A legsúlyosabb magyar vasúti balesetek – A (bia)torbágyi merénylet
Sorozatunkban a legsúlyosabb magyarországi vasúti baleseteket vizsgáljuk. Az első részben a bécsi gyorsvonat 92 éve történt tragédiáját dolgozzuk fel, amelynek kivizsgálásánál számos hibát követtek el a nyomozó hatóságok. Mindezt tetézte, hogy a nagypolitika is alaposan ráakaszkodott az eseményre. Főként emiatt a mai napig a homályba vész, hogy pontosan mi, hogyan és miért történt a torbágyi viadukton 1931. szeptember 13-án éjjel. Így nem is csoda, hogy számos összeesküvés elmélet látott napvilágot a robbantásos merénylettel és annak elkövetőjével kapcsolatban is.
A terrortámadás
Majdnem pontosan 92 évvel ezelőtt, 1931. szeptember 13-án 0 óra 20 perckor a Budapest-Hegyeshalom-Rajka vasútvonalon közlekedő bécsi gyors, a torbágyi (a falut Biával csak 1966-ban egyesítették) viaduktra érve egy a sínre erősített robbanószerkezet detonációja miatt a hídszerkezet alatti völgybe zuhant. A vonat mozdonya és a mögé kapcsolt hat kocsi zuhant a mélybe a 26 méter magas hídról. A merényletnek 22 halálos áldozata és 17 sebesültje volt. A vonat tízfős személyzetéből négyen hunytak el, a főkalauz, a kalauz, a gőzmozdony fűtője és a mozdonyvezető.
A támadás éjjelén a bécsi gyorsot a 301 001 pályaszámú gyorsvonati, gőzmozdony vontatta, amelynek a viaduktról lezuhanást követően, a földet éréskor felrobbant a kazánja. A roncsok között Morvay Alajos mozdonyvezető holttestét úgy találták meg, hogy keze a fékezőszelepet szorította. A későbbi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy Morvay a kisiklást észlelve azonnal elkezdte lefékezni a vonatot és ennek köszönhető, hogy a szerelvény hátsó kocsijai a vágányon maradtak. A mozdony már valószínűleg a levegőben volt ugyan, de a masiniszta még be tudta húzni a vészféket, ami a szerelvény minden tengelyénél fékhatást idézett elő. Ennek köszönhető, hogy a hatodik kocsi mögött elszakadt a kapcsolás és a szerelvény vége a síneken maradt.
Az utolsó másodperces vészfékezéssel nemcsak annak a 93 utasnak az életét mentette meg morvay, akik az utolsó hat kocsiban utaztak, hanem azokét is, akik a viadukt alá zuhant kocsikban tartózkodtak, hiszen nem estek rájuk a fent maradt vagonok.
A mentést, a kor viszonyaihoz képest gyorsan megszervezték, hiszen az első tűzoltók mindössze fél órával a tragédia bekövetkezte után a helyszínre értek. Két órával a robbantás után pedig már megérkezett a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület különvonata a Keleti pályaudvarról fáklyákkal, pokrócokkal, kötszerekkel és gyógyszerekkel megpakolva. A roncsok és romok eltakarítása, valamint a viadukt helyreállítása három hetet vett igénybe, október 3-án már újra jártak a vonatok mindkét vágányon.
A nyomozás
A merényletet Károlyi Gyula kormánya egy nagyobb kommunista terrorhullám kezdetének hitte és ezt az eseményt használta fel arra, hogy a kommunisták illegális tevékenysége ellen fellépjen. A kommunista hátteret egy a napkelte után fellelt levél is alátámasztotta, amely így kezdődött: Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben... A nyomozás igen nagy erőkkel indult meg, azonban a detektívek sokszor lyukra futottak és hamar kiderült, hogy a robbantás helyszínéről több bizonyíték is eltűnt.
A merénylet másnapján országos statáriumot vezettek be
Ezt egy hét múlva szeptember 20-án kiterjesztették minden államellenes szervezkedéssel gyanúsítható személyre. A nyomozókon nagy volt a nyomás - főként politikai - , ezért végül a gyanú Leipnik Márton hírhedt kommunistára és bandájára terelődött, azonban a biztonság kedvéért számos más szélsőbaloldalit is letartóztattak. Bár hamar kiderült, hogy a letartóztatott kommunistáknak nem sok köze van a merénylethez, a Magyar Királyi Rendőrség ettől függetlenül továbbra is nagy erőkkel folytatta a hajtóvadászatot a kommunisták ellen.
