Félévente előkerül a dugódíj kutyacsontja. Rágódik rajta kicsit a politika és a közvélemény, aztán rendre feledésbe merül a téma. De kinek lenne ez jó egyáltalán? Akarja ezt komolyan valaki? Az autósok biztosan nem.
A hétvégén újra előhúzta a fiókból a politika a dugódíj kutyacsontját. Nyilván vannak égetőbb és fontosabb problémák is a közéletben, de ameddig azokra találnak valami megoldást, addig itt a dugódíj, tessék szépen rágcsálni idén még egyet utoljára.
Ahogyan az rtl.hu és a hvg.hu is megírta, a közlekedési miniszter pozitív reményeket táplál a dugódíjjal szemben, a főpolgármester viszont szkeptikus. Érdekes fejlemény, a hivatalos politikai kánon szerint a főváros balos vezetése erőltette eddig a dugódíjat, a jobboldali kormány pedig kifejezetten ellenezte, aminek törvényi szinten is hangot adott.
Most akkor mikor lesz dugódíj Budapest belvárosában? Röviden, tömören: a mi életünkben soha
A dugódíj éppen olyan, mint az euró bevezetése
Egyáltalán nem önkéntes dolog, ellenben kifejezetten kötelező. Sok problémára gyógyír lenne, mégsem dolgozik rajta komolyan senki a felelősök közül. A dugódíj - akárcsak az euró - folyamatosan jön-jön, és egyre csak közeledik. De ideérni nem fog soha.
A dugódíj amiatt kötelező, mert a főváros megfontolt vezetése anno úgy építette meg az M4 metrót, hogy pénze nem nagyon volt rá
Az EU megfinanszírozta a projektet, de cserében - teljesen jogosan és észszerűen - azt kérte, hogy ha már van fejlett metróhálózat, akkor a belvárosban autózókat szoktassuk is át arra. Konkrétan a dugódíjjal.
Csakhogy, a társadalom autós része nem igazán támogatta ezt az elképzelést. Ahogyan az lenni szokott, a közvetlenül érintetteket senki sem kérdezte, lazán döntöttek nélkülük. Viszont ez így nem jó, mert a magyar autósnak van valamije, ami a döntéshozónak nagyon kell: szavazati joga. Azt pedig meg tudja vonni, ha olyan intézkedés születik, ami neki nem jó. A dugódíj pedig olyan.
A magyar leleményesség persze megígért fűt-fát az uniós pénzmagért, a főváros megépítette az M4 metrót, majd a dugódíj bevezetése helyett - a kérdés össztársadalmi elutastítottságára hivatkozással - a kormány hozott egy törtvényt arról, hogy a dugódíjat konkrétan tilos bevezetni itthon. A főváros pedig nem jogalkotó ilyen szinten, hanem csak jogalkalmazó: a törvény tiltása őket is köti.
A dugódíj bevezetése tehát kötelező, ami miatt foglalkozni is kell vele. Ez a foglalkozás viszont kimerül egy kis időszakos szájkaratéban. Az illetékes miniszter beszél róla, a főpolgármester elismeri a felvetés jogosságát, aztán megállapítják, hogy ha törvény nem tiltaná a bevezetését, akkor sem lennének meg a szükséges előfeltételei, így kár is beszélni róla.
De tegyük fel, hogy hatályon kívül helyezik a dugódíjat tiltó törvényt, akkor mi lesz?
Nagyjából semmi, hiszen a dugódíj bevezetéséhez kezdeni is kellene valamit azokkal az autókkal, amiket letennének a belvárosba igyekvők. Hova tennék le, ha nem épülnek P+R parkolók? Mire szállnának át és mennyiért? Miért szállnának át egyáltalán egy fizetős tömegközlekedési eszközre, ha a dugódíj befizetésével be is hajthatnak a belvárosba?
Ezekre a kérdésekre még sokáig - akár évtizedekig - nem lesznek értékelhető válaszok, így a dugódíj emlegetése is eszköz marad csupán. Eszköz a riogatásra és hangulatkeltésre.
