány vizsgabiztost kell még lecsukni?
A megszokott módon indult ez a csütörtök is. A levegőben már érezni lehetett a tavasz közeledtét, a madarak csicseregtek, és a Tesla hatótávja is csak nőttön-nőtt, ahogy elmaradoztak az esti mínuszok. Délre már túl voltam egy Honda Jazzen és egy Opel Astrán: mindkettőt kereskedésben vizsgáltam át, meg is vették őket. Persze tudtam én jól, hogy egyszer minden sorozat megszakad...
Az aznapi utolsó címemhez értem. Mentem egy kört a parkolóban, a vizsgálandó autó sehol, viszont egy hozzám hasonlóan tétován forgolódó fiatalemberre lettem figyelmes – megvan az ügyfelem is, nyugtáztam elégedetten.
Ő is észrevett, mert hívott is, hogy beszélt az eladóval, és az átvizsgálandó kocsi, négyszáz méterre van a megadott címtől. Na most valaki árulja már el nekem, hogy mi az isten haragjáért kell másik címet megadni? Miért nem mehetünk egyből az autóhoz? Mindegy, négyszáz méter nem téma, csak nem értem. Átgurultunk, meg is lett egyből a paripa. A hirdetést korábban átnéztem, és mivel egy Mazdáról volt szó, ráadásul 2006-ból, nagyon érdekelt a rozsdásodás mértéke. És mielőtt jönnek a kommentek, hogy „há Mazda, az rozsdábú van”, elmondanám, hogy napokkal korábban két teljesen rozsdamentes példányt is találtam. Az egyik ráadásul húsz éves volt. De mondtam én, hogy egyszer minden sorozat megszakad.
Amúgy az eladó tipikus nepper. A hirdetéshez képest egy évvel öregebb az autó, és párezerrel több benne a méter is. De most komolyan, annyira az alja ez az autókereskedelemnek, hogy csak na. Tiszta kilencvenes évek autópiac feeling. Mondjuk a nepper is pont olyan. Süketel valami hülyeséget az ügyfelemnek, hogy beszámolt autó, és nem is nagyon volt idejük foglalkozni vele, mert a drágább milliós verdák elvitték az időt. Megnéztem a kínálatukat, három drágább darab van, és nyolc darab egymillió alatti...
No de, nem cifrázom nagyon a történetet, ez bizony szét volt rohadva: a pótkeréküreg szinte lukas, a hátsó híd és a lengőkarok ki sem látszottak a rozsdából. Küszöbök, bölcső szintén. Kipufogó szinte porrá rohadt, néhol ki is fújt. Ja, igen, a kipufogó. Vastag koromréteg borította belülről, ez alapján feltételezhető volt némi olajfogyasztás. Itt-ott még olajfolyás, fényszórók szerintem nem is világítottak, annyira be voltak mattulva. A négy fék kuka, jobb hátsó lámpa törött – csere. Fékfolyadék sötét színű massza, ránézésre is cserélendő. Motorháztetőn és sárvédőíveken rügyezik a rozsda, lehet ezeket is javítgatni, de végleges megoldás az elemcsere/javítóív lenne.
És akkor jön a lényeg. Nepperünk büszkén újságolja, hogy az autó frissen van műszakiztatva. Na bazmeg. És valóban, később lekértem a JSZP-n (Jármű Szolgáltatási Platform), és valóban, NYOLC nappal korábban vizsgázott. Micsoda nyolc nap lehetett ez... mert gondolom nem így nézett ki a vizsgán. Vagy mégis? De hát ez hogy lehet? Az előző bejegyzésben felsorolt hibákból, ha egy fennáll, az autónak már buknia kell. Miután jobban megnéztem a dokumentációt, megértettem. Ravasz volt a vizsgabiztos, mert a kaputelefonnal fotózott – a képek minőségéből ítélve (persze az is lehet, hogy a JSZP tárolja ilyen kis méretben a képeket, ha igen, akkor miért?). Van is fenn vagy négy darab elmosódott fotó a rendszerben, persze a kocsi alja lemaradt.
Negyven évvel ezelőtt a vaku nélküli, CMENA gyártmányú fényképezőgéppel egy esti iskolai kiránduláson jobb képeket csináltam. Álnaivan kérdem én, hogy nincsen erre valami szabályozás? És arra nincsen valami szabályozás, hogy milyen felbontású fényképet lehet feltölteni a rendszerbe? Mitől elmosódottak a feltöltött képek? A Parkinsontól (vagy mástól) remegő kezű vizsgabiztosok használhatnának állványt is...
És akkor egy kis háttérmunka az eset után: három független vizsgabázist kerestünk meg, hogy szeretnénk műszakiztatni az autónkat – természetesen nem Autórevizor néven mutatkoztam be. Fényképeket mutattunk a szóban forgó Mazda aljáról. További kettőt felhívtunk a meglévő információk alapján. Az autó sehol nem ment volna át. A bukás okai:
- rozsda
- bemattult fényszórók
- törött hátsó lámpa
- kipufogó rendszer tömítetlensége
És akkor még be sem indítottuk a verdát.
Ez a rendszer úgy szar, ahogy van. Persze csak akarat kéne a megváltoztatásához, de az nincsen. Utána pedig a szabályok betartása, betartatása. És aki pénzért átenged egy ilyen szartartályt, az soha többé ne dolgozhasson a szakmában. De ugye ha van egy piros színű ültetőrugó az autó alatt, ami természetesen be van jegyezve a német forgalmiba, azzal úgy vágnak ki, mint macskát szarni...
Kövesd az AutoRevizort a Facebookon is!