Szerviztörténet vagy kárelőzmény? Így vett törött autót a rokonom
Rokonlátogatáson jártam. Nem rajongok érte, ilyenkor túl sok az aktuálpolitikai téma, autós kérdések meg fel sem merülnek. Én az utóbbiakat szeretem inkább kivesézni az aperitif páleszt követő rántott hús majszolgatása közben. Most viszont szerencsém volt, az egyik rokon vett egy használt autót, ráadásul olaszt!
Lehetőség szerint kerülöm a családi eseményeket, most viszont unott arccal konstatáltam, hogy ebből nem tudok kimaradni. Alig csuktam be a kertkaput, egyből örömhírrel fogadott egy rég nem látott rokon: tegnap ütötte nyélbe az évszázad vételét, vett egy 22 éves Fiat Punto-t. Vezetett szervizkönyv, törésmentes, 82 ezer kilométer az órában.
Nem kell bemutatnom a sztorit: mérnök-pap-érsebész házaspár vasárnapi templomba járós autója, kevés kilométerrel, garazsírozva, még a légy sem kakkantott rá, nemhogy a gittelőfantom. A nepper pedig kapugaranciában "szavatolta", hogy az álom most kivételesen maga a valóság.
Akad még, aki felnőtt létére hisz a mesékben? akad, hát!
Na, itt most vagy kiég a szemem az ifjúság örök forrásának fixírozása közben, vagy nagyon jót fogok mulatni másnak a kárán - gondoltam magamban.
Nem akartam lelombozni a kezdeti lelkesedést, javasoltam tehát, hogy inkább nézzük is meg rögvest a paripát.
Elő is került az udvar hátuljából, benne a vezetett szervizfüzet. A tulaj szerint kétség nem fér hozzá, ez az autó törés- és javítás mentes, hiszen végig vezetett a szervizkönyve. Hogy mi? A kettőnek mi köze egymáshoz? - kérdeztem óvatlanul.
Hogy-hogy mi?
Jött a tágra zárt szemekkel artikulált meglepődés. Hát vezetett a szervizkönyve, és valós a kilométer benne. Mit nem értek? - Itt már éreztem, hogy ma is én leszek a mumus, az álomvilágok összepocskondiázója, a lojalitásmentes autóbuzi, de legalább megint nem kell majd családi eseményre jönnöm.
Én hiszek benne, hogy a tudás hatalom, az információ pedig fegyver, így rászabadítottam a valóságot a rokonomra.
Mindeközben a valóságban...
A szomorú helyzet az, hogy a szervizkönyvben - már amikor van és igazi - a kötelező karbantartások és a garanciális javítások szoktak szerepelni. A baleset utáni helyreállítási munkálatok már kevésbé (soha).
A sérülést követő karosszériamunkáról egy teljesen más regiszter jegyez kortörténeti lenyomatokat. Azt úgy hívják, hogy kártörténeti nyilvántartás. Igaz ez minden olyan esetben, amikor baleset részese lesz az autó. Akár okozóként, akár elszenvedőként. Egy légzsáknyitással járó lemezhuppogtatásnak mindig van nyoma. Kivéve, ha csak önmagát törte össze az autós és otthon javította ki a makulát. De kivételekre nem lehet szabályokat alapítani.
Fokozottan áll ez egy 20 év körüli autónál. A magyar használt autók közel 16 éves átlagéletkora mellett pedig az is kiemelten fontos, hogy volt-e sérülve az autó. Mivel az ilyen korú autóknak (nyilván nem az összesnek) a rozsdavédelme gyárilag már egészen jó, igazán csak akkor indul meg rajtuk a csipa, ha szakszerűtlenül volt javítva a lemez.
Te, figyelj már ide kicsit - vágtam rést a médiába! A szervizkönyv - ha egyáltalán elérhető - elég ritkán árul el bármit is a kárelőzményekről! Az egyik alma, a másik meg zsiráf, folytattam a lelombozó valóságdemonstrációt. Még bele sem mélyültem a témába, már vége is szakadt a diskurzusnak. "Hülye vagy te, csak nem forogsz. Nem értesz te ehhez, a szerelő haverommal átnéztük, ez sose vót' törve" - zárta a szembesítést a rokon.
Na, jó, gondoltam. Itt már csak a hideg zuhany segíthet, egy alternatív valóságban élő rokonnal van dolgom. Verbális győzködés helyett felcsaptam a laptopom, rákerestem a rendszámra a Jármű Szolgáltatási Platform rendszerében. Sejthetitek, mennyire volt törésmentes a Punto...
A tények csak akkor validak, ha több forrásból is visszaigazolásra kerültek, az egyoldalú tájékozódás tévedésekhez vezet.
Ezért lekérdeztem a TotalKár.hu oldalon is, a valóság pedig ismét betüremkedett az álomvilágba. Az átvágott (?) rokon lelkesedésével szemben a Punto tényleg nem volt "töretlen". Valahogy mégis nekem volt kellemetlen a szitu. Hát hogy jövök én ahhoz, hogy jól felépített, önigazoló álomvilágokba tapossak bele sáros bakanccsal? - gondoltam magamban.
A rokonságot végül nem tudtam meggyőzni a valós tények ismeretének előnyeiről, a ti figyelmeteket viszont ráirányítanám:
Egy huszonéves használt autónál a szervizkönyv nagyjából annyit ér, mint a kilométeróra állása.
A valósághoz ritkán van köze, inkább az átverések elől menekülő lelkek simogatására való. Aki viszont magának hazudik, az ráfarag.
Ha már rákényszerít az élet, hogy öreg vasak között mazsolázva oldjátok meg a közlekedés problémáját, ne legyetek restek, nézzetek utána a kártörténetnek is. Csak pár kattintás, mégis súlyos százezreket lehet spórolni vele. Semmi sem idegőrlőbb, drágább és előre kalkulálhatatlanabb a karosszérialakatosok hajkurászásánál, finanszírozásánál.
Ha pedig nem barátotok az informatika és a böngészés, legalább egy diszkontos rétegvastagság-mérőt vessetek be a csatában, azt a kis esélyt mindenképpen adjátok meg magatoknak a szopóroller kivédésére.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
