Amikor az autóátvizsgáló ember többet árt, mint használ

Családi autóvásárlás – kései jogosítványhoz keresünk első autót. Az alany egy hölgy, nem ért az autókhoz, nem is igazán érdekli, viszont több ismerősénél tájékozódik, mert gondolja, majd kihámozza magának, amire kíváncsi. De akiket megkérdez, azok zömmel nem szakmabeliek, a sok félinformációból pedig csak még nagyobb katyvasz lesz.

Tetszene neki a második generációs Mercedes A osztály, ráadásul ezek még olcsóbbak is, mint amennyit maximálisan szánna a projektre. Mindenki lebeszéli, de nem érti miért. Végül csak megnéznek egyet, persze instant szerelem, pénzügyileg is nagyon kényelmes lenne, mi pedig egy emberként ordítjuk, hogy ne.

Ne! Már csak azért se, mert a szendvicsszerkezet és a Mercedes embléma miatt is nagyon drága szervizelni pláne, ha indításkor megcsörren benne a lánc. A vezérléscsere a teljes szervizzel napokig tartó szívás, és kevesen is vállalják be az autó értékéhez képest értelmezhető összegért, ráadásul a típus imád rohadni, a rozsdamentes ajtók emiatt egy vagyonba kerülnek a bontóban, lakatolva sosem lesz szép. De neki mégis az kell, neki az tetszik, pont.

Az i-re a pontot végül az tette fel, hogy megkértük, egyeztessen a szerelővel, akihez majd vinni fogja, hogy bevállalja-e egyáltalán. Persze a szerelő azonnal sikítófrászt kapott, rosszul lett, köpni-nyelni nem tudott, napokig baj volt az emésztésével is. Rendben - mondta csalódottan a rokon, akkor tényleg nézzünk más autót. Huh. 

Irány a japán, német, koreai vonal, és jöttek is a racionális választások. Százezer kilométer alatti Toyota Corollák kerültek előtérbe, de felmerült a Nissan Note, az Opel Corsa és mindenféle fiatal, keveset futott, egyszerűbb szerkezetű, értelmes kocsi a keretet súroló áron. Ekkor ugrottunk fel egymillióról kettőre, de ma már ezek ennyibe kerülnek, cserébe néhány év nyugalmat remélhetünk. 

Szóval volt egy kiszemelt autó, kevésbé ismert, egyáltalán nem nagy tiszteletben álló, de tipikusan olyan kocsi, amiket általában új autóhoz ragaszkodó, anyagi szempontokat erősen megfontoló, tárgyaikat megbecsülő emberek vettek újonnan. Megbízható technikára épül, minden alkatrész filléres hozzá, és van is, mivel a motor-futómű konstrukciót rengeteg más típusban is használta a konszern. 77 ezer kilométer, első gazda lecserélte egy újra, Balló Marci ilyenkor szokta mondani, hogy ezt anyámnak eladnám. 

A megegyezés előtt persze gyorsan kellett hívni egy hivatalos állapotfelmérő embert, ki is jött az első, akit el lehetett érni telefonon. Megnézte, szóban még mondta is, hogy nagyjából rendben van a kocsi, de azért várjuk meg a részletes állapotlapot e-mailben, az a biztos. Tényleg nem maradt el a levél, konkrétan majdnem ínhüvelygyulladást kaptam a görgetéstől, mire a végére értem. Teljesen megdöbbenve láttam, hogy sikerült olyan pitiáner dolgokból egy, a témában ismeretlen számára totál ijesztő listát összeírnia, mintha karakterre fizetnék.

Idézem a kedvenceim.

A futómű és alváz elemeken felületi rozsda található, egyes futómű elemeken és a kipufogó dobjának belső oldalán erősebben.

Rögtön éreztem, hogy profival van dolgunk. Most azt hagyjuk, hogy a kipufogó minden bizonnyal nem kelt önálló életre, hogy bemenjen egy saját Yamaha dobszettért a hangszerboltba, vagy hogy egy modern személyautónak aligha van alváza - padlólemeze van! De azért valahol tényleg csak felbosszant, mert az egész e-mail szóhasználata túlságosan szakmai és pont arra épít, hogy a szakkifejezésekben elvesszen a laikus. 

De ha már nekiáll szakemberkedni, akkor fogalmazhatna pontosabban, mert az már nem derül ki, hogy melyik kipufogódobról beszélünk, belső oldalt említeni pedig elsőre úgy hat, mintha röntgenszeme is lenne a szakértőnek: na, egy olyan átvizsgálásért elég sokat fizetnék én is.