Mindeközben az egyik bécsi rendőrőrsön jelentkezett egy Ausztriában élő magyar kereskedő Matuska Szilveszter, aki magára vállalta a robbantást. Matuskát alig három héttel a robbantás után október 7-én tartóztatták le az osztrák fővárosban, ezután bíróság elé állították, majd hatévnyi börtönbüntetésre ítélték. Magyarországon pedig - távollétében - halálra ítélték.
A tettes megvolt, de évekkel később pótnyomozást indítottak
Főként azért, hogy Matuskát összekapcsolhassák a magyar kommunista mozgalommal. Ez utóbbira a detektívek nem találtak egyértelmű bizonyítékot a fentebb említett levélen kívül, azonban az új nyomozás során a szemtanúk beszámolójából kiderült, hogy Matuska nem sokkal a merénylet után megjelent a helyszínen és próbálta eltűntetni a robbanóanyag nyomait. Többen is rászóltak, hogy ne szedjen össze semmit, de senki sem tartóztatta fel vagy vonta kérdőre a merénylőt.
A nyomozás során a pokolgép pontos szerkezetét is sikerült rekonstruálni, amely egy kétméteres gázcsőből állt, amit 2 kilogrammnyi ekrazittal töltött meg Matuska Szilveszter. A robbanószerkezetet a mozdony súlya aktiválta és olyan ereje volt, hogy abból a sínszálból, amely mellé lefektették egy négyméteres darabot szakított ki, amit később egy háromszáz méterre lévő családi ház kertjében találtak meg.
Az ausztriai hatóságok eleinte vonakodtak Matuska kiadatásától, de végül a magyar kormány megígérte, hogy nem végzik ki a merénylet elkövetőjét. Ezután a magyar bíróság életfogytiglanra változtatta a halálos ítéletet Matuska Szilvesztert pedig 1932 októberében hazahozták és a Váci börtönben kellett (volna) letöltenie a büntetését.
Összeesküvő vagy magányos bolond?
Matuska Szilveszter József 1892. január 29-én született az akkoriban Bács-Bodrog vármegyéhez tartozó Csantavéren (ma Szerbiához tartozik), római katolikus családban. Szerény körülmények között nevelkedett, apja papucskészítő iparos volt. Anyja papnak szánta, de nevelőapja ragaszkodott hozzá, hogy tovább vigye a műhelyt, ő maga pedig tanító szeretett volna lenni.
Végül az is lett. Kalocsán elvégezte a tanítóképzőt. Matuska ezután beállt a Magyar Királyi Honvédség kötelékébe.
A nagy háborúban szépen haladt felfelé a ranglétrán, sorra kapta a kitüntetéseket, végül azonban főhadnagyként szerelt le. Később élénk kereskedelmi tevékenységbe kezdett, egyszerű háztartási cikkeket adott-vett, például sót, cukrot, gyufát, petróleumot, festéket. Élvezte egyre gyarapodó vagyonát. Birtokot vett Mezőtúron, de pár év múlva a mezőtúri birtokától is megvált és Pestre költöztek feleségével és lányával, ahol gyakran cserélgette az ingatlanokat. Sőt, Bécsben is vásárolt lakásokat, hogy végül 1928-ban odatelepüljön.
A gazdasági világválság majdnem teljesen tönkretette az ingatlan bizniszt, de a biztosítási csalások (felgyújtotta néhány ingatlanát) egy kis időre kihúzták a slamasztikából. Végül azonban Matuska lebukott és a felesége is súlyos beteg lett, majd elfogyott minden vagyonuk. Matuska ezután egy érdekes vasútbiztonsági berendezéssel házalt a német és osztrák vasútnál is, amely jelzi, hogy ha valamilyen idegen tárgy van a síneken, de a vasúttársaságokat nem érdekelte a találmány.
Ezután Matuska mindenkire elkezdett haragudni és összeveszett az ismerőseivel is, de több vállalat is beperelte a csalásai miatt. Egyszóval összecsaptak feje felett a hullámok. Kezdett megőrülni, ami odavezetett, hogy az osztrák és a német vasúton is kisiklatott egy-egy vonatot. (Mindkét vonat tehervonat volt, nem voltak sérültjei a siklatásoknak.)
Majd ezután nem sokkal robbantotta fel a viaduktot.
