Van az úgy, hogy mindenki csak arra a manőverre koncentrál, amit végre szeretne hajtani, és nem tudja megjósolni, hogy a másik sofőr mit fog tenni a következő pár másodpercben. Városi környezetben tökéletes recept ez a koccanásokhoz, mert elsőbbséget csak annak tudunk adni, akit van esélyünk fizikailag észlelni. Elsőbbség ide vagy oda, utat csak akkor kapunk, ha a másik észlelt minket.
Azt már kitárgyaltuk, hogy a fedélzeti kamera kifejezetten hasznos lehet a mindennapi közlekedés során. A modern, széles látószögű lencsék sokszor azt is látják, amit a tükrök fizikai korlátai és az oszlopok takarása miatt a sofőrnek esélye sincs észlelni.
Az alábbi eset pedig azt is megmutatja, hogy ha már beruháztok, akkor olyan menetrögzítőt érdemes választani, ami hátrafelé is figyel. Már csak azért is, mert ami elölnézetből sima elsőbbségadási hibának tűnik, az hátulnézetből teljesen más képet tud festeni.
Klára a tavalyi év utolsó napjaiban lett részese egy ilyen balesetnek. Sávot akart váltani, kitette az irányjelzőt, majd a kormányt eltekerve megkezdte a menővert. Eközben a tükörben észlelte, hogy az addig mögötte haladó kombi Passat már megkezdte a sávváltást, így megállt a sávja jobb szélén, hogy elsőbbséget adjon neki.
A Passat elhaladt.
Klára újra belenézett a tükörbe, jobbra fordítva a fejét hátra is nézett, a sáv üres volt. Ezért gázt adott és átkormányozta az autója jobb elejét a másik sávba. Aztán csatt. Valahonnan odakerült egy bordó Focus a megcélzott sávba, az ütközést már egyik sofőr sem tudta elkerülni.
De honnan a búbánatból jött az a Focus? - szentségelt Klára.
Az első kamera felvételéből csupán annyi látszik, hogy mindkét autó egy időben próbált egy helyen lenni, ami fizikailag lehetetlen, azt a felállást ütközésnek hívjuk. Ebből csak annyit tudnánk megállapítani, hogy Klára a sávváltás során nem adta meg az elsőbbséget a megcélzott sávban közlekedő autónak.
Mit mond a sávváltásról a KRESZ?
Irányváltoztatás, irányjelzés
Aki járművel irányt változtat (forgalmi sávot változtat) köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni.
Az irányváltoztatást – ide nem értve a körforgalmú útra történő bekanyarodást – a művelet előtt kellő időben megkezdett és annak befejezéséig folyamatosan adott irányjelzéssel kell jelezni.
Ennek tudatában érdemes megnézni a hátsó kamera felvételét, az megmutatja, honnan érkezett a bordó Focus és miért nem fekete-fehér egy ilyen baleset. A kamerafelvételek alapján úgy tűnik, hogy nem Klára próbálja mentegetni magát, valóban nem sok esélye lehetett a Focus észlelésére.
Az első kamera felvételéből látható, hogy az autója orra már a másik sáv felé mutatott, a kormányt Klára már eltekerte. Ez azért kardinális, mert ilyen pozícióban a jobbos tükör már csak a külső sávra lát rá, a járdát és a merőleges forgalmat (ahol a Focus várakozott a kihajtásra) nem teljesen mutatja. Ráadásul az ilyen helyzetek ellen a hátratekintés sem véd, mert a C oszlop pont azt a területet takarja ki, ahol a Focus várt az indulásra. Pontosan 6 méterrel az ütközés helyszínétől.
Klárának akkor lett volna esélye időben észlelni a Focust, ha kiszáll és az autó felett körbetekint.
Erre rakódik rá a Focus sofőrjének helyzete. Ő nyilván ugyanazt figyelte, amit Klára: a megcélzott forgalmi sáv ürességét. A benzinkutas kihajtó csatlakozási szöge miatt pedig ezt csak balra-hátra fordulva tudta megtenni. Valószínű, hogy Klára autójának sávváltási szándékát, az irányjelzőt és a középső sáv szélén jobbra álló kerekeket nem is látta.
