Nemzetközi parkolási vizekre evezünk

Az Adria tavaly is csúcsra volt járatva, a parkolóhelyek száma viszont a horvátoknál sem gyarapodott az évtizedek alatt. A problémát tovább fokozza, hogy a turisták előszeretettel parkolnak jegy nélkül a tengerparti lazulás hevében, emiatt végül parkolási pótdíjat (köznyelvben: büntit) kapnak. Viszont, az érintett sofőrök csak ritkán egyenlítik ki a számlát, az okokat pedig csak sejteni lehet. 

A minta sok esetben hasonló. A nyaralást követő hónapokban nem történik semmi érdemleges, a strandolás gondtalan életérzését is lassan elfelejtik a szerencsés családok. Aztán beng! A tél közepén előbukkan egy ügyvédi felszólítás: 8 napon belül fizetni kell, ráadásul 200 euro körüli összeget. Az igazán bicskanyitogató részlet nem is a bünti összegében keresendő, hanem a körítésben, amitől a számla végül háromszoros lesz.

- pótdíj: 34 eur.
- posta-és adminisztrációs költség: 35 eur.
- adatszolgáltatás 125 eur. 

Mindeközben az 50 grammos postai levél kézbesítési díja horvát-magyar viszonylatban 1055 Forint, az üzembentartó adatainak lekérése pedig további 1250-et tesz ki. Nem meglepő tehát, hogy a turistáskodó sofőrök ilyenkor csak pislognak, mint hal a szatyorban és nem értik, miként lehet ez legális egyáltalán. Bár tény, hogy ők parkoltak felelőtlenül, na de akkor is... 

Ha nem fizetek, horvát bíróság elé kerülök?

Elméletileg igen, gyakorlatilag meg nem igazán. Bár, a bírósághoz fordulásnak megvan az elvi lehetősége, a gyakorlat mást mutat. 

Vagyis a parkolótársaságnak bíróság elé kell vinnie az ügyet, majd megnyerés után indítható a nemzetközi végrehajtás. Közjegyzői fizetési meghagyás és ügyvédi felszólítás még akkor sem elegendő hozzá, ha nagyon hivatalos formátumban szövegezik meg, nemzeti színű szalaggal átfűzve.

A jogi csavar az a történetben, hogy az ilyen nemzetközi ügyek bíróság elé vitele rendkívül lassú, költség- és időigényes folyamat, a követelés végrehajthatósága pedig eshetőleges. Vagyis, sok vele a szívás, a pénz pedig sosem garantált.

Az EU ugyan tervezi a szabálysértési bírságok határon átnyúló végrehajtásának szigorítását, azonban a parkolási pótdíj nem szabálysértés, a pótdíj pedig nem bírság.

Ezt a horvát parkolótársaságok is tudják, vagyis nem véletlen, hogy a bírósághoz fordulás helyett közjegyzői és ügyvédi felszólításokkal próbálkoznak. 2019-ben még csupán peren kívüli "egyezséget" ajánlottak az autósoknak, újabban már fizetési felszólítást küldenek.

A stratégiát arra alapozhatják, hogy ha kellően hivatalos eljárás látszatát keltve nyomasztják az autósokat és bírósági perrel-végrehajtással fenyegetőznek, akkor a pszichés nyomás elegendő lesz az önkéntes teljesítés kicsikarásához. Ehhez pedig a furfangos megfogalmazással még azt a látszatot is keltik, hogy már folyamatban van a bírósági eljárás megindítása, de még van lehetőség a megszüntetésére, természetesen az önkéntes fizetéssel. 

Ha a bliccelő úgy dönt, hogy kifizeti a pótdíjon felül mást is tartalmazó követelést, később nem követelheti vissza a pénzt. Akkor sem, ha később az elévülést a bíróság megállapította és a további követelést már nem tudják az autóson bírósági úton behajtani. Érdekes az is, hogy a felszólítást küldő ügyvéd többnyire ugyanaz, vagyis nem bízzák a véletlenre a dolgot. 

A fenti eljárás nem illegális, a jogszerű pótdíjak ügyvéden keresztüli követelése és az önkéntes teljesítés nem ütközik szabályokba. Perkálás hiányában azonban csak a bíróság marad, az pedig - bár elméletben lehetséges - a gyakorlatban nem szokott bekövetkezni, leginkább mert drága és bonyolult. 

Ugyanakkor amennyiben a magyar állampolgár mégsem fizet és vállalja, hogy a társaság a horvát bírósághoz fordul, az már Magyarországon is behajtható lesz, már amennyiben megnyerik az ügyet.

Az egész üzleti modellt én úgy tudom elképzelni, mint a vállalkozások esetében az ún. faktorálást / követeléskezelést. Logikusan végiggondolva az lehet a háttérben, hogy a parkolási cég pontosan tudja, hogy sem ideje sem erőforrása nem lesz minden egyes lejárt fizetési határidejű, kétséges végrehajthatóságú pótdíjat bírósági úton érvényesíteni, ezért inkább átadja azokat a felszólítást küldő ügyvédi irodáknak.

