A prémium csapdája: gyerekkori álomból rémálom
Minél drágább és bonyolultabb egy autó, annál...
Általános tévhit, hogy a drágább termékek nem csak a kidolgozás minőségében jobbak, de a megbízhatóságuk is magasabb szintű, a kapcsolódó garanciális feltételek pedig kedvezőbbek. A valóságban viszont az összefüggés korántsem lineáris. Sőt, igen gyakran éppen fordított arányosságot mutat.
Az élet alapvetően egyszerű: megszületünk, itt vagyunk bizonyos ideig, aztán tovább megyünk. Az eltöltött idő minőségét összesen két dolog határozza meg. Hogy hova-mikor születtünk, és hogy milyen álmokat kergetünk. Előbbire semmi ráhatásunk, utóbbit pedig eleve készen kapjuk abból a sok szögletes dobozból, amiket születésünk óta bámulunk. De legalább ezekből van szortiment, és akár vissza is utasíthatjuk őket ízlésünknek megfelelően. Már ha elég bátrak vagyunk hozzá!
Nem árulok el nagy titkot, a fiúk a "Renault jelen" kívül általában autókról álmodoznak. Néhány "keménymagos" vonatokról, meg mezőgazdasági nehézgépekről, de őket a szabályt erősítő kivételként érdemes kezelni. Ráadásul a többség nem akármilyen autókról szövögeti az álmait, hanem egyből valamilyen ritka és különleges prémiumról.
Nézz csak körül, semelyik autóbuzi sem mer már kicsi lenni. Aki imádja az autókat, annak csak a prémium jöhet szóba. Minél keletebbre haladunk a térképen, annál ócskább állapotban, de a prémium akkor is alap. Albániában egyenesen láthatatlan vagy az utakon, ha nem csillagot tolsz magad előtt.
Ez a fajta álomkergetés a fogyasztói társadalom hozadéka, nincs már miben összemérni a potenciált, csak a közlekedőedénnyel lehet kifejezni az alfahímséget.
A szigmák most kacaghatnak egyet hangosan.
A fogyasztói társadalom prédikátora a média maga. A médiával pedig van egy nagy probléma: szereti elhallgatni a valóság néhány árnyalatát. És akkor eufemisztikusan fogalmaztam.
Az "instant get" és a prémium életérzés lázálma ugyanis olyan problémákkal kézenfogva jár, amelyekről az álomkoncepciók szemlesütve hallgatnak: a hájtek vasaknak hájend problémáik lesznek és nem tudod kikerülni a taposóaknákat akkor sem, ha a világ összes pénzéért újat veszel.
Hogy erről nem volt szó? De volt, csak a szirénének hangja elvonta a figyelmedet!
A legtöbb, prémiumra vágyó autóbolond úgy van vele, hogy inkább gyűjtöget még picit, de semmi esetre sem költi el a nehezen megkeresett pénzét valami kommersz közlekedőedényre. A prémium szegmens úgyis megbízhatóbb technikát kínál, ha meg mégis beüt a krach, a garanciális / szavatossági ügyintézés is gördülékenyebb lesz. Hiszen a magasabb vételárért magasabb szintű szolgáltatás is jár.
A valóság sajnos azonban ennél sokkal lehangolóbb. A "hájtek" vasaknak ugyanis "hájend" problémáik vannak. Olyan műszaki-mechanikai-elektronikai hibákat tudnak produkálni, amelyeknek kigyomlálása és javítása nem csak pszichésen, de anyagilag is jelentős megterhelést tud okozni a tulajdonosoknak. Tönkrevágva a prémium-álmot, kiidegelve az álmodót és legyalulva a mézet a madzagról! Ez pedig seperc alatt tudja lehetetlenné tenni a nyugodt közlekedést és a megérdemelt jutalom élvezetét.
Egy 3-as plug-in hibrid BMW indítóakkumulátorai például komoly riadalmat és fél milliós szervizszámlát tudnak generálni, már az autó egészen fiatal korában is.
A tulajdonosok pedig ilyenkor nem mindig értik: most konkrétan nekik intett be az élet, vagy az összes ilyen? Szinte megnyugodnak, amikor megtudják: a jármű nem személyeskedik, a mikrózható álom minden egyes porciója azonos módon savanykás valamennyi sorstársnak. Úgy hívja ezt a szakzsargon, hogy típushiba vagy gyermekbetegség.
Elcsépelt szó ez itthon, de a modern autóiparban nagyon is valós jelenség!
A gyártóknak se idejük, se energiájuk minden potenciális hibalehetőséget letesztelni és kigyomlálni a széria elején az új fejlesztésből.
Meg amúgy is, minek tennék, így is viszik a portékát, mint a cukrot...
A gyártók már évtizedek óta az autósokkal tesztelnek.
Levezényelnek pár gyári visszahívást, adnak pár kupont a kellemetlenségekért cserébe, ennél többet sajnos nem tudnak ők sem tenni. Minél bonyolultabb a technika, annál nagyobb a valószínűsége az ilyen "előre nem látott" műszaki problémáknak az új autók esetében.
Ez ellen az sem véd, ha új helyett használtat vesztek!