A motor és motortér rendben volt, csak a motor legalján a motorolaj teknő hátsó felén látható olajpára, ennek oka lehet kartertömítés tökéletlenség, vagy esetleg korábbi olajszűrő cserekor kifolyt olaj maradványa.

Nesze, itt egy kis semmi, fogd meg jól, amíg meleg. Lehet, hogy csak leöntötted magad paradicsomlével, de az is lehet, hogy vérzel. Belehalni talán egyikbe sem fogsz, de azért nem mindegy, és máshogy is szokás kezelni a két dolgot. Ismét figyeljük a csavart, egy mondaton belül hívja karternek és olajteknőnek, nehogy még véletlenül is megértse az, aki nem ért hozzá.

Nem reprezentatív felmérésem szerint tíz, az autókhoz nem különösen értő ismerősömből nyolc azonnal megijed, ha azt hallja, hogy az autóján tömítetlen a karter és még olajpára is van, nem ártott volna tehát itt is specifikálni, hogy egy enyhe hibáról beszélünk, ami lehet, hogy nincs is.

Ráadásul az állapotfelmérés része volt egy próbaút is, tehát egy törléssel előtte, majd alánézéssel utána tisztázni lehetett volna a kérdést, és a kvízműsoros tippelgetésből a valós diagnosztika felé billenteni a mérleget.

A festékrétegvastagság mérés eredményei alapján a jobb oldal főleg hátul volt javítva a hátsó ajtó és sárvédő találkozása környékén, enyhébben a jobb első ajtó és a bal hátsó sárvédő, nagyon enyhén a jobb első sárvédő (vélhetően csak ködölték) ezt a rétegvastagságmérési program nem is veszi javítottnak, zölddel jelöli.

Itt nem is szállnék bele a mondatba, mert a fentiek alapján biztosan értitek, mi bajom vele. Maradjunk annyiban, hogy az a kép, amit ehhez a szöveghez csatolt (maximum 300 mikronos részek kisatírozva), finoman szólva is megtévesztők egy laikus számára.

Az átlagember ugyanis joggal gondolhatja, hogy ahol piros a karosszéria, ott ment át rajta a szegedi gyorsvonat, ahol meg sárga, onnan csak egy Suzuki pattant le hatvannal. Eközben szinte megállás nélkül szajkózzuk hiába: sokkal fontosabb az oszlopokat tisztességesen végignézni, megmérni, a ponthegesztéseket megvizsgálni, vágásra utaló nyomokat keresni, mint a külső lemezeket kaparászni. 

Háromszáz mikron azért még nem a világ vége, csak egy dupla fényezés. Meghúzták, lefújták, na bumm. Ma már kevés a jó karosszérialakatos, ezért ha komolyabban törik az autó, senki sem áll neki origamizni. Megveszik az új, vagy bontott elemet, felhegesztik, lefényezik, végül pedig közel gyári réteget mér rajta a következő induló.

Besárgázni-bepirosozni kissé javított elemeket? Én elhiszem, hogy drága egy jó rétegmérő, és meg kell tudni mutatni az ügyfélnek, hogy bizony szolgáltatást kap a pénzéért (a rétegmérés maga a show-elem, ilyenkor csillog a szeme a vevőknek - Marci), de akkor semmitmondó számok helyett próbáljunk már megállapítani valamit azokról az előző javításokról, vagy keressünk tényleg komoly problémára utaló jeleket.

Az első és hátsó sárvédők illeszkedése enyhén pontatlan, de ez csak kisebb esztétikai hiba

Na, itt kezdett végleg összekeveredni a szezon a fazonnal és mondhatjuk, hogy szőrszálhasogató vagyok, de harmincezer forintért a húsz perces melóra már lehetek. Oké, egy első sárvédő simán lehetne pontatlan, egy hátsó már nehezebben: az én értelmezésem szerint a komplett önhordó karosszériának a hátsó sárvédő egy szerkezeti része, és esetleg a lökhárító, esetleg a hátsó ajtó vagy a csomagtérfedél lehet ehhez képest pontatlan.

Ha egy hátsó sárvédő nem illeszkedik, onnan én menekülnék, de persze nem erről volt szó: a lökhárítók nem feküdtek fel tökéletesen, teljesen sérülésmentes tesztautóból is járt már nálunk olyan, amire ezt fel lehetne írni, nem hogy egy tizenéves használtra, ami vélhetően egész életében bevásárlóközpontok parkolóiban járt, ha épp elmentek vele otthonról. De persze, fel kell írni, csak illene szakmailag helyesen.

