Magyarok mumusa: az eredetvizsga. Sarc vagy segítség?
Kétféle autós létezik: Aki szerint az egész marhaság, és aki szerint csak a lopott autók sikeres levizsgáztatásával van baj. Mindkettőnek igaza van.
Korábbi cikkeinkben már érintettük a témát, ma viszont belemegyünk kicsit mélyebben.
Most attól vonatkoztassunk el, hogy a közvélekedés szerint az előzetes-eredetiségvizsgálat hozzáadott értéke éppen annyi, mint az erdőtűznek a mókuspopuláció szempontjából és egyes szélsőséges álláspontok szerint nettó állami lehúzás csupán.
Közelítsük meg inkább onnan, hogy mire gondolhatott a szerző, amikor kitalálta ezt a hatósági „szolgáltatást”.
Az eredeti jogalkotói koncepció szerint
az eredetiségvizsgálatot előzetesen célszerű elvégezni.
Ezért a névadás: előzetes eredetiségvizsgálat. A szóhasználat tehát nem a véletlen szüleménye. Sőt, nem az okmányirodai átírást megelőző időintervallumra célzott vele a jogalkotó, hanem az adásvétel előttire.
Használt autó adásvételekor mindkét félnek kiemelten fontos, hogy tiszta legyen a jogügylet. Ez pedig a leghatékonyabban úgy biztosítható, hogy az adásvételi szerződés megírását megelőzően intézkednek a felek az eredetiségvizsgálat iránt. A jogalkotó ezt azzal kívánta hangsúlyozni, hogy nem 15 napos érvényességi időt (amennyi az átíráshoz rendelkezésre áll) rendelt a vizsgálat során kiállított hatósági bizonyítványhoz (leánykori nevén: eredetvizsgás papír), hanem 60-at. Úgy vélte ugyanis, hogy egy jármű sikeres értékesítéséhez bőven elegendő lesz 60 nap.
Optimális esetben úgy nézne ki a dolog, hogy az eladó felteszi a hahu-ra / márketpélszre a vasat és csináltat egy eredetiségvizsgát is mellé, mintegy kísérőokmányként. Ezzel növelve a vásárlói bizalmat és a sikeres értékesítés esélyét. A potenciális vevők ugyanis ebből láthatják, hogy az eladó tisztességes, nem rejteget semmit és az autó okmányai / azonosítói is rendben vannak. Magyarul az autó nem egy három másikból összefércelt Frankenstein szörnyetege.
Csak hát ugye a jogalkotó nem sok szállal kötődik a valósághoz és nem szóltak a tanácsadói sem arról az apróságról, hogy
az eredetvizsga időbe és főleg pénzbe kerül.
A magyar ugaron az eladók pedig ebből a kettőből nem igazán tudnak felmutatni felesleget.
Emiatt – na meg amiatt, hogy nem kötelező az adásvétel előtt megcsináltatni – a magyar néplélek a kezdetektől fogva eltekint a logika és a célszerűség marhaságaitól.
nemes egyszerűséggel úgy döntött a piac, hogy foglalkozzon ezzel az állami sarccal a vevő, ha már úgyis a nevére muszáj vennie a vasat.
Praktikusnak praktikus megoldás ez, csak olyan nem várt jogi bonyodalmakat tud okozni, mint ez itt.
Nem ritka, hogy az eredetvizsgán bújik ki a szög a zsákból és emiatt nem lehet névre venni a paripát.
Ilyenkor meg se pénz, se posztó, maximum egy kis rendőrségi hercehurca néz ki a vevőnek. Ez viszont nem minden esetben az eladó hibája, az ilyen turpisságokat ki tudná szűrni az eredetvizsga, már ha rendeltetésszerűen alkalmaznák a népek. De nem teszik. Ilyenkor viszont csak magukra vethetnek a vevők, mint a föld nélküli zsellérek.
Ennek reciproka viszont már komolyabb jogi kérdéseket vet fel.
Az sem példa nélküli ugyanis, hogy az eredetiségvizsgálat mindent rendben talál, nem tár fel semmi turpisságot, és sikeresen névre kerül az új közlekedőedény, majd kis idő múlva kopogtat a hatóság (NAV, rendőrség): ezt az autót bizony valahol körözik, mert lopott. Aztán le is foglalják, majd visszaszolgáltatják a jogos tulajdonosának.
A jóhiszemű (magyarul semmiről sem tudó, mit sem sejtő) vevők pedig ott maradnak autó és pénz nélkül úgy, hogy mindvégig hittek az állami karhatalom védelmében. Hiszen az eredetiségvizsgálaton a vizsgabiztosok mindent rendben találtak, az okmányiroda a nevükre írta az autót és hónapok óta gondtalanul használják.
A fene sem gondolta volna, hogy az eredetvizsgával az állam semmit sem szavatol!
Garantálni meg főleg nem garantál.
De ilyen esetben csak van felelőse a kalamajkának, nem? Elvileg igen, gyakorlatilag meg nem mindig.
Az eredetvizsgáló vállalkozás azzal hárít, hogy minden a jogszabályi előírásoknak megfelelően zajlott, ő betartott minden szabályt, szakmai hibát egyet sem vétett.
Az állam meg azzal takarózik, hogy az élet néha tartogat nem kívánt meglepetéseket, oszt’ így "teccettek" járni!
A hivatalos jogi indokolás ilyenkor úgy szól, hogy: „A közlekedéshatóság közlekedés igazgatási eljárásban ellenőrzi a járművet és kiállítja az eredetiségvizsgálat eredményéről szóló határozatát. Ez a határozat köti a közlekedéshatóságot. Amennyiben a jármű eredetiségvizsgálati eredménye megfelelő és ennek tényét a hatóság a nyilvántartásba rögzíti és a jövőben ennek ellenére valaki arra hivatkozik eredményesen, hogy az autó tisztázatlan előéletű, a magyar állam kártérítési felelősséggel tartozik államigazgatási jogkörben okozott kár miatt.”
Tegye már fel a kezét az a több száz autós, aki ilyen esetben sikerrel perelte az államot, kártérítési összeget kapva!
Meg is mutatom, miként zár össze a szakma és az állami apparátus olyan esetben, amikor a valóság betüremkedik az álomvilágukba.
Az állam nem vállal felelősséget az BENÉZETT eredetiségvizsgálatért, a felelősség a vizsgálatot végző vállalkozásé!
Akinek jobb esetben van felelősségbiztosítása ilyen esetekre és a biztosító utólag kártalanítja a pórul járt autóst. A valóságban meg nem ritka, hogy ellenkező a helyzet és járni járna, csak nem jut.
Biztosítás hiányában természetesen perelhető a vizsgálatot végző vállalkozás is, már ha még létezik és van végrehajtható vagyona.