Sokan úgy hiszik, hogy a használt prémium lesz a jó megoldás erre a problémára. Annak már csak nem lesznek ilyen gyerekbetegségei, típushibái! Vagy, ha voltak is, azt már kigyomlálta a gyártó a visszahívások során.
Ez lesz a tuti, kétszer ugyanoda nem csaphat be a villám! Nem-e? Fogd csak meg a söröm, somolygott Zeusz a görög joghurt plasztikpohara mögül! Ha konstrukciós a hiba, nem mindig sikerül elsőre kijavítani és sokszor megesik, hogy a probléma újra jelentkezik egy későbbi tulajdonosnál. Ráadásul a prémium autókban általában két indítóakkumulátor is helyet kap, így a meghibásodás lehetősége is kétszeres.
A prémium szegmens kisfeszültségű akkuproblémáival Marci kollégánk is szembesült nemrég. Tudta, hogy létező a probléma, csak azt nem sejtette, hogy vele is megtörténhet. A félmilliós kiadás után ő is megtanulta: a prémium autóknak prémium kategóriás problémái vannak.
Sok autóst azzal nyugtat a gyártó vagy importőr, hogy elszigetelt esetekről van szó, és nem kell aggódni a jövő miatt. Szerintem viszont ezek a szigetek túl közel vannak egymáshoz!
Sajnos az van, hogy minél kifinomultabb egy jármű, annál több és költségesebb hibalehetőség is jár vele. Ezek a problémák pedig - a feszített tempó miatt - nemcsak a sokadik tulajdonosnál jelentkezhetnek, hanem akár rögtön az elsőnél is. Mivel ezek nem az elhasználódás következményei, hanem az alapos tesztelés hiányáé. Kiforratlan konstrukció esetén ez elkerülhetetlen. Így pedig már az sem feltétlenül igaz, hogy ami drágább, az jobb-megbízhatóbb is lesz. Költségesebb viszont biztosan.
Autórajongói oldalról nézve ez egy olyan tragikomédia, ami egyáltalán nem vicces.
Sőt! Empátiám határtalan, de közben a harmadik szemem nevet. Mindig felizzik a bindi-csakrám, amikor valakit felébredni látok a mátrix álmából. Mert a történet igazi tanulsága ez. Hogy olyan álmokat kergettet velünk autóbuzikkal a fogyasztói lét, amire még Andersen is azt javasolná: menjetek ti a büdös francba, de komolyan! Közben meg lassan fél évszázada mantrázzák a jamaikaiak, hogy "mó máni, mó práblem!" Mondjuk ők könnyen vannak, hisz' Jamaika a jamaikaiaké...
De ezt a viszonylag egyszerű üzenetet valahogy csak akkor érti meg az ember fia, amikor már túl van az átbillenési ponton. Olyankor bezzeg értelmet nyer a "pénz nem boldogít" empirikus bölcselet, de akkor már késő. Ott már nem marad idő leülni a pofáraesés előtt és hiába ordítjuk, nem ilyen lovat akartunk. Ez a csodálatos ebben a földi paradicsomban: itt senki sem hal meg szűzként, az élet mindenkit meg...ajándékoz. Válogatás nélkül, mindenkit. A tanult francia ezt úgy mondaná: Mindenki a maga szintjén nyomorog. Lesz vigasz? Lesz hát, irgalom a neve.
Az autóipar elmúlt évtizedbeli "technológiaváltásával" csak a csecs került fel a tőgyre!
És nem csak a prémium szegmenst érinti a probléma, ó dehogy! Lágy hibrid indítógenerátoros rendszerek a B szegmens legkisebb autóiban, 3 hengeres turbóbenzines csodák multilink-független felfüggesztésekkel minden keréknél úgy, hogy az anyataxi üzemmódban senki meg nem mondja, mi kerreg ott elöl és senki sem érzi a prémiumságot a McPherson-csatolt lengőkaros futóműkombóhoz képest.
Túl van már bonyolítva minden a fenntarthatóság, a környezetvédelem és az innováció nevében,
a fogyasztói társadalom pedig a megbízhatóságot és a javíthatóságot áldozta fel elsőként a jólét oltárán, már ami az autózást illeti. Az új generációs, "takarékos" konténerszállító hajók pedig már csak 100 tonna üzemanyagot égetnek el naponta azért, hogy minden prémium szalonban ott viríthasson 3 évente a fészlift modell. Semmi baj, alig van pár ezer ezekből a hajókból, nem lesz semmi probléma. Vagy igen, de az egyik biztos.
De akkor ki a hibás? A média? A gyártók? A marketing? Neeem, kedves autóbuzik, a hiba a mátrixban van. A fogyasztói társadalom csak akkor tudja ezeket a hamis próféciákat álomként űzetni a fogyasztókkal, ha van rá kezdeti nyitottság. A sógoréknak sem lehet fokhagymás-nyers éticsigakonzervet árulni a Billában...
Azon sem csodálkozom ilyen környezetben, hogy a magyar autópark átlagos életkora 15,6 év. Aki jót akar magának, az megtartja a megbízható szívóbenzin technikát, és kivárja, amíg a profit mederbe tereli az elektromos átállást. Már ha nem marad el az is érdeklődés hiányában, ugye... Itt már az sem biztos, ami megtörtént.
