Sokak szerint a világ legjobb harckocsija az izraeli Merkava, amelynek fejlesztésénél teljesen szembe mentek a mérnökök az ortodox harckocsi építéssel. De mégis mit tud az izraeli harci szekér?
Olvasás előtt tekerd fel a hangerőt, hogy megalapozzuk a hangulatot:
A nyugat nem adott harckocsit, hát fejleszteni kezdtek
Izrael a hetvenes évek elején úgy döntött, hogy megkezdi egy korszerű, saját harckocsi kifejlesztését, ugyanis ezekben az időkben a nyugati országok nem voltak hajlandóak korszerű harckocsikat eladni a zsidó államnak. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) parancsnoksága aggódva figyelte azon hírszerzési jelentéseket, amelyek szerint a szomszédos arab országok (elsősorban Egyiptom és Szíria), száz számra kapják a Szovjetuniótól az akkor legmodernebbnek számító T-54/55, illetve a T-62-es tankokat.
Az 1973 október 6-án kitört jom kippuri háború alátámasztotta az IDF parancsnokainak aggodalmát. Az izraeliek által használt, főként a II. világháborúban és közvetlenül azután kifejlesztett nyugati harckocsik elégtelenek voltak arra, hogy megállítsák az arab tankokat. Bár a háborút óriási szerencsével végül Izrael nyerte meg, az IDF körülbelül 1400-as harckocsi állományának több mint a fele megsemmisült, vagy használhatatlanná vált a harcok során.
A jom kippuri háború tanulságainak levonásakor nyilvánvalóvá vált, hogy az izraeli harckocsikra nem a korszerű szovjet tankokkal felszerelt arab egységek voltak igazán veszélyesek. Sokkal inkább a gyalogsági páncélelhárító fegyverek, mint például az RPG-7-es, illetve a különböző huzalvezérlésű páncéltörő rakéták. Ezen tények ismeretében az IDF új harckocsijának fejlesztésénél irányt váltottak a mérnökök, a nagy tűzerő helyett, a személyzet biztonsága lett az elsődleges szempont.
Mi az a huzalvezérlésű rakéta?
Olyan rakéta, amelyet vezetékeken keresztül küldött jelekkel lehet irányítani, mint egy régebbi távirányítású játék autót. Vagyis a rakéta össze van kötve fizikailag a kilövő egységgel. Ezt a fajta irányítórendszert leggyakrabban páncéltörő rakétákban használják, mert rossz vagy korlátozottan átlátható területeken kilövés után is lehet irányítani. A vezeték hossza által megszabott hatótávolság nem jelent komoly problémát, a jelenlegi használatban lévő legnagyobb hatótávolságú rakéták körülbelül 4 kilométerre (2,5 mérföldre) is képesek eljutni.
Az első elektromos vezetékkel irányított fegyvert a németek fejlesztették ki a második világháborúban. A Fritz X és a Hs 293-es torpedókat használták ilyen vezérléssel, ezzel kiküszöbölve a rádiós zavarást. Az 1950-es években számos huzalvezérlésű rakétát fejlesztett ki, mind a Szovjetunió, mind a NATO.
Napjainkban még mindig sok olyan rakéta és torpedó van rendszerben, amely drótvezérlésű.
Merkava = harci szekér
Izrael lakosságának száma a környező arab országokban élőkéhez képest alacsony (9,1 millió vs. 130 millió 1981-ben), ezért az új izraeli harckocsi tervezésénél a legfontosabb szempont az volt, hogy az megvédje a bent ülőket. Az új tank fejlesztésére és a prototípusok megépítésére 100 millió amerikai dollárt irányzott elő a védelmi minisztérium. Tervezését 1974-ben kezdték meg, ekkor kapta a titkos projekt a Merkava, vagyis magyarul a harci szekér nevet.
A munka során a mérnökök szembe mentek az ortodox harckocsi építési elvekkel. Az elsődleges szempont az volt, hogy a Merkava hajtásrendszere a szokásostól eltérően a jármű elejébe kerüljön, ugyanis a jom kippuri háború során rájöttek, hogy a harckocsikra leadott lövések több mint hatvan százaléka a tankok elejét találja el. Vagyis ezzel is próbálták védeni a bent ülőket.