A jobb hátsó kerék előtt alul a műanyag üzemanyagtartályon van egy ragasztó csík melynek nem látszott különös szerepe, azt érdemes megkérni nézzék meg miért van ott és távolítsák el

Na, ezt az óriási hibát mi nem vettük észre, így fogalmam sincs, mi lehetett, de ha nem valami gyártáskor felragasztott, később lekopott azonosító matrica, vagy egy házi megoldás a kézifékbowden kidörzsölődése ellen, akkor tényleg igazán lehúzhatta volna, ha már ott járt, vagy legalább az ujjával végigsimíthatta volna, hogy érez-e valami javítási nyomot, de nemesebb volt a cél: még egy ponttal hosszabb az állapotlap.

A kuplung cseréjét érdemes elvégeztetni valamint az összes folyadékot is váltani nem csak az olajat és a szűrőket.

Nyilván senki se értelmezze a folyadékok váltását úgy, hogy a hűtőfolyadék helyére mehet az olaj, a szervótartályba meg mehet az ablakmosó folyadék. Hősünk a csere szót nem akarta duplikálni, amin kínomban már tényleg csak mosolyogni tudtam, mert gyanússá vált, hogy ha a ChatGPT-vel íratok egy random állapotfelmérést bármilyen 10 év feletti autóról, akkor vélhetően nem kapok rosszabb eredményt. Csak az ingyen van, és nem rakom le érte az esztergomi látképeket.

Aztán persze jött az elmaradhatatlan vásárlókiller csodafegyver, a szubjektivitás ősanyja, vagyis a kuplung, amiről sikerült megállapítani, hogy szerinte keményebb, mintha új lenne, tehát biztosan kopott, fel kell írni cserére! Ez persze további bankók pörgését indikálta a hozzá nem értő rokon fejében.

Rengeteg, tök jól szétszálazható mondat volt még ebben a remek átvizsgálásban, de már így is kezdem túl szélesre taposni a dolgot. Szóval a lényeg a következő: az állapotlapból nem tudtuk meg, hogy milyen hiba mekkora súlyosságú lehet, és még nagy vonalakban sem látja azt a gyanútlan vevő, hogy ezek vajon mennyibe kerülhetnek majd neki, vagy hogy egy tól-ig skálán belül milyen időtartamon kell vele foglalkozni. Nem tudjuk meg egyértelműen, hogy ezek a hibák egy tizenéves autó esetén szinte alapvetők, vagy kirívóan ritkák, és hogy van-e olyan hiba, aminek javítása valamilyen konstrukciós vagy alkatrészbeszerzési okból nehézséget okoz. Meg merjük venni? Ahogy Német Tamás mondaná: galaktikus nem derül ki.

A rendes elmagyarázás többet érne ezer ilyen állapotlapnál

A vevő látja az autót, nem vak, csak nem tudja mit kell nézni és nem is érti, amit lát. Azzal pedig sosem lesz előrébb, ha kap öt oldal szöveget harmincezerért, amit szintén nem ért, és szintén nem tud a saját szintjén értelmezni. Autóátvizsgálóként az lenne a feladat, hogy kontextusba helyezzétek a látottakat és segítsetek megérteni a vevőnek, hogy mi a valódi helyzet. Nem az öncélú szakkifejezésekkel kellene villantani, meg a pitiáner hibák felnagyításával összezavarni.

Ebben az állapotfelmérésben arról már csak fél mondat szólt, hogy újszerűek voltak rajta a fékek, jó volt a motor, minden rendben volt a futóművel, és nem volt rozsda a karosszérián. A vevő számára ez olyan, mintha ezek nem is számítanának, ugye? Aztán négy hónapig keres majd egy másikat, ami nincs porrá rohadva, pedig ott volt egy jó, csak sajnos annak fura volt a kuplungja és otthagyta. 

Ezzel a listával persze sikerült elijeszteni családi vevőjelöltünket, mert pontosan ugyanaz jött le számára, mint a Mercedesenél, vagyis hogy sok a baja, csak éppen kétszer annyiba kerül, ráadásul még nem is olyan szexi. Kár, mert nagyon sok autót megnéztünk és ez messze a legszebb, és legjobb állapotú volt, mégis ott kellett hagynunk. Aztán bánatában végül vett egy Ford Focust, de annak már egy külön története van.

Legvégül egy privát vélemény: a legjobb szakemberek egész jól át tudnak nézni egy autót a murvás telepen is, de én továbbra is azt mondom: teljes képet csak az ad, ha egy műhelyben átvizsgáltatod a kocsit, még jobb, ha egy olyanban, ahol hetente 10-et szerelnek abból a típusból, és az összes gyenge pontját ismerik.