A pótdíj egy része vagy egésze így bevándorolhat a parkolási cég kasszájába, szívni pedig már az ügyvédnek kell az üggyel. Az ügyvédi iroda aztán szépen megfejeli a parkolási pótdíjat a maga ügyintézési- és adminisztrációs díjaival, így neki is lesz nyeresége az üzleten az autós önkéntes teljesítése esetén. A befizetendő összegek pedig azért olyan magasak végül, hogy a felszólításra sem fizető autósok által "termelt" veszteség is beleférjen.

A séma könnyedén nyereséges lehet, hiszen a jogban járatlan, beijesztett autósok magas százaléka inkább fizet, miután elolvassa a bíróság és a végrehajtás szavakat.

A honlapján elérhető gyakori kérdések rovatot átfutva joggal merül fel az autósokban a gyanú, hogy valami fontos részlet rendre kimarad a felszólításokból.

• Csekket nem lehet igényelni a befizetéshez, de "megfelelő reputációval rendelkező nemzetközi pénzküldő szolgáltatást nyújtó társaságon" (ti.: Western Union stb.) keresztüli fizetést azért elfogadnának.
• A magas adminisztratív költségek okát sem kötik az autósok orrára üzleti titokra hivatkozással: "A parkolási társaság és a megbízott ügyvéd közötti elszámolás a felek üzleti titkát képezi, így arról bizonylatot nem állítanak ki, vagy küldenek meg a kötelezett részére."  
• Igazolásról pedig senki se álmodjon: "Amennyiben a követelést Ön átutalással megfizette, úgy biztos lehet abban, hogy az ügy lezárásra kerül a horvát fél részéről. Erről külön igazolást nem állítanak ki (mint ahogy egyébként Magyarországon sem jellemző ez a gyakorlat)." - Nyilván, hiszen bírósági eljárás valójában sosem volt és nem is biztos, hogy lesz, így ki előtt kellene igazolni a követelés kifizetését? 

Hogy mi marad ki a fizetési felszólításokból? Az Európai Bíróságon született jogerős ítéletben megfogalmazott lényeges tények.

Az ítélet indokolása szerint azért, mert a közjegyző és az ügyvédek eljárása se nem kontradiktórius (nem lehet ellentmondani neki, vitatni azt), se nem független (a parkolási cég megbízásából, annak érdekében járnak el és nem vizsgálják a követelés jogszerűségét sem). 

A horvát parkolótársaságok megbízásából küldött ügyvédi fizetési felszólítások egyetlen célja az önkéntes teljesítés elérése, jelentős haszonkulcssal. Így viszont az autósok olyan összegeket fizethetnek be a résztvevők zsebeibe, amelyeket egyáltalán nem volt sem muszáj, sem jogilag kötelező. Morálisan kissé ingoványos a talaj, na. 

Korábban egy ilyen ügyben azt javasoltam az autósnak, hogy nyugodtan hagyja figyelmen kívül a felszólítást, de ha elvi kérdésnek érzi, akkor írjon vissza a magyar kapcsolattartó ügyvédnek, és fejtse ki a véleményét.

Ő vissza is írt, ismertette a tényeket és leszögezte, hogy hülyének azért ne nézzék. 5 éve nem érkezett sem válasz, sem újabb felszólítás, sem bírósági idézés részére. Erősen kétlem, hogy ő lett volna az egyetlen kivétel, akit mégsem citáltak bíróság elé.

Kérdéseimet feltettem a horvát ügyvédi irodák magyar kapcsolattartó ügyvédjének is. Arra voltam kíváncsi, amire minden autós:

Az ügyvédi titoktartásra hivatkozással konkrét statisztikai adatot nem kaptam a magyar féltől, kérdéseimet továbbította a horvát ügyvédi partnere részére. A cikk megjelenéséig azonban a válaszok nem érkeztek meg. 

Mondjuk én sem szívesen válaszolnék az ilyen kérdésekre. Továbbá:

• Ha a bírósági per esélye 51-100% között lenne, eleve büszkén hirdetném a felszólító levelekben a statisztikai adatokat azzal, hogy jobban jár, aki fizet, mert később nagy eséllyel per lesz a dologból és akkor drágább a buli.
• Ha a per esélye 0-50% között lenne, akkor minden eszközzel titkolnám ezt a statisztikai adatot (például üzleti és ügyvédi titokra hivatkozással), nehogy megtudják a szerencselovag autósok, hogy nincs is igazán mitől tartaniuk. 

A felszólító levelekben viszont csak annyi szerepel, hogy nemfizetés esetén a parkolótársaság folytatja a - még meg sem kezdett - "eljárást" a bíróság előtt. Hogy ténylegesen is így történik? Az titok! A konklúziók levonását rátok bízom.