Moduláris felépítésben gondolkodtak
Az első Merkavák motorja az amerikai Continental 908 lóerős, V12-es dízele volt, amelyet a későbbi típusoknál (Merkava III és IV) az 1200 lóerős, V12-es MTU dízelre cseréltek. A hajtásrendszert egy egyszerűen és gyorsan kiemelhető keretre helyezték, így a moduláris felépítésnek köszönhetően harctéri körülmények között is kicserélhetőek a meghibásodott vagy találatot kapott részegységek.
Bár így a Merkava az átlagos harckocsikhoz képest jóval magasabb lett - ezért könnyebb eltalálni egy lövedékkel - ezt ellensúlyozza a jármű páncélozottsága, ami szintén moduláris. A páncélzatot öntvényekből, hengerelt lemezekből és hegesztéssel készített kis méretű egységekből állították össze, így optimalizálva a tömeg és a védettség egyensúlyát.
Csok-ot is igényelhettek volna a Merkavára
Egy másik érdekessége a Merkavának, hogy az utastér hátsó részében lehetőség van maximum hat katona szállítására, ahol egyébként a lőszereket szokás tárolni. Ezzel a harckocsival így akár lövészeket is (kb. fél rajt) ki lehet vonni az ellenséges zónából, vagy áttelepíteni (kvázi lövészpáncélossá alakulva) az aktuális helyzethez igazodva.
A prototípusokat gyártó Israel Military Industries (IMI) és az IDF már a fejlesztés során úgy döntött, hogy a II. világháborús német harckocsi gyártáshoz hasonlóan még a prototípusok csapatpróbája előtt megkezdik a Merkava sorozatgyártását, ugyanis nagy szüksége volt az izraeli erőknek az új vasra. Így a moduláris felépítésnek köszönhetően ha akadnak is problémás részegységek, azokat utólag még mindig módosíthatják, akár a harctéren.
Túl sok pénzt kaptak a fejlesztésre, 35 milliójuk maradt
Szinte hihetetlen, de a Merkava harckocsi kifejlesztésében résztvevő cégek az előirányzott költségvetésnek csak a 65 százalékát(!), azaz 65 millió dollárt használtak fel a prototípusok megépítésére és a sorozatgyártás előkészítésére. Az új izraeli tank alkatrészeinek 90 százaléka hazai cégektől érkezett. Az első fényképek a Merkaváról az Armed Force Journal szaklapban jelentek 1977 május 14-én. Innentől kezdve már az egész világ tudta, hogy Izrael saját harckocsi típust fejlesztett ki.
A Merkava I-es és II-es álváltozatokba főfegyvernek még az amerikai M68-as, huzagolt csövű harckocsi ágyút szerelték be, amelyhez 50 darab lőszer málházható a harckocsi rekeszeibe. A későbbi Merkava III-as és IV-es változatokba már az izraeli IMI által kifejlesztett, sima csövű MG 251-est, illetve MG 253-ast építették. Ebből az ágyúból már a LAHAT irányított páncéltörő rakéta is kilőhető, valamint alacsonyan repülők(!) is lőhetőek vele.
A szovjet T-72-eseket könnyűszerrel lőtte ki a Merkava
Az ágyú javadalmazása 48 darab lőszer. A Merkava másodlagos fegyverzete a löveggel párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, ami a Merkava IV-esnél már 12,7 milliméteresre nőtt. Ugyanakkor az összes típusnál megtalálható a toronyra szerelt két darab 7,62 milliméteres géppuska. Ráadásként a Merkava IV-es tornyának bal oldalára beépítettek egy 60 milliméteres aknavetőt is, amely egy rejtett rekeszben helyeztek el. A Merkava 1-esek a tűzkeresztségen az 1982-es libanoni háborúban estek át, ahol a Varsói Szerződés megfigyelői döbbenten tapasztalták, hogy a szír hadsereg legújabb szovjet T-72-es tankjait könnyűszerrel lövi ki a Merkava.
