A kalauz nélküli közlekedés egyáltalán nem gáz
Pilot-program jelleggel mátról (április 7.) nem lesznek jegyvizsgálók a MÁV-Start S76-os jelzésű, Pilisvörösvár-Rákos viszonylatán. A kísérlet két hónapig tart, majd kiértékelés után további elővárosi viszonylatokon is bevezethetik ezt a közlekedési rendet. A vonatokon természetesen továbbra is csak érvényes menetjeggyel vagy bérlettel lehet utazni, ezek meglétét a tömegközlekedés többi járművéhez hasonlóan szúrópróbaszerűen fogják ellenőrizni.
A jegyvizsgáló nélküli közlekedés sok európai országban már bevált gyakorlat. A mai elővárosi motorvonatokban az utastér egésze kamerával megfigyelhető, az ajtózárás távvezérelt és központi, így a jegyvizsgáló ilyen jellegű kötelezettségei lényegében megszűntek a korábbi rendhez képest. Ennek fejében is érdekes, hogy a mai bejelentést sokan gúnyosan fogadták és csak a szolgáltatás további leépítését látták benne.
Többek között Ausztriában és Hollandiában is évek óta futnak így elővárosi vonatok, hiszen a jegyvizsgálókra jól megindokolható szükség a modern környezetben nem igazán van. Lássuk is, hogy miért:
- Csúcsidőben a vonatok annyira tele vannak, hogy gyakran mozdulni sem lehet. Ilyen környezetben irreális elvárás egy személytől várni, hogy ellenőrizze az összes utas jegyét úgy, hogy a sok esetben percenkénti megállásokkor mindig le kell szállnia, hogy a peront figyelje.
- Ha összekapcsolt egységgel közlekedő motorvonatokon kell ellenőrizni, az egységenként kellene jegyvizsgálót elhelyezni, azonban ez jelenleg nincs így. Az jegyellenőrzést végzők így megállásokkor szaladnak át az egységek között, így természetesen nem tudják ellenőrizni a teljes vonat biztonságát.
Nyilván sokan egyből arra gondolnak, hogy „De akkor mindenki bliccelni fog, hiszen nem lesz fix ellenőrzés!” – ez természetesen nem igaz. Az elővárosi vonatokat az emberek jellemzően nem alkalmi jelleggel, hanem ingázás céljából veszik igénybe. Így minden nap vállalni egy spontán ellenőrzés következtében begyűjthető pótdíj kockázatát egyáltalán nem lenne egy reális kép. A vármegyebérletek budapesti érvényességével nagyságrendekkel megnőtt azok száma, akik a budapesti mellett az elővárosi közlekedésre is érvényes bérlettel rendelkeznek, hiszen az ingázás költsége lényegében megfeleződött.
Mi okozhat valóban problémát?
Erről a kérdésről több vasúti dolgozót is megkérdeztünk, ők a következőket jelölték meg legfontosabb ellenérvként:
- Sok elővárosi vonalon ívekben is találhatóak megállóhelyek. A mozdony (motorvonat) vezető ilyenkor nem látja be a jármű teljes hosszát, így nem tudja ellenőrizni, hogy felszállt-e minden utas. Hosszabb szerelvény esetén ez a jegyvizsgáló számára is nehézséget jelenthet, így a probléma nem újkeletű. Fontos megjegyzés az utasok számára, ha ilyen esettel szembesülnének: A motorvonatokon a lépcsőre rálépés automatikusan blokkolja az ajtózárást. Így a jármű ajtajai nem lesznek zárhatók, még abban az esetben sem, ha az erre figyelmeztető jelzés már megszólalt. Nyitott ajtókkal a jármű rendszerei nem teszik lehetővé az elindulást.
- A mozgásában korlátozott utasok kezelése is fontos kérdés. Sajnos még az elővárosi megállók jelentős részén sincs rendesen elkészített akadálymentesítés vagy egyszintű (úgynevezett sk+55-ös) peronmagasság, így a járművek emelővel vannak ellátva. Ha ezt az emelőt a járművezetőnek kell működtetnie, az komoly késéseket okozhat.
Bár az elővárosi motorvonatok egytől-egyig be vannak kamerázva, az utasok biztonságérzete mégis romolhat, hiszen nincs folyamatos felügyelet a járművön. Ugyanakkor az esetleges rendbontók felelősségre vonása egyszerűbb, hiszen az állomásokra egyszerűen tudnak akár az utasok, akár a járművezető rendőrt hívni és elszaladni se igazán lehet, hiszen általában a megállóknál csak egy aluljáró található.
De miért kell bevezetni ilyet?
A munkaerőhiány a modern tömegközlekedés egyik legnagyobb problémája. A megnövekedő utasszám egyre több vonat közlekedését kívánja, új munkaerőt találni pedig nem egyszerű. A tömegközlekedés egyre kevésbé vonzó a fiataloknak, hiszen a szféra általában nem tud a hivatásból adódó kellemetlenségeket kompenzáló fizetéseket kínálni. A problémára részben megoldást jelenthet a vonatok közlekedésének munkaerőigényének csökkentése. Ez a legegyszerűbben a jegyvizsgálók elhagyásával oldható meg. Sokkal célszerűbb az így felszabaduló személyzetet olyan vonatokra csoportosítani, ahol nagyobb szükség van rájuk, vagy ahol a megjelenésük akár új vonatok indítását is lehetővé teszi.
A tanulság tehát: Nem muszáj egyből mindenre skandanlumot kiáltani, simán lehet, hogy valóban racionális és jogos intézkedés történt. A próbaidőszak végeztével valószínűleg többet tudunk majd, de szinte biztos, hogy az év második felében jópár rövidebb viszonylaton már nem találkozhatunk kötelező jelleggel jegyvizsgálóval.
Aki további forgalmi és technikai részletektre kíváncsi, annak ajánljuk a RegionalBahn vasúti szakportál hétvégi hírösszefoglalójának vonatkozó részleteit.
