Olvasói levél: nem fizet értékcsökkenést a biztosító, de Balázs nem hagyja annyiban
Olvasónk autóját lezúzta egy figyelmetlen közlekedő, a biztosító elzárkózik az értékcsökkenés kifizetése elől. De vajon jogosan teszi?
Reagálva a cikkre: sajnos én úgy jártam, hogy bár minden szempontból megfeleltem a kártérítési igény megfizetésére, mégis elutasított a biztosító.
Röviden a sztorim: Autómba tavaly decemberben hátulról beletolattak egy parkolóban. A kár kijavítása márkaszervizben megtörtént. 551.000 Ft volt a javítás (hátsó lökhárító, hátsó oldalelem, ködlámpa, lakatos és fényezési munka). Mivel az autóm még fiatal (2 éves) és a futott km is alacsony (23.000 km a káresemény idején), úgy véltem, jogosult vagyok káresemény utáni értékcsökkenés címén kártérítésre a károkozó biztosítójától. Készíttettem egy hitelesített műszaki szakértői véleményt (dr. Melegh Gábor által a karteritesed.hu oldalon), majd az itt kikalkulált összeget és a szakvélemény készítésének összegét megkérvényeztem a biztosítótól (összesen 270.000 Ft).
Ők ezt elutasították, mégpedig erre hivatkozva:
"A jármű forgalmi értékcsökkenése olyan esetben áll be a jármű értékében, amennyiben a javítás olyan alkatrészeket és helyreállításokat érint, amelyek eltérő állapotot eredményeznek a gépkocsi kárt megelőző gyári állapotához képest.
Olyan esetben ha a javítás során oldható kötéssel rögzített alkatrészeket kell cserélni, a gyártói előírások szerint végzett helyreállítás a gyártási folyamatot ismétli, ezért értékcsökkenést nem szenved el a jármű.
A műanyag alkatrészek gyártói előírások szerinti fényezése nem kimutatható szakértői módszerekkel, ezért nem okoz később piaci bizalmatlanságot a jármű újra értékesítése során. Mivel a sérülések kijavítását márkaszerviz végezte, gyári eredeti alkatrészek felhasználásával és a gyári technológiai előírások szerint, valamint a sérült és fényezett alkatrész műanyag alkatrész, ezért a fentiek alapján a korábbi álláspontunkat fenntartjuk, a kárban értékcsökkenés jogcímen nem látunk lehetőséget a térítésre."
Én viszont az MNB Fogyasztóvédelmi oldalán azt találtam, hogy a műanyag alkatrészekre is vonatkozik az értékcsökkenés. Békéltető testülethez benyújtottam a teljes iratanyagomat, de már a válaszlevélben jelezték, hogy az Allianz nem köteles alávetni magát az ítéletnek.
Mit tehetek ezek után? Pereljem be a biztosítót? Mekkora esélyt lát, hogy végül a bíróság nekem ad igazat?
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Balázs
Tisztelt Balázs!
A jog világában gyakran előfordul, hogy a saját szemszögéből nézve – szubjektíve – mindkét félnek igaza van és látszólag egy gordiuszi csomóval találjuk szembe magunkat.
Ilyen esetekben nem az lesz az eldöntendő kérdés, hogy kinek van igaza hanem az, hogy melyik igazság erősebb és megalapozottabb az egymással versengő érvek közül.
A biztosítótársaságnak annyiban igaza van, hogy alkatrész csere esetén előfordulhat olyan helyzet, hogy a jármű eszmei értéke alig vagy egyáltalán nem változik. A biztosítók gyakran még értéknövekedésről is beszélnek ilyen esetekben, ami szintén nem kizárt.
A biztosítók ilyen esetben azonban elegánsan figyelmen kívül hagyják, hogy a jármű sérülés nyomán beálló értékcsökkenése (vagy éppen növekedése) nem csupán elméleti oldalról vizsgálandó. A törött autónak van egy gyakorlati értéke is, nevezetesen a piaci érték. Ami abban testesül meg, hogy mennyit kapunk érte az értékesítés során. Azt pedig kijelenthetjük, hogy egy korábban már sérült/törött és emiatt javított jármű esetében ez a piaci érték akkor is csökkenést szenved, ha a javítás/helyreállítás márkaszervizben történt gyári technológia és gyári új alkatrészek felhasználásával.
Ennek oka pedig az, hogy 2019-óta széles körben elérhető a járművek kártörténeti előélete.
Annak lekérése után pedig bármelyik vevőjelölt joggal mondhatja, hogy keres egy másik – törésmentes – autót inkább. Ezzel pedig szükségszerűen romlik az eladói alkupozíció, ami miatt csak alacsonyabb áron értékesíthető a jármű. Vagyis csökkenés állt be a piaci értékében. Annak ellenére, hogy gyári színvonalú volt a javítás.
Hiszen – a javítás minőségétől függetlenül – a járművünk kikerült a törésmentes járművek kosarából és átkerült a törött járművekébe. Hiába lesz ő ott király a félszeműek között a márkaszervizes javítással és a gyári új alkatrészeivel, akkor is a törött kosárban találhat már csak gazdára. Az onnan válogató vevők pedig nem lesznek hajlandóak abból a kosárból teljes piaci áron vásárolni. Mert ha lenne forrásuk sérülésmentes árú járművek közül válogatni, akkor abból a másik kosárból szemezgetnének. De nincs.
