Fröccsözésből a halálba – kijelölt gyalogátkelőhelyen
Pápán történt az eset: idős úr jóízűen fröccsözött ismerőseivel a helyi kocsmában, majd már erősen kapatos állapotban hazaindult – gyalog ebben nincs is semmi szabálytalan, ráadásul nem is lett volna nehéz dolga, hiszen csupán az utat keresztező kijelölt gyalogátkelőhelyen kellett volna átkelnie, ugyanis szemben lakott a vendéglátóipari intézménnyel. Az éppen autójával tempósan érkező pizzafutár azonban sajnos gondoskodott róla, hogy soha ne érjen haza: elgázolta, a sérülések következtében az idős ember pedig a helyszínen meghalt.
2019-es a történet, amelyet a www.karterito.hu szakértő jogászaival, Dr. Kozma Tamással és Dr. Tajti Szabolccsal alkotott jogi médiacsapatunkkal közösen veszünk górcső alá. Erről az esetről videófelvétel is készült, a távolság, a kamera látószöge és a rossz látási viszonyok miatt mégsem volt teljesen egyértelműen megállapítható, hogy a gyalogos valóban a zebrán kelt-e át, vagy annak szélén, azt éppen érintve – autóstársak, fontos tanulság következik: felelősség szempontjából teljesen mindegy, hogy a gyalogos a zebrán, vagy annak közvetlen, hozzávetőlegesen egy méteres körzetében halad át. Ha baj történik, ilyenkor alapesetben a felelősség a gépjárművezetőé.
Az eljárás során megállapítást nyert, hogy az öreg úr (akinek utólagos mérés során kiderült, hogy 2,7 ezrelék volt a véralkohol-szintje...) kb. 3,8-4,5 másodperccel az ütközés előtt már megkezdte az átkelést, a meggyőződési kötelezettségének eleget tett, a balesetért a legkisebb felelősség sem terhelte. Bőven lett volna tehát ideje a futárnak észlelnie az akadályt – eleve gyalogátkelőhelyet csak fokozott óvatossággal szabad megközelíteni.
Saját bevallása szerint egyáltalán nem vette észre az embert, aki már egy méter híján majdnem át is ért az út túloldalára, mert éppen a műszerfalra rögzített mobiltelefonján nézte a navigációt... Ez egyébként nem tilos, hiszen nem kézben tartotta, akár nyomkodni is szabad, ha a törvény betűjét szó szerint értelmezzük. Gondoljunk csak bele, a mai modern autókkal jóformán elindulni sem lehetne, ha ez nem megengedett, mivel tapizós képernyőkkel szórtak tele mindent a jóképességű autógyártók.
Ezzel tehát önmagában nem sértett szabályt, ám azzal, hogy másodpercekig nem az útra figyelt, már igen. Egyébként egy idő után vészfékezett, amikor észlelte a gyalogost, ám még így is 64-68 km/órás sebességgel gázolta el őt (az ott megengedett 50 helyett), ami már végzetes. Az esettől függetlenül érdekes adalék, hogy a nagysebességű és nagyon lassú gázolásoknak általában nincsen nyoma a szélvédőn. Nyilván ez függ a karosszéria kialakításától és formájától is, nem aranyszabály, de nagy általánosságban elmondható.
A sebesség minél pontosabb megállapításához egyébként nem csupán önmagában a videófelvétel ad támpontot, hanem azon belül sokszor használják a szakértők azt a módszert, hogy megnézik az adott útszakaszon a felezővonalak hosszát és a köztük lévő távolságot, majd az egységnyi idő alatt megtett útból tudnak következtetni egy hozzávetőleges sebességre (persze záróvonal esetén ez nem működik, ott a látható tereptárgyakat lehet segítségül hívni). Ezen kívül a klasszikus módszerek segítenek a sebesség meghatározásában – a karosszéria sérülésének mértéke, illetve az, hogy az adott tömegű áldozat milyen távolságra repült a gépjárműtől, az ütközés helyétől számítva. Az is megállapítást nyert, hogy a vészfékezést megelőzően 73-76 km/órás sebességgel közlekedett a futár.
Sorsdöntő információ következik: bár a KRESZ nem tér ki számszerűsítve arra, hogy a kijelölt gyalogátkelőhely fokozott óvatossággal történő megközelítése mit jelent km/órában, a BÍRÓI GYAKORLAT SZERINT ez lakott területen belül átlagos körülmények között kb. 35 km/órás sebességgel elfogadott. Nyilván ez eltérhet jó látási viszonyok, tiszta, nyílt terep, valamint nehezen belátható környezet, tereptárgyak esetén felfelé és lefelé is.
A futár egyébként meglepően enyhe ítéletet kapott: másfél év fogházbüntetést, három évre felfüggesztve, valamint négy évre eltiltották a gépjárművezetéstől, amit persze fellebbezés nélkül gyorsan el is fogadtak elsőfokon. Ez annak tudatában különösen megdöbbentő, hogy az elvárthoz képest kétszeres sebességtúllépést a bíróságok már szándékos elemként veszik figyelembe baleset okozása esetén, így halálos baleset és kétszeres sebességtúllépés (főleg zebrán, ahol ehhez a fentiek szerint 100 helyett a 70 is elég) általában egyenes út a börtönbe. A sértettnek (ez esetben az elhunyt családjának) azonban nincs fellebbezési joga a büntetés súlyosbítása érdekében, így kénytelenek beletörődni az ítéletbe.
Az ítéletet követően aztán részben peren kívül sikerült megegyezni a családtagoknak járó sérelemdíj mértékéről, az okozó kötelező felelősségbiztosítójával. A három fia nevében indítottak pert, ám a peres eljárás közben a biztosító hirtelen meggondolta magát, és az áldozat fiai részéről is elfogadható egyezségi ajánlatot tettek, így legalább az évekig tartó per nyűgétől megszabadultak a családtagok.
