Harminc évvel ezelőtt zajlott a fekete imolai hétvége, a Forma–1 történetének talán legsötétebb két napja. Az újonc Roland Ratzenberger április 30-ai halálát követően ezen a napon, május 1-én vesztettük el minden idők egyik legjobb autóversenyzőjét, Ayrton Sennát.
A brazil legendát senkinek nem kell bemutatni, mindenki hallotta már a nevét. Hatásáról, jelentőségéről vajmi keveset árul el, hogy tíz év alatt 80 dobogós helyezést, 41 futamgyőzelmet és három világbajnoki címet szerzett a Forma–1-ben. Csak kis része az igazságnak, hogy volt csapatfőnöke, Sir Frank Williams szerint bár autóversenyzőnek is kiváló volt, embernek még annál is jobb.
Harminc év telt el a tragédia óta, Ayrton Senna halála pedig azóta is milliókat foglalkoztat. Egy több mint tíz évig tartó hivatalos hatósági vizsgálat, számos szakértő és számtalan rajongó kereste már a válaszokat, de vitathatatlan eredményre senki sem jutott. Senna halálának pontos oka azóta is a Forma–1 történetének egyik legnagyobb rejtélye.
Most ezt a három évtizedet tekintjük át, vesszük sorra a legvalószínűbb teóriákat, és vonjuk le a szükséges következtetéseket. De ahogy minden valamire való nyomozó, kezdjük mi is a tényekkel.
A tények
Ayrton Senna 1993-ban nagy lépésre szánta el magát, és a McLarentől – amellyel 1988-ban, 1990-ben és 1991-ben három világbajnoki címet szerzett – a Williams csapathoz igazolt. A következő, 1994-es szezon azonban nehezen indult a brazil számára, aki nem találta az összhangot az FW16 kódnevű új autójával.
„Nagyon negatív érzéseim vannak az autó vezethetőségével kapcsolatban, különösen a határon. Emiatt egyetlen etapot, egyetlen kört sem futottam még, ahol tényleg kényelmesen és magabiztosan éreztem volna magam. Nem érzem magam jól az autóban. Az egész rossz, ahogy van. Változtattunk az ülésen és a kormánykeréken, ennek ellenére egyből több helyet kértem [a pilótafülkében]. Összehasonlítva a tavaly szeptemberi versennyel Estorilban, ez most sokkal nehezebbnek érződik. Ennek köze van az elektronikus [vezetéssegítő] rendszerek hiányához is, de az autónak is megvan a sajátos karaktere, amivel kapcsolatban még nem vagyok magabiztos. Ez sokkal feszültebbé és stresszesebbé tesz." – nyilatkozta Senna az előszezoni teszten, Estorilban.
A problémák a szezon kezdete után sem szűntek meg. Bár az első két versenyen az első helyre kvalifikálta magát, még csak célba sem ért. Brazíliában saját hibájából esett ki, a Csendes-óceáni Nagydíjon pedig kilökték. Mindez azt jelentette, hogy Senna pont nélkül érkezett a szezon harmadik versenyére, a San Marinó-i nagydíjra.
Itt Senna arra kérte a csapatot, hogy hosszabbítsák meg az autó kormányrúdját. Mivel egy teljesen új alkatrész legyártására már nem volt idő, a szerelők kettévágták a meglévő kormányrudat, majd egy kisebb átmérőjű csövet toldottak a két fél közé.
A versenyt ismét Senna kezdhette az első helyről, de nem volt túl sok ideje arra, hogy előnyt építsen ki: a rajt után Pedro Lamy és JJ Lehto balesete miatt a versenyirányítás beküldte a biztonsági autót – szárazpályás körülmények között másodszor a Forma–1 történetében. Az Opel Vectrát azonban nem versenypályára találták ki: fékjei hamar túlmelegedtek, innentől pedig csak vánszorgott a pályán. Emiatt a mögötte haladó, jóval nagyobb tempóra képes Forma–1-es autók fékjei és gumijai elkezdtek a működési tartomány alá hűlni. Senna próbálta jelezni a biztonsági autó sofőrjének, hogy gyorsítson, de az nem tudta teljesíteni a kérést.