A kártörténeti előélet előzetes lekérése ugyanis szükségszerűen azelőtt történik, hogy a vevőjelöltek eljönnének megnézni az autót. Így pedig hiába mutatna gyári értékeket a rétegvastagságmérő a fém karosszériaelemeken és hiába újak a műanyag elemek, a vétel már azelőtt meghiúsulhat, hogy ezek megvizsgálása megtörténhetne a vevőjelöltek részéről.
A piaci bizalmatlanság már azelőtt kialakul, hogy bárki is eljönne személyesen szemrevételezni az eladó autónkat.
A hétköznapokban ez úgy néz ki, hogy amikor használt autót keresünk, akkor több járművet figyelünk párhuzamosan és – amennyiben a forgalmi rendszám/alvázszám adott – valamennyit le is kérdezzük pl. a Totálkár segítségével. Ha adott a keresési listánkon két, teljesen azonos paraméterekkel rendelkező jármű akkor nem kérdés, hogy azt tartjuk meg a listán és azt megyünk el megtekinteni, amelyik sérülés- és javításmentes. Vagyis amelyiknek „tiszta” az előélete.
Ez a fajta piaci értékcsökkenés teljesen független azoktól a tényezőktől, amelyekről a biztosító válaszlevele értekezik és igazolható piaci értékcsökkenést idéz elő. Mert – bár a műanyag elemek újrafényezése valóban nem mutatható ki műszeres vizsgálattal és valóban ritkán okoz piaci bizalomvesztést – a kártörténeti nyilvántartásba való bekerülés viszont már könnyűszerrel kimutatható és piaci bizalmatlansághoz is vezet!
Azáltal, hogy a jármű a kártörténeti nyilvántartásba felvételre került – mint korábban sérült és javított jármű – már önmagában elszenvedte a piaci értékcsökkenést. Ez pedig egyértelműen a károkozó hibájából ered, a balesettel kapcsolatos ok-okozati összefüggés minden kétségen felül áll. Az ilyen jellegű károkért pedig a kgfb. törvény értelmében a biztosítótársaság köteles helytállni a károkozó helyett.
Az igazolható értékcsökkenés a Ptk. vonatkozó rendelkezései és ún. „teljes kártérítési elve” szerint pedig részét képezi a kgfb. alapján térítendő kárnak, hiszen nem csak elméleti, hanem gyakorlati oldalról is jelentkezik.
A biztosítók érvelésével az a gyakorlati probléma, hogy a tényleges adás-vétel során megbicsaklik a logika. A vevők a valóságban sosem fizetnek majd többet egy autóért, csak azért, mert azon új a lökhárító, vagy a lámpák, miután egy korábbi törés után kicserélték őket.
A vevők nem így mérlegelnek. Ők ugyanis törés- és javításmentes autót szeretnének kapni a pénzükért. Ha a kártörténeti lekérdezés szerint erre nincs reális esélyük, akkor keresnek egy másik autót, vagy durván nagyot alkudnak az árból. És készen is van a tényleges és igazolható értékcsökkenés. Ez az a valóság, amibe a biztosítók érvelése nem igazán illeszthető bele.
A másik biztosítói érvelés alapja a Ptk. szerinti “káronszerzés tilalma”. Ahhoz azonban, hogy ezt a jogszabályi passzust fel lehessen hívni, először - a kárral összefüggő - jogalap nélküli gazdagodás lehetőségének kellene jelentkeznie károsulti oldalon. Ilyen viszont a valóságban nem igazán szokott történni. Nem életszerű, hogy egy sérült/javított két éves jármű magasabb piaci értéken cseréljen gazdát amiatt, hogy egyes elemei és azok fényezése vadonat újak. De még az sem túl gyakori, hogy azonos áron történjen az értékesítése egy ilyen járműnek a többi, javításmentes példányhoz képest.
Hogy erről ki tehet? A 2019-óta átalakulófélben lévő piaci folyamatok tanúsága szerint a kártörténeti lekérdezés lehetősége teremtette azt a helyzetet, hogy az elmúlt 30 év biztosítói gyakorlata mára kissé döcögőssé vált az értékcsökkenés rendezését illetően.
A bírósági eljárások kimenetelét előre megjósolni lehetetlen, biztosat előre senki sem tudhat. A magyar jogrendszer nem precedens jellegű, ami annyit tesz, hogy a korábbi bírósági döntések eredménye nem kötelező az újabb eljárásokban. A bíróság mindig az eset összes körülményét mérlegelve, a bizonyítékokat egybevetve, saját meggyőződésének megfelelően hozza meg döntését.
A személyes véleményem az, hogy nem veszett fejsze nyele az ügy, a hiteles szakvélemény birtokában pedig különösen nem az. A bíróságok pedig haladnak a korral és reagálnak az új helyzetekre is.
Első körben - 3 M Forint értékhatár alatt - egy közjegyzőnél kezdeményezhető fizetési meghagyásos eljárással indítanék. Abból a biztosítótársaság is látni fogja az elszántságot és vita esetén automatikusan bíróság előtti perré alakul a dolog, ahol ön jó esélyekkel indul. (Ide kattintva ki tudod számolni, hogy adott káresemény után te mennyit kérhetsz a biztosítódtól.)
Üdvözlettel:
Dr. Takács Krisztián
A fentiekkel kapcsolatos részletes jogi tájékoztatót a www.karteritesed.hu oldalon talál.
Csőbe húzott a kereskedő? Szédítenek a szervek? Sunnyog a biztosító? Ha úgy érzed, hogy neked van igazad, de mégis lepattintanak a nagykutyák, jelentkezz és írd meg történeted a drtakacs@mail.totalcar.hu-ra.
