Akinek van egy csepp esze, beköti az övet. A többieknek pedig kötelező!
A Volvo 1958-ban szabadalmaztatta a hárompontos biztonsági öv első változatát. Annak idején a svédek úgy gondolták, fejlesztésük akkora jelentőségű, hogy mindenki számára szabadon elérhetővé tették a terveket. A találmány elsősorban Európában kezdett terjedni, a Bécsi Közúti Egyezmény pedig már 1968-ban előírta a biztonsági öv becsatolásának kötelezővé tételét a csatlakozó országok számára. Magyarországon 1976 óta kötelező a biztonsági öv becsatolása az első üléseken.
A biztonsági öv tehát már lassan 50 éve kötelező jelleggel velünk van, valahogy mégse igazán sikerült a köztudatba hozni, hogy az a nyomorult öv azért van, hogy bekössük. Elég megnézni egy közelmúltbeli cikkünk Facebook posztja alatti kommenteket.
A leggyakoribb érvek között szerepelt, hogy a buszon sem kell bekötni az övet, miért tennénk ilyet az autóban. Nézzük meg először is a KRESZ vonatkozó részét:
1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendeleta közúti közlekedés szabályairól
48. § (4) (...) olyan járműben, amelynek üléseit biztonsági övvel szerelték fel, az ülésen utazó személynek a biztonsági öv becsatolásával kell magát rögzíteni.
(5) Nem kell becsatolni a biztonsági övet:
a) a hátramenetben közlekedő gépkocsi vezetőjének;
b) a taxi gépkocsi vezetőjének, ha taxi üzemmódban utast szállít;
c) a mentő gépkocsi betegellátó terében utazóknak, ha a becsatolás a beteg állapotának romlását okozhatja, a betegellátást akadályozza;
d) a lakott területen menetrend szerinti személyszállítást végző autóbuszban;
e) a lakott területen kívül menetrend szerinti személyszállítás végző autóbuszban, ha álló utasokat is szállíthat;
f) az autóbuszban szállított 3. életévét még be nem töltött gyermeknek;
g) annak, aki külön jogszabályban meghatározott orvos által kiállított igazolással rendelkezik.
(6) Az autóbusz biztonsági övvel felszerelt ülésein utazókat:
a) az ülésen elhelyezett jelzéssel (161/a. ábra),
b) a járművezető által,
c) kalauz, idegenvezető vagy a csoport vezetőjeként kijelölt személy által, vagy
d) audiovizuális eszközök (pl. videó) útján
tájékoztatni kell a biztonsági övek kötelező használatáról.
Tehát a félreértések elkerülése érdekében: igen, a buszon is kötelező a biztonsági öv. Igen, ez ki van is van írva. Sőt, a legújabb buszokon már akár hárompontos övet is találhatunk. Igen, a városi autóbuszokon jellemzően nincs öv, mert a gyors utascsere miatt nagyon kevesen kötnék be. Az utazási tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a biztonsági öv becsatolása buszon se igazán szokott sikerülni.
De gondolkodjuk csak el, hogy miért van annyi halálos áldozat egy buszbalesetben. Akinek nehezére esik belegondolni, hogy néz ki, amikor egy busz felborul, azoknak itt egy videó.
És mindezek ismeretében az ember ül a vonatpótló autóbuszon és látja, hogy egyedül ő van bekötve. Igen, mindegyik buszon ki volt írva, hogy az övet becsatolni kötelező, valahogy az utasoknak mégsem jutott el a fejéig, hogy nem az ő szivatásuk a cél, hanem egy egyszerű biztonsági intézkedésről van szó, ami az utasnak aztán tényleg semmibe sem kerül.
A másik gyakori érv a biztonsági öv ellen, hogy ütközéskor éppen az öli meg a jármű utasát azzal, hogy beszorul a járműbe vagy halálos csonttöréseket okoz.
Igen, ilyet már valóban láttunk, megtörténhet. Csak annyira kicsi az esélye, hogy elhanyagolható.
Pont ugyanígy azt is el lehetne képzelni, hogy a híd, amin áthajtunk leszakad, vagy az aluljáró a fejünkre omlik, ám annyira kicsi ezek valószínűsége, hogy készülni rájuk értelmetlen. Ahol nagy a valószínűsége az ilyen helyzetek bekövetkezésének, ott kifejezetten tiltják is a biztonsági övek használatát. Ilyenek például a befagyott vizeken vezető téli utak. Annak, hogy a vezető kifejeli a szélvédőt, neadjisten ki is repül az autóból, egyszerűen sokkal nagyobb az esélye, valamint az ebből eredő halálos sérülések is egyértelműen számottevőbbek.
A hátsó ülésen utazónak mindegy? Korántsem.
Aki hallott már az alapvető fizikáról, az valószínűleg tudja, hogy a testeknek van tehetetlensége. Mégpedig ha a hátul ülő utasnak nincsen bekötve a biztonsági öve, akkor egy ütközéskor szépen halad tovább. Előre, egyenesen az előtte ülő gerincének. Aki nem hiszi, járjon utána:
Végül a legfontosabb és leggyakrabban felhozott érv:
„Hadd döntsem már el én, hogy hogyan akarok meghalni!”
Alapvetően egy érdekes kérdés, hogy az embernek joga van-e a saját hülyeségéhez. Az általános szemlélet szerint azt szoktuk mondani, hogy joga van, amíg ezzel másokat nem veszélyeztet. Kérdés viszont, hogy amennyiben a mentő azért az emberért megy ki, akinek kényelmetlen volt bekötnie magát, és ezért valaki más nem jut ellátáshoz, akkor pontosan ártott-e valakinek a hülyeség. Ha egy egyszerű koccanáskor valaki kifejeli a szélvédőt és koponyaalapi törést szenvedve következő reggel már nem kel fel, akkor az, aki egy párszázezer forintos anyagi kárral járó baleset helyett egy halálos baleset okozásért felel, vajon hogy érzi majd magát? (Ugyanebbe a témakörbe számítandó a fenti érvet hangoztatók esetleges kórházi kezelésére költött pénz – a szerk.)
Azt, hogy valaki saját jogán lehet-e hülye, azt mindenki magának dönti el, azonban néhány példa világosan mutatja, hogy a közlekedésben minden mindennel összefügg és az emberek alapvetően egymásért felelnek. A közlekedésbiztonság közös érdek és az „öv kényelmetlen” érv nemcsak jogszerűtlen, de rendkívül veszélyes is.