A mezőny végül a hatodik körre fordulva kapott ismét zöld zászlót, Senna pedig egyből kemény tempót kezdett diktálni. A közvetlenül mögötte haladó Schumacher szerint a Tamburello nevű első kanyart a szokottnál szűkebb íven vette, az autója pedig idegesnek, nehezen vezethetőnek látszott.
A hetedik körben aztán bekövetkezett a katasztrófa. A Tamburellóban 300 km/h fölötti tempónál a Williams padlólemeze hatalmas szikrákat hányt egy bukkanón, a következő pillanatban pedig az autó megbicsaklott. Bár Senna egyetlen tizedmásodperc alatt korrigált, túl közel volt a pálya széle. A következő másodpercek beleégtek egy egész generáció retinájába: Senna autója letért a pályáról, majd a – mai szemmel nevetségesen kicsi – bukóteret átszelve, körülbelül 210 km/h-s sebességgel a falnak csapódott.
A becsapódáskor az autó jobb első felfüggesztésének darabjai Senna felé repültek: a kerék fejbe találta, két másik alkatész pedig átszúrta a sisakját. A helyszínre érkező orvosok szerint mindhárom sérülés önmagában is halálos volt. Ayrton Senna négy órával később, május elsején hunyt el a Maggiore kórház falai között.
Senna hibázott?
A tragédia után azonnal megindultak a baleset okait firtató találgatások. Az első magyarázattal Patrick Head, a Williams csapat egyik kulcsembere állt elő, nem sokkal az események után. Több európai és brazil újság is közölt egy interjút, melyben Head állítólag a következőket mondta: „Ayrton Senna hibázott. Ellenőriztük a telemetriát. Kissé felengedte a gázt pont ott, ahol az aszfalt változik. Emiatt csúszott meg az autója."
Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a fentiek valóban elhangzottak. A Williams csapat egyik képviselője szerint Head sosem mondta ki nyíltan, hogy Senna hibázott volna. Ehelyett csak annyit közölt, hogy tudomása szerint az autónak nem volt technikai problémája.
Mindenesetre Senna csapattársa, Damon Hill 2004-ben nyíltan Sennát okolta a balesetért. 1996 világbajnoka szerint Senna szinte isteni státuszba emelkedett az emberek szemében, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy ő hibázott. Márpedig szerinte a brazil pont arról volt híres, hogy mindig a határokat feszegette, ez pedig rengeteg hibához vezetett a karrierje során.
Tekintve, hogy Senna nem érezte magát komfortosan az FW16 volánja mögött, a szezon első futamán pedig saját hibájából esett ki, a fenti érvelés látszólag megállja a helyét. Ezen elméletek gyenge pontja azonban, hogy a Tamburello kanyar – ahol Senna balesete bekövetkezett – nem jelentett túl nagy kihívást a kor Forma–1-es versenyautóinak. Az aerodinamika ekkorra annyira fejletté vált, hogy a versenyzők fékezés nélkül, padlógázzal teljesítették a pálya ezen szakaszát. Vezetői hibára tehát nem igazán volt lehetőség – elég volt a kormányt a megfelelő irányban tartani.
Azt is fontos kiemelni, hogy bár Senna valóban felengedte a gázt a kanyarban, az adatok alapján ezt az autó megcsúszása után tette, reagálva a hátsó tengely tapadásvesztésére. A baleset tehát nem emiatt következett be.
A hivatalos vizsgálat
Az olasz hatóságok emberölés gyanújával indítottak vizsgálatot Senna ügyében. A több mint hároméves nyomozás eredményéről 1997. december 16-án számoltak be először, de 2003-ban nyomozati hibákra hivatkozva újranyitották az ügyet. A végső jelentést végül 13 évvel a baleset után, 2007 áprilisában adták ki a hatóságok.
A becsapódást követően alapos vizsgálatnak vetették alá Senna autóját, a futam előtt megtoldott kormányrudat pedig – pont az illesztésnél – kettétörve találták. Bár azt utólag nem lehetett megállapítani, hogy a kulcsfontosságú alkatrész a becsapódás előtt, vagy annak következményeként tört-e el, a nyomozás ezen a szálon indult el.
A kormányrudat a Bolognai Egyetemen vizsgálták meg, Enrico Lorenzini mérnök professzor vezetésével. A szakértők 600 oldalas jelentése szerint az alkatrészen anyagfáradásos repedések keletkeztek, melyek végül töréshez vezettek. „Hanyagul hegesztették össze körülbelül a kétharmadánál, így egyszerűen nem bírta az igénybevételt a verseny során. [...] Olyan, mintha kapkodva végezték volna el a munkát, de azt nem tudom megmondani, mennyi idővel a verseny előtt. A hegesztés után valaki megpróbálta elsimítani az illesztést. Sosem láttam még ilyet. Úgy gondolom, a kormányrúd hibás volt, és valószínűleg már a bemelegítés során megrepedt. Pillanatokkal a baleset előtt már csak egy kis darab kötötte össze a két felét, így az autó egyszerűen nem reagált a kanyarban." – nyilatkozta Enrico Lorenzini.
Ezt követően a szakértők elemezni kezdték Senna autójának belsőkamerás felvételeit. Ennek során megállapították, hogy a tragédiába torkolló hetedik kör kezdetén Senna kormánya nemcsak a saját tengelye körül forgott, hanem több centimétert lefelé is elmozdult. Ezt a szakértők egyértelműen a kormányrúd törésének bizonyítékaként értelmezték.
A bíróság végül ezt nevezte meg a baleset okaként, melyért a csapat egyik kulcsemberét, Patrick Headet kiáltották ki felelősnek. Mivel ekkor 13 év telt el a tragédia óta, az ügy elévült, Headet így nem tartóztatták le.
A guminyomás-csökkenés elmélet
A hivatalos vizsgálat eredményeit a mai napig sokan vitatják, mivel egyes vélemények szerint a szakértők kulcsfontosságú részletek fölött siklottak el. Az elmúlt harminc évben számos alternatív magyarázat született a Senna-baleset okáról. Ezek közül az egyik legfontosabbat a National Geographic ismertette 2012-es, The Death Of Ayrton Senna című dokumentumfilmjében.
A csatorna elsősorban a Senna autójában elhelyezett fedélzeti számítógép adataira támaszkodva kereste a válaszokat, és egy olyan részletre hívta fel a figyelmet, amely látszólag elkerülte a hivatalos vizsgálat figyelmét.
A Williams FW16 versenyautóban számtalan szenzor figyelte a különböző alkatrészek viselkedését, ezek egyike pedig a kormányrúdra kifejtett erőt rögzítette. A dokumentumfilm érvelése szerint amennyiben a kormányrúd valóban a balesetet megelőzően tört el, Senna nem tudott volna rá erőt kifejteni – ennek pedig egyértelműen látszania kellene a szenzor adataiban. Csakhogy ilyesminek nyoma sincs: a fedélzeti számítógép szerint Senna a becsapódás előtti utolsó pillanatokban is szignifikáns erővel tekerte a kormányt, ez pedig egyértelműen bizonyítja, hogy a kormányrúd ekkor még ép volt.
További bizonyítékként a film egy eddig nem látott felvételt közölt, amelyet a Williams csapat készített Senna halála után. A videón David Coulthard autóversenyzőt egy Sennáéval azonos FW16-os versenyautóba ültetik, a brit pedig csupán izomerejét használva képes függőleges irányban is elmozdítani a kormányt, pont úgy, ahogy az Senna autójának belsőkamerás felvételein is látszik. A jelenség tehát nem rendellenes, és nem bizonyítja a kormányrúd törését.
A National Geographic a hivatalos vizsgálat konklúzióját megcáfolva teljesen más magyarázattal állt elő. A készítők figyelmét az a szikraeső keltette fel, amely Senna megcsúszása előtt áradt a Williams hátulja alól. Az autó alja ezen a ponton egyértelműen leért a földre, mégpedig sokkal erősebben, mint a futam korábbai köreiben bármikor. Ez egy kulcsfontosságú részlet.
A jelen korhoz hasonlóan az 1994-es szezon Forma–1-es versenyautói is a diffúzornak nevezett aerodinamikai eszköz segítségével nyerték a hátsó leszorítóerő jelentős részét. Ez a sok modern sportautón is megtalálható elem Bernoulli törvénye alapján működik: a nagy sebességgel áramló levegő alacsony nyomású zónát alakít ki az emelkedő padlólemez alatt, mely az aszfalthoz szívja az autót. Ez a hatás azonban csak akkor érvényesül, ha az autó hasa nem ér a földhöz. Ha ez mégis megtörténik, a leszorítóerő drasztikusan csökken, amely a hátsó kerekek megcsúszását eredményezheti.