A Merkava személyzetének védelmére olyan nagy hangsúlyt fektettek, hogy egy akkor újnak számító megoldással is erősítették a harckocsi páncélzatát. Az úgynevezett „üreges páncél” segítségével, amelynek lényege, hogy a páncélzatban előre kiképzett üregek vannak (gyakorlatilag két páncélréteg között egy rés található), melyek jelentősen csökkentik a kumulatív páncélátégető lövedékek hatásfokát.
toronykötényezéssel a páncéltörők ellen
A moduláris rendszer itt újból jól jött, hiszen sérülés után könnyedén kicserélték a tönkrement darabokat, valamint ennek köszönhető, hogy a tankokat eltérő páncélzattal lehet felkészíteni a különböző bevetésekre. A láncszemekből álló hátsó toronykötényezés pedig hasznos kiegészítője a harckocsinak a hátulról érkező páncéltörő lövedékek ellen. Az alváz, a futómű és a lánctalpak védelmét, pedig az oldalkötényezés biztosítja.
A jármű páncélzata több lépcsőben fejlődött: a Merkava I – IIB (1979-1989) testének alsó frontális és torony páncélzata dobozszerű, függőleges lemezekből és öntött elemekből álló üreges páncélzat, melyet a torony elején további üreges ék alakú kiegészítővel tettek teljessé.
az acéllal nem spóroltak
A teknő felső homlok-páncélzata nagy dőlésű, hogy a motor számára elég helyet biztosítson. A jármű oldalának kinetikus védelmét pedig a perforált lemezekből készült kötényezés fokozta. A vastag (5–7 centiméteres) lemezekből és széles 10–20 centiméteres üregekből álló páncélzat remek védelmet nyújtott a korabeli orosz gyártmányú lőszerek ellen normál harctávon.
A módszer azért működött, mert a lövedékek rideg öntvénye károsodott a külső rétegen való áthatolás és el sem jutott a belső páncélzatig. A jóval nehezebb, vastag és tömör páncélt könnyedén áttörte volna. Viszont a Merkava IIC, IID és III típusok páncélzatánál már kompozit rendszert hoztak létre.
Mi az a kinetikus és kumulatív lövedék?
Kinetikus:
Hatása a páncélátütő és a páncél mögötti romboló hatásból tevődik össze. A páncélátütő hatás a lövedék szerkezetétől, az anyag tulajdonságaitól és a becsapódás kinetikai energiájától függ. Páncélba való ütközéskor a ballisztikai süveg és a fej roncsolódik. A nagy energiával rendelkező páncélmag behatol a páncélba és átüti azt. A páncéllal való találkozás pillanatában a maggal együtt mozgó fenékrész elősegíti a páncélmag számára a páncél átütését, növelve annak tömegét. A páncélba ütközéskor a fenékrész roncsolódik és a páncél előtt marad, a páncélon való áthaladáskor az erős összenyomás eredményeként a magban nagy belső feszültségek keletkeznek. A páncélból való kilépés után a feszültségek hirtelen megszűnése közben a páncélmag szilánkokra roncsolódik.
Kumulatív: A kumulatív (páncélrobbantó) lövedékek a harckocsik és más páncélozott célok közvetlen irányzással történő pusztítására szolgálnak, ezenkívül felhasználhatóak tartós védelmi létesítmények függőleges falainak átlövésére is. A páncéltörő lövedékektől eltérően a páncél átütését nem kinetikai energia folytán érik el, hanem a kumulatív töltet robbanóanyaga energiájának hatékony kihasználása (kumulatív sugár), annak összpontosítása és irányított hatása útján. A kumulatív lövedék pillanatgyújtója a harckocsipáncéllal való találkozásakor működésbe lép. A robbanóimpulzus a gyújtószerkezettől a központi csövön keresztül a gyutacsra és detonátorra közvetítődik, amik a kumulatív lövedék fenékrészében vannak elhelyezve. A detonátor robbanása a robbanótöltet felrobbanásához vezet, a robbanás pedig a lövedékfenéktől a kumulatív üreg felé terjed. A robbanótöltet robbanásával egy időben a lövedék fejrésze szétroncsolódik és a kumulatív üreg alapzatával a páncélhoz közeledik. A hirtelen összenyomás eredményeként a fém megfolyik és sugarat alkot. A nagy összenyomási sebesség eredményeként a fémsugár 200-600 C hőmérsékletig felmelegszik. A 15 km/s sebességgel a páncél irányába mozgó kumulatív sugár a páncélba ütközve annak felületén 2 000 000 kg/cm2(!) fajlagos nyomást hoz létre. A páncél mögötti romboló hatást a fém kumulatív sugara, a páncél fémrészecskéi és a robbanótöltet együttes hatása biztosítja. (Forrás: wotinfo.hu)
A tapasztalatok alapján a harckocsit keményített felületű speciális acélból készült lemezekkel fedték be, amelyek a kinetikus lőszereket mechanikailag károsították, míg a HEAT lőszereknél gátolták a kumulatív sugár koncentrálódását, ezáltal jelentősen fokozták az üreges páncél hatásosságát. Az újabb és régebbi Merkavákat is fokozatosan ellátták repeszfogó belső réteggel.