A Passat után nem jött senki, így mindkét sofőr - a sáv ürességének biztos tudatában - behajtott a megcélzott forgalmi sávba.
A két autó pontosan 6 méterre volt egymástól (az ütközés után lemérték), az egy combosabb elindulás esetén nagyjából 2 másodpercet vesz igénybe (3 m/s, 11 km/h átlagsebességgel).
Vagyis Klárának és a Focus sofőrjének is csupán 2 másodperce volt a másik mozgásának felmérésére, a helyzet felismerésére és a reagálásra. Miközben az átlagos emberi reakcióidő 0,7 másodperc, a hidraulikus fékberendezés gépi késedelmi ideje pedig 0,3 másodperc. Ez az a minimálisan szükséges idő, ami alatt az emberi agy felfogja a szitut, parancsot ad a végtagoknak az intézkedésre és a fék lassítani kezdi az autót..... Tehát a 2 másodpercből az elsőben akkor sem történik semmi, ha mindenki ott van a szeren. Esélytelen volt bármit is tenni, na!
A felelősséget - érthető módon - senki sem érezte magáénak, így rendőri intézkedést kértek.
Helyszínelő viszont nem érkezett a balesethez, mert Klára a stressz hatására elkövette a legbanálisabb hibát: hagyta magát meggyőzni a telefonban! A rendőrség - kapacitáshiány miatt - ugyanis visszahívta Klárát és arra kérte, hogy szóban ismertesse a baleset körülményeit. Majd - a helyszín és az események pontos ismerete nélkül - telefonon arról tájékoztatta, hogy ha a Focus már teljes terjedelmében a sávban volt, akkor övé az elsőbbség.
Ezt a hibát ti sose kövessétek el, telefonon keresztül utoljára Gyurcsok (se) tudott távgyógyítani. Amiatt sem volt jó ötlet Klára részéről a felelősség elismerése, mert
- a Focus sofőrje azon a 6 méteren nemcsak egyenesen haladt, hanem irányt is változtatott. A KRESZ szerint irányváltoztatás esetén pedig csak annak az autónak jár az elsőbbség, amelyik egyenesen halad, és nem változtat irányt.
- a Focus sebessége még akkor is megtévesztő lett volna az álló helyzetben, eltekert kormánnyal és villogó irányjelzővel várakozó Klára számára, ha fizikailag lett volna esélye észlelni a bordó autót. Kár szépíteni, a Focus intenzíven gyorsítva és kanyarodva lőtt ki a macisajttól.
Klára története éppen emiatt tanulságos. Ha ilyen helyzetbe kerültök, ragaszkodjatok a rendőri helyszíneléshez és bízzátok az igazságügyi szakértőre a felelősség kérdésének eldöntését. A hatóság ugyanis igen gyakran arra a megállapításra jut ezekben a trükkös balesetekben, hogy senki sem hibázott és mégis mindenki hibás. Ami a felelősség megosztásához szokott vezetni, "veszélyes üzemek találkozása" címszó alatt.
Veszélyes üzemek találkozása
Legtipikusabb előfordulási formája a közlekedési balesetben részes két autó ütközése.
Ilyenkor annak az autónak az üzembentartója tartozik megtéríteni a kárt, amelyik magatartása felróható volt (pl. az autós szabályt szegett). Ha a magatartás senkinek sem felróható, akkor releváns lehet a nem felróható rendellenesség (pl.: rossz fék).
Ha ilyen sem állapítható meg, olyankor mindenki a maga kárát viseli.
Ha pedig elismertétek a felelősséget és kitöltöttétek a "kék-sárgát", de a stressz és az adrenalin lecsengése után, a kamerafelvételek megtekintését követően úgy látjátok, hogy mégsem ti okoztátok a balesetet, nyugodtan vonjátok vissza az elismerő nyilatkozatot és bízzátok igazságügyi szakértőre a szakértelmet igénylő felelősségi kérdés eldöntését.
Nem elegáns lépés, de nem is tilos! Mondhatjuk úgy is, hogy szükség szerint megengedett.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