Úgy tűnik, Senna balesete pontosan emiatt következett be: amikor az első kanyarban az autó hasa szokatlanul nagy erővel ért a földhöz, a lecsökkent leszorítóerő miatt a hátsó kerekek csúszni kezdtek, a versenyzőnek pedig nem volt elég helye és ideje korrigálni. Nagyon fontos kérdés azonban, hogy mindez miért pont a hetedik körben történt.
A film erre is magyarázattal szolgál: Senna balesetét megelőzően a mezőny öt körön keresztül egy különösen lassú biztonsági autó mögött haladt. Ez alatt Senna kerekei bőven az optimális hőmérséklet alá hűltek, emiatt a guminyomás lecsökkent, az autó alja pedig néhány milliméterrel közelebb került a földhöz. A film szakértői szerint ez elég volt ahhoz, hogy a hetedik körben a padlólemez a szokottnál jobban az aszfalthoz érjen, így előidézve a balesetet.
Van azonban egy részlet, amelyre ez az elmélet sem tud magyarázatot adni. Senna balesete nem rögtön a biztonsági autó kiállását követően történt – amikor a guminyomás a legalacsonyabb volt –, hanem egy körrel később. A Senna diktálta gyors tempó mellett az abroncsoknak volt idejük ismét felmelegedni, így a guminyomás nőtt.
A defekt elmélet
A talán legvalószínűbb elmélettel a legendás Forma–1-es tervező, Adrian Newey állt elő, aki Senna FW16-os versenyautójának megalkotásában is kulcsszerepet játszott. Newey egy újabb fontos részletre mutatott rá, amely szintén cáfolja a hivatalos vizsgálat eredményét.
„Nincs kétség afelől, hogy a kormányrúd eltört, de nagy kérdés, hogy a baleset okozta a törést, vagy a törés okozta a balesetet. [A kormányrúdon] fáradásos repedések voltak, így előbb-utóbb eltört volna. Nem kérdés, hogy egy nagyon silány alkatrész volt. Ennek ellenére minden bizonyíték arra utal, hogy az autó nem a kormányrúd meghibásodása miatt hagyta el a pályát. Ha közelebbről megnézzük a kamerák felvételit, különösen a Michael Schumacher autójából készülteket, [Senna] autója nem volt alulkormányozott. Pont, hogy túlkormányozottság lépett fel, mely nincs összhangban a kormányrúd meghibásodásával." – mondta Newey.
A szakember abban tökéletesen egyetért a National Geographic dokumentumfilmjével, hogy a balesetet a guminyomás csökkenése okozta – azonban egy merőben más magyarázatot talált ennek miértjére: „Az autó hátulja csúszott meg, minden adat erre utal. Ayrton ezután korrigált, közben 50 százalékkal felengedte a gázt, [...] fél másodperccel később pedig keményen a fékre taposott. Az a kérdés tehát, hogy miért csúszott meg az autó hátulja. Az autó alja sokkal erősebben ért a földhöz [a biztonsági autó utáni] második körben, ami szokatlan jelenség. A guminyomásnak ekkorra nőnie kellet volna, ami arra enged következtetni, hogy a jobb hátsó kerék valószínűleg defektet kapott a pályára szóródott törmeléktől. Ha nekem kellene kiválasztanom a legvalószínűbb magyarázatot, emellett tenném le a voksom."
Tény, hogy a verseny első körében történt baleset miatt törmelék került pályára – ez tehát egybevág Newey elméletével. Ennek ellenére ahogy senki, úgy a zseniális brit tervező sem biztos az igazában: „Az az igazság, hogy soha, senki sem fogja tudni, mi történt pontosan" – mondta.
Senna öröksége
Hiába telt el 30 év a halála óta, Ayrton Senna ma is a legnagyobb hatású autóversenyző, akit valaha hátán hordott a Föld. Jelentőségét nem lehet számokkal, jelzőkkel és hