Miért van folyton dugó? A fókapopuláció lesz a ludas!
A fél ország azon vitázik, hogy mire fel ez a #sohavégetnemérős közlekedési káosz az utakon, mitől van mindenhol, mindig dugó? Képesített szakemberek vitatkoznak fekete öves foteltudósokkal a szósölmédija bugyraiban, mindenki szerint a másik a hülye. Dugó van? Van! És? Nyáron meg meleg van, oszt' akkor?
Nem húzom az idegeket, egyből válaszolok. Miért van dugó? Sok az eszkimó, kevés a fóka, azért! Úgy sejtem, hogy "a nemzetközi helyzet fokozódásának" köze lehet a járműpopuláció dagadásához és az azt vezető sofőrök közlekedési szokásaihoz.
Minden fórumon mindenki valami komoly, tudományos választ próbál adni a kérdésre: A Karigeri biciklisávjai, a pollerek, a Lánchíd felújítása, a metrópótló buszok buszsávjai, a rolleresek, az ukrán front, Putler és az illumináti, a benzinár, az ingázók, a P+R, a parkolás meg a többi részigazság.
Tudományos válaszokat mi is próbáltunk keresni, döntsétek el ti, hogy mennyire sikerült.
A valósággal persze senki sem hajlandó szembenézni, az már túl kényelmetlen lenne!
Azért van dugó, mert egyszerre akarunk ugyanabból az A pontból ugyanabba a B pontba eljutni naponta legalább kétszer egy olyan infrastruktúrán, ami már 30 éve sem volt képes kezelni az akkori járműparkot. Most komolyan meg van bárki lepődve azon, hogy a jelenlegi autószám és autózási szokások mellett nem férünk el egymástól az utakon? "Nekem ne, én is ebből élek!"
A valóság sajnos az, hogy az ember nem racionális, hanem racionalizáló lény.
Magyarul nyakra-főre csinálja a marhaságokat, aztán utólag megmagyarázza magának, hogy miért volt az úgy jó. Közben meg a nyakára borul a valóság, de csakazértse változtat.
Ugyanaz a helyzet a közlekedési szokások és az autótartás témájával, mint a szemünk láttára kibontakozó klímakatasztrófával. 30 éve tudjuk, hogy baj lesz, 20 éve sejtjük, hogy már baj is van és 10 éve a bőrünkön is érezzük: itt van az elodázhatatlan klímakatasztrófa az ablak túloldalán.
És mit csinálunk? Változtatunk az életvitelünkön? Ugyan! Telepíttetünk két klímát a lakásba akciósan, lecseréljük a klímátlan kocsit klímásra, aztán elégedetten hátradőlve nyugtázzuk: a politikának kellene már azért lépnie valamit, mielőtt megfő a golyóbis alattunk. Ennyi.
Ugyanezt toljuk az autózással is. Amikor meg valamilyen véletlen folytán a valóság betüremkedik a megracionalizált álomvilágunkba, akkor puffogtatjuk a gyenge érveinket: Nekünk kell a 3 autó a gyerekek miatt, minek dolgozunk, ha nem vehetünk belőle hobbikabriót, a létra nem fér el a buszon, a gyerekeket ki viszi el oviba, a tömegközlekedés lassú-büdös-drága, kocsi nélkül nem lehet élni vidéken stb.
Hangosan jegyezném meg: Aki szerint Budapesten nem jó a tömegközlekedés, az még nem próbált meg 2 gyerekkel munkába kommutálni a világ kevésbé szerencsés földrajzi lokációin, például Afrikában vagy Indiában. Elhihetitek nekem, hogy ott is emberek élnek és ott is muszáj közlekedni. Na, ha valahol, akkor azokon a helyeken ténylegesen szar (vagy egyáltalán nem is létezik) a tömegközlekedés. Az ottaniaktól még talán elfogadható érv lenne, hogy azért autóznak, mert nincs alternatíva. De Európában, egy fővárosban ezzel takarózni? "Nekem ne...."
Az a baj, hogy mi autósok okozzuk saját magunknak a dugók problematikáját, de mégis mindig a másik a hibás, a hülye.
Észrevettétek már, hogy a dugóban szentségelve ti is mindig arra a következtetésre juttok, hogy a többiek vannak feleslegesen sokan és nekik kellene letenni már végre az autót? Mert hát a "mi családunkban" teljesen indokolt a 3 autó.....hát nehogymá' egy kocsiban kelljen naponta kétszer nyomorognunk a házastársunkkal meg az összes pulyával, nem vagyunk mi zsellérek!
Tudjátok mi a baj? Az a baj, hogy 1000 lakosra 420 autó jut egy olyan infrastruktúrán, ami 200-at se nagyon tud zökkenőmentesen kiszolgálni. Magyarul 4 milliónál is több autót tartunk úgy, hogy a fele is sok lenne. Ráadásul azzal járunk mindenhova akkor is, ha egyáltalán nem indokolt.
Mert a kényelem előrébb foglal helyet a prioritási listán minden másnál,
és képesek vagyunk hitelből megvenni / fenntartani háztartásonként 2-3 autót csak azért, hogy szitáló esőben is tarthasson a dreiwettertaft az asszony frizuráján, a gyereknek meg ne kelljen valódi élettapasztalatot szereznie a világról suliba menés közben.
Aztán meg kiköltözünk a zsúfolt-szmogos városból az agglomerációba a jó levegő reményében, hogy utána napi 2x1 órát szentségelve ingázhassunk a zsúfolt-szmogos utakon. Nem az a baj, hogy nem álltunk sorba az észosztásnál. Az a baj, hogy nem vártuk ki azt a sort se.
Aki arra vár, hogy a politika végre lépjen valamit, az addig álljon fél lábon! A politika semmit sem fog lépni, Bolond lenne.
Neki ebből a túlfeszített húrból irtózatos mértékű pénzügyi és szavazati tőkéje kumulálódik, akkor se avatkozna bele, ha ezen múlna a világvége. Pontosabban de, valami autózást támogató állami kedvezménnyel ront rajta időnként egy kicsit, ha a választások előtt azzal tud szavazatokat szerezni. Autósüldözés, meg Andersen meséi.
A politika ha akarna sem tudna javítani a helyzeten, mert nincs mibű'. Az infrastruktúra fejlesztése, az elektromos átállás és a lakossági szemléletformálás eszméletlen pénzeket emésztene fel, eredménye meg csak hosszútávon jelentkezhetne, ha egyáltalán.
Elmondom, hogy ha így folytatjuk mi lesz:
Addig járunk autóval látástól-mikulásig, amíg ki tudjuk köhögni a költségeket, vagy össze nem omlik az infrastruktúra. És utóbbi esetében sem fogunk változtatni semmin, csak eloltjuk a rőzselángokat, bemutatjuk a "magyar tűzoltás hungarikumát", aztán lapátolunk még egy kis fosszilis energiahordozót a parázsra. De úgy, hogy ne tudjon nyílt lánggal lobogni, csak izzon keményen. Közben meg szidunk mindenkit, aki ugyanúgy szid minket.
De az autózás marad, majd kimozogjuk ezt is valahogy. A gazdaságnak folyamatosan bővülnie kell egy fogyasztói társadalomban, annak az egyik kvintesszenciája pedig a járműipar és az áruk-személyek szabad áramlása.
Az eszünkbe sem fog jutni egyszer sem, hogy a kezünkben a kulcs és csak rajtunk múlik, hogy mivel járjuk az ország útjait. Mert alternatíva mindig mindenre van, maximum kicsit kényelmetlenebb, mint a már jól megszokott autózás.
Megnyugtatok mindenkit, a világ összes szeglete szembesül ezzel a problémával, de vannak helyek, ahol már felismerték: a nyugodt közlekedés értékesebb a kényelmesnél, tömegközlekedni / robogózni / rollerezni pedig egyáltalán nem ciki, csak kevésbé önző.
Nekem is volt gyerekszobám, de engem nem vittek mindenhova kocsival a szüleim, pedig volt autónk. Volt lábam, buszbérletem meg esernyőm, mindig mindenhova odaértem.
Engem az nem zavar, hogy dugóban puffogva ül a fél város napi 2x órákon át. Engem az zavar, hogy azok verik a palávert a dugók miatt, akik a dugók aktív részesei.
Le kell csökkenteni az autók számát. Ha ez bármilyen objektív vagy szubjektív okból nem opció, akkor meg - a többi résztvevő szidalmazása helyett - szép csendben kell tűrni a dugó okozta stresszt és ártalmakat.
Azt az utópisztikus ábrándot pedig el kell felejteni, hogy az infrastruktúra bővítésével gyérül majd a forgalom. Nézzétek meg Los Angeles útjait.....külön szmogfajtát neveztek el az ottani autózási szokások melléktermékéről, miközben annál az infrastruktúránál semmi sem autóközpontúbb.
Ráadásul már ott is belátták, hogy a közlekedési helyzet csak egyféleképpen normalizálható: Az utakon közlekedő járművek számának drasztikus csökkentésével. A legújabb kezdeményezés ("One car challenge - Egy autó kihívás") keretében a helyi kormányzat pénzügyi támogatást és kedvezményeket nyújt azoknak a több autós háztartásoknak, ahol átmenetileg felfüggesztik a 2. és 3. autók használatát.
A cél tehát ott is szakmai alapon kristályosodott ki. A helyzet rendezést kíván, valós megoldásnak pedig az infrastruktúra-terhelés csökkentése mutatkozik, mert az alaptézis változatlan: több az autó az utakon, mint amennyit azok zökkenőmentesen ki tudnak szolgálni.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