A Merkava III (1989-2004) a keményfém-alapú moduláris kompozit páncélok helyett a brit Chobham páncélon alapuló ék alakú kiegészítő páncélt kapott a toronyára. Ebben több rétegben döntött, nem robbanó/reaktív szendvics panelek vannak, amik a kumulatív és kinetikus lőszerek ellen is többszörös hatásosságot mutatnak azonos tömegű acél páncélhoz képest. Innentől az oldalkötényezés is tartalmaz NERA réteget, ami így teljesen védetté vált az RPG-7 ellen.
A Merkava IV-es (2004-2020) viszonylag vékony (50 mm), öntött négyszögletes tornyára nagy méretű, ék alakú SLERA (önszabályozó-robbanó-reaktív) rendszer került, amely az ERA és NERA páncélok előnyeit egyesíti. A test esetében a meglévő üregekben helyezték el a rendszert. A jármű védettségét mutatja, hogy a 2006-os libanoni háborúban a legkorszerűbb orosz páncéltörő rakéták, mint például a Kornyet 12(!) találatát is kibírták és csupán a jármű hátulja, illetve a kötényezés alatti rész bizonyult sebezhetőnek. Így a harcok során hat elvesztett harckocsiból négy improvizált robbanóeszközök (IED) miatt semmisült meg.
egy merkava laza 65 tonnát nyom, reggeli előtt
A jármű védelme e rendszernek köszönhetően tehát úgy nőtt többszörösére, hogy mindössze két tonnával növekedett az össztömeg. Ekkora már 65 tonnára emelkedett a Merkava súlya. A legújabb fejlesztések során nőtt az aknák elleni védelem is, és a jármű megkapta a Trophy védelmi rendszert, ami a radarral érzékelt rakéták ellen - a sörétes puskához hasonlóan - acélgolyókat lő ki a rakétára. A Trophy rendszer 360 fokban védi a harckocsit.
A Merkava Mark 5 Barak (Villám) a legújabb fejlesztése az izraeli harckocsiknak. Az új generáció idén állt szolgálatba. A harckocsi továbbfejlesztett Trophy APS-sel van felszerelve, 360 fokos nappali/éjszakai kamera lefedettséggel rendelkezik. A vadászrepülőgép pilótákéhoz hasonló sisakrostélyba épített kijelzőket tartalmazó fejfedőt kapott a harckocsi parancsnoka. A Barak rendelkezik hadviselési képességekkel, drónkezelő és rakétaelfogó rendszerrel.
Ciprus már rendelt merkavát
A már leselejtezett, illetve szolgálatból kivont Merkava tankokat az IMI újrahasznosítja és páncélozott orvosi-mentővé, műszaki-mentővé és lövészpáncolássá alakítja át őket. A Merkava harckocsikat sokáig nem exportálta Izrael, de nemrég felröppent a hír, hogy Ciprus kétszáz darab Merkava 2-est és 3-ast kíván vásárolni Izraeltől. Hogy pontosan hány darab Merkavát gyártott az IMI azt nem lehet tudni, de a szakértők körülbelül kétezerre teszik ezt a számot. Az bizonyos, hogy jelenleg is gyártásban van a típus.
A Merkava tankokat 44 éve gyártják és a legtöbb fegyveres konfliktusban ezek a harckocsik ott voltak a történelem során. Ehhez képest csak körülbelül 50-60 darab semmisült meg a különböző bevetéseken.