Bár a magyar hatóságok, mindent elkövettek annak érdekében, hogy Matuskára húzzák a kommunista mozgalommal való kapcsolódást, de a már említett helyszínen talált levélen kívül erre semmilyen bizonyítékot sem találtak. Matuska Szilveszter nem mondott a nyomozóknak gyakorlatilag semmit, ami használható nyom lett volna azonkívül, hogy egy Leó nevű ember sugalmazására hajtotta végre a robbantást. Ilyen nevű személyt nem találtak a merénylő ismeretségi körében.
Matuska Szilveszter 1944-ben a szovjet hadsereg budapesti ostrománál, kihasználva a zűrzavart elszökött, majd eltűnt. Mivel erősen jobboldali volt és ezt sokszor hangoztatta is, nagy valószínűség szerint Szerbiába menekült, ahol a partizánok kivégezték.
Számos összeesküvés elmélet született
A torbágyi viadukton történt robbantás körül számos legenda és összeesküvés elmélet látott napvilágot. Az egyik legelképesztőbb az, amely szerint maga a kormányzó, azaz Horthy Miklós hagyta jóvá, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter szervezte meg és az egész Károlyi Gyula ellen volna, akit így akartak eltávolítani a miniszterelnöki székből. Szomorú, hogy egyes történészek ma is ezen a véleményen vannak és Matuskát csupán a merénylet egyik résztvevőjének tartják, aki később hajlandó volt mindent egyedüli tettesként magára vállalni.
Egy másik elmélet szerint számos, főként politikai körökből származó segítőnek is közre kellett működnie a robbantásban, ugyanis az I. osztályú vagonba nem adtak el jegyeket, tehát néhányan tudhattak a merényletről és így akarták védeni a magasrangú személyeket. Az valóban igaz, hogy nem adtak el jegyeket I. osztályra, de az nem derült ki pontosan, hogy ennek mi volt az oka. Nagy valószínűség szerint a vasúti kocsinak valamilyen műszaki gondja lehetett.
Sokan gondolják azt is a mai napig, hogy Matuska nem az egyedüli tettes volt a robbantásnál, csak magára vállalta az egészet.
Ezt bizonyítja a sokat emlegetett levél, amit biztosan nem a merénylő írt, hiszen azt nem az ő kézírásával írták. De több elkövetőre utal az is, hogy a pokolgép alkatrészeit - főleg a kétméteres vascsövet - nem vihette oda egyedül. Persze az is lehet, hogy többször fordult az alkatrészekkel és úgy állította össze a robbanószerkezetet a helyszínen.
Vannak olyanok is, akik védeni próbálják az elkövetőt
Szerintük a robbantáskor nem is a gyorsvonatnak kellett volna odaérnie a viadukthoz, hanem egy tehervonatnak, ami késésben volt ekkor, ezért elé engedték a bécsi gyorsot. Matuska valójában a tehervonatot szerette volna felrobbantani, hogy az esemény minél kevesebb áldozattal járjon. Ezzel szemben nagy a valószínűsége annak is, hogy a robbantónak teljesen mindegy volt, hogy milyen vonatot siklat ki a viadukton, igazából csak a rombolási vágyát szerette volna kielégíteni.
A merénylet utóélete
Az ilyen és hasonló balesetek után a hatóságok általában levonják a konzekvenciákat és olyan intézkedéseket hoznak, amelyekkel megakadályozhatók a hasonló esetek. Itt azonban ilyesmi nem történt, hiszen egy félőrült ember követett el egy olyan terrorista cselekményt, amit még napjainkban is nehéz megakadályozni, nemhogy 1931-ben.
A torbágyi merénylet azonban rávilágított arra, hogy a mentőknek szüksége van egy olyan járműre, amely a nagyobb katasztrófák esetén bevethető. Így fejlesztették ki Budapesten a Tömeges Baleseti Mentőgépkocsit, amelyben három hordágyat is elhelyeztek és tízfős mentőszemélyzetet tudtak a káresemény helyszínére juttatni. Az új egységet és járművüket 1934-ben állították szolgálatba. A Tömeges Baleseti Egység (TBE) azóta is szolgálatban áll Budapesten.
A torbágyi merényletről két filmet is forgattak, a Várkonyi Zoltán által rendezett, 1959-ben bemutatott Merényletet és az 1982-es Viaduktot Simó Sándor rendezésében. Ez utóbbi érdekessége, hogy a film látványosabbá tételének érdekében az ekkor már nem használt biatorbágyi viaduktról egy valódi vonatot löktek a mélybe, így a sokat látott vasúti hídról ötven év különbséggel kétszer is esett le vonat.
