Bíznak benne, pedig budipapír: a kék-sárga baleseti bejelentő

Így járt olvasónk is. Autójának koccant egy sógor, lepapírozták az esetet, a biztosító viszont beintett. A történet a következő: 

Kezdjük: a bejelentő dokumentum első ránézésre adja magát. Ha nincs személyi sérülés és a felelősség kérdése sem vitatott (vagyis nincs értelme rendőrt hívni), a felek előkapják (akár mobilon is az E-kárbejelentőn), kitöltik és le is rendezték a sztorit, a biztosító majd megoldja a kártalanítást.

Ennek egyenes folyománya, hogy elsődleges céljaik között ritkán szerepel az ügyfél-elégedettség és sokkal gyakoribb a bevételi szempontok figyelembe vétele.

Ehhez jól kapcsolódik a jogszabályi környezetük is, ugyanis kevés olyan jogterület létezik jelenleg, amelyben annyi és olyan nyilvánvaló jogi kiskaput telepített a szabályozás, mint a biztosítási piacon. Most az egyik legbosszantóbb joghézagot vesézem ki, vagyis a kék-sárga és a károkozói felelősség elismerése / megállapítása témakörét.

Kisebb koccanás esetén a helyzet adja magát: kitöltik az érintettek a kék-sárgát és kész is. Logikus, hiszen az épp erre találták ki, nem? Hát, ezt csak az gondolhatja komolyan, aki nem látott még ilyen nyomtatványt.

A bejelentő ugyanis az alábbi mondattal kezdődik:

Hoppá! De akkor mi a bánatnak tosszuk vele az időt? A kárrendezés mikor lett gyorsabb attól, hogy gyártottunk egy olyan papírt, ami se nem tisztáz semmit, se nem lehet rá hivatkozni sehol?

Mert olyan konkrétan nincs. Hiába akarná a károkozó beismerni vétkeit, ha nincs rá dedikált rubrika. Márpedig, amelyik formanyomtatványon nincs erre szolgáló rész, ott nem is lehet erről nyilatkozni. Ha pedig nem nyilatkozott róla a károkozó, akkor el sem ismerte, tehát a károsultnak sem lehet a biztosítóval szembeni követelése, ugye? Okos! 1:0 oda!

A szemfülesebbek asszertívabb csoportja a „Megjegyzések” rovatban, szabadszavas megfogalmazással gyónhatja meg bűneit. Na, hát megoldja ezt a leleményes magyar! Jaja, csak ezzel annyi lesz a bökkenő, hogy

Van is erre mindenféle okos pszichológiai magyarázat az adrenalin csobogásáról meg a stresszben rosszul felmért helyzetekről. Andersen meséi, ugye.

A károsult várja a biztosító egyezségi ajánlatát, de azt lesheti! Pár hét múlva érdeklődik majd, hogy mi az ügy állása, és megrökönyödik a biztosító válaszán:
„Nem fizetünk, mert a mi ügyfelünk el sem ismerte a károkozási felelősségét / visszavonta a nyilatkozatát. Köszönjük, hogy minket választott, viszonthallás.”

Hoppá! Azt se tudták az érintettek, hogy vissza lehet vonni bármit is, pedig bizony lehet.

Ezt ugyanis nem írja elő egyik jogszabály sem.

Összegezzük tehát: Az autósok baleset esetén kitöltenek, megrajzolnak, aláírnak egy olyan nyomtatványt, amit nem is kötelező, miközben a haszna is a béka segge alatt van a felelősség elismerése tekintetében? Akkor mi a pék hímtagjáért töltögetik? 

A helyzet több okból is ilyen sánta:

• Egyrészt a jogszabályi környezet nem kellően átgondolt, hemzseg a jogi kiskapuktól. Mondjuk ki: szarul van megírva az egész. Ilyen az, amikor törvényileg kötelezővé tesznek valamit, ami csak piaci alapon képes jól működni. Nem írok analógiákat, mindenkinek van fantáziája.
• Másrészt egy közúti balesetben legalább 3 (azaz három!) fajta felelősség létezhet szimultán. Büntetőjogi/szabálysértési, polgárjogi/biztosítási és erkölcsi. Előbbit a zsandárok vizsgálgatják, a középső lenne a KGFB huszároké és utóbbi az egyházé.

Én többnyire billegő asztalokat szoktam vele megtámogatni, és a nyáresti grillezések alkalmával is jó szolgálatot tesz. De láttam már háziasszonyokat ablakot is pucolni vele, hiszen kinek a pap, kinek a paplan, ugye.

De, akkor mit csináljak közlekedési baleset esetén? Először is nyugodj le, aztán hessegesd el a baleseti bejelentő formanyomtatvány gondolatát is. Helyette inkább fotózz, dokumentálj, keress tanúkat. A valódi bejelentőt (amin már van kérdés és rubrika a felelősség kérdéshez is) úgyis csak otthon fogod kitölteni. Meg is mutatom, hogy az milyen: 

Szóval, hívjatok bátran rendőrt, ő majd megállapítja az esetleges büntetőjogi / szabálysértési és a baleset okozása miatti felelősséget is, készít róla jegyzőkönyvet, a károkozót néha szolidan meg is bírságolja / írásban figyelmezteti, vagy eljárást indít ellene. A legjobb pedig, hogy

Az igazolás birtokában pedig már lesz valami a kezetekben, amivel lehet ügyet intézni a pénzét alapos megfontolást követően utalgató biztosítónál is. Ha esetleg a biztosítónak vagy a károkozónak mégis feleselni támadna kedve, akkor azt már a bíróságon teheti meg és nem veletek fog vitatkozni, hanem az igazolást kiállító, helyszínelő zsandársággal. Problem? Solved!

Epilógus:  A rendőrség berkeiben nyilván kifejezett népszerűségnek örvend majd ez a cikk (is). Mielőtt beindulnának a jogi fogaskerekek és valaki megkérdezné, hogy miként jön a rendőrségi baleseti helyszínelés minden egyes kis piszlicsáré koccanáshoz, engedtessék meg nekem a labda kivonása a játéktérről. 

Igen, az összes. Miért? Ezért: 

Mejegyzendő, hogy egyes uniós tagországok (pl.: Horvátország) területén eleve így szabályozzák a kérdést és a legkisebb koccanáshoz is kötelező rendőrt hívni. 

Csőbe húzott a kereskedő? Szédítenek a szervek? Sunnyog a biztosító? Ha úgy érzed, hogy neked van igazad, de mégis lepattintanak a nagykutyák, jelentkezz és írd meg történeted a drtakacs@mail.totalcar.hu-ra.