Egyre nagyobb a baj a használtautó-piacon, és az emberek zsebében – de leginkább ott. Nem igazán pörögnek az adásvételek, és ha mégis, abban nincs sok köszönet. Nagyon gyakran keresnek meg azzal az ügyfelek, hogy valami nagyon olcsó autót szeretnének vásárolni. Sokan a realitás talaján mozogva próbálnak valami használhatót kitúrni a Hahu-ról, mások pedig az Audi-BMW-Alfa-Merci vonalon mozognak – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Félreértés ne essék, nem a felsorolt márkákkal van a gond, hanem azzal, hogy egymillió környékén és alatta (nagyon) ritkán kapni jót az egykor luxusnak számító német prémiumokból – nem beszélve az Alfákról. És mivel ezeknek egy része külföldről behozott, gondoljunk bele, hogy mit is kaphatunk 1-2 ezer euró körül mondjuk Németországban.
Ráadásul még egy dolgot szoktak elfelejteni az emberek. Az olcsó autónak is drága lesz a szervizelése. A szerelő nem fog könnyekig meghatódni, ha beesel hozzá a frissen vásárolt bömössel egy vezérléscserére, a munkadíjat ugyanúgy ki kell köhögni az egymilliós autónál, mint a drágábbnál. És lesz ott munkadíj... De a nyolcszázért vett Focuson sem lesz olcsóbb a kuplungozás, csak mert kevés pénzért vetted. Tehát még egyszer, csak hogy rögzüljön. Az egy tévhit, hogy ha olcsón veszel autót, akkor kevesebbe fog fájni fenntartása. Kivétel ez alól, ha szerelgetsz otthon magadnak, de az ügyfélkörömben nem ez a jellemző.
Tehát napi bejárósnak nem veszünk kevés pénzből német ex-prémiumot. Viszont aki megelégszik a Focus, Swift, Lacetti esetleg Golf vagy Yaris vonulattal, az sem érezheti magát nyeregben. Korábbi írásom a vizsgabiztosokról nagy port vert fel, sokan érdeklődtek utánam, nem mind baráti szándékkal. Így hát újra leírom, a csalók még szabadlábon vannak, mindig köztünk járnak.
A Focus
Van egy nagyon jó barátom, aki festőként dolgozik. Egy kínai megrendelőjénél a második napján ebédszünet után kissé váratlanul toppant be a lakásba, és azt vette észre, hogy a kicsi kínai elmélyülten kapargatja a húgykövet a budiról – mesteremberünk nagy becsben tartott spaklijával. Hogy jön mindez az autókhoz? Nos, a Focus amiről mesélni fogok, nem volt olyan jó állapotban, mint az a budi.
Új betegség ütötte fel a fejét az autók között. Ez a gyors halál, más néven a hirtelen, előre nem látható módon bekövetkező rendkívüli állapotromlás súlyos esete. Mert csakis ezen okból lehet az alábbi Focuson még másfél év műszaki vizsga.
Egyre kilátástalanabb helyzetben van, aki egymillió forint körül szeretne autót vásárolni. Megmondom őszintén, hogy nem is szeretek ebben a kategóriában vizsgálgatni, mert csak felidegesítem magam. Tisztában vagyok vele, hogy csodát nem várhatunk ennyi pénzért, de a balesetveszélyesnél azért egy fokkal jobb autót igen. Pláne, ha van érvényes műszaki vizsgája.
Ügyfelem egy Pest megyei településről utazott a fővárosba, ahol kinézett magának egy Ford Focust. Az autó szépen csillogott a hirdetési képeken, és az egyhatos szívómotor az örök élet ígéretét hordozta magában. Ahogy közelebb értünk az autóhoz, Obi-Wan Kenobi szelleme jelent meg előttem, és közölte, hogy nem ezt az autót keressük. Méterekről látszott, hogy nagyon odavan szegény.
A két küszöb lerohadva, mindkét sárvédőíven vidáman csámcsogott a rozsda. A karosszérián ránézésre random itt-ott beleködöltek, ez homályos-matt foltok képében jelent meg a fényezésen. Kissé repedezett, 13 éves gumikon állt, régi büszkeségét elfeledve. Törött lámpa és lelakott beltér vette el az ügyfelem kedvét a további vizsgálódástól. A motor és a váltó gazdagon borítva olajjal – itt legalább rozsda nem volt. Csak egy kérdésem maradt. Ki volt az a pénzéhes, aki ennek az autónak műszaki vizsgát adott hat hónappal ezelőtt?
A Swift
„Mikor a pokolnak égő torka tárul” – úgy nyílt ki előttem a kereskedés kapuja, de akkor még persze nem tudtam mit fogok látni...
Az igazat megvallva marha rég vizsgáltam át „régi” Swiftet. Jót pedig még régebben. Éppen ezért megörültem az egyik megbízóm által küldött hirdetésnek, hogy talált egy rozsdamentes példányt. A képeken ragyogott az autó, egyszerűen gyönyörű volt. Éreztem a bizsergést, ez bizony jó lesz. Hát, beszarás, mi fogadott a telepen. A telepen, ami egy bontónak is elment volna...
A géptetőt felnyitva megláttam, hogy a kitámasztó pálca rossz helyre lett bedugva. Mikor kihúztam, a rögtönzött lyuk, ami idáig óvón ölelte, egyszerűen szétporladt. Szerencsére a gyárilag kialakított nyílás fogadóképes volt, így sikerült kitámasztani a motorháztetőt. Úgy éreztem magam, mint a régészek, akik feltárnak egy ezeréves sírt. Attól féltem, hogy semmivé lesz a kezeim között, amihez nyúlok. A feelinget csak fokozta a tetemes mennyiségű pókháló, máris az Indiana Jones filmek zenéjét dúdolgattam magamban. Mondjuk itt nem volt happy end – hacsak az nem, hogy ügyfelemnek megspóroltam vidékről egy utat.
Gyorsan összefoglalva: törött sárvédő dobbetétek, kirohadt tornyok, lyukak a karosszéria több pontján, napszítta, elöregedett gumitömítések az ablakok körül – ezt szilóval kihúzták – de jó tíz éve. Szilentek kirepedezve, fékek reménytelenül rozsdásak, a műszerfal alól vezetékek sokaságt4 a lóg minden rendszert nélkülözve. Beülni sem mertem, nehogy megsemmisüljön az autó egy óvatlan mozdulattól. És ezt hirdetik korróziómentesnek, gyönyörű állapotúnak – a kínálat tetejéről. Valószínűleg a hirdetés képei olyan jó tíz évvel ezelőtt készülhettek, mert akkor még partiképes volt a kisautó. Mostani állapotában még a bontóig sem vállaltam volna az utat, de ez a verda is érvényes műszaki vizsgával rendelkezett! No comment.
Kövesd az AutoRevizort a Facebookon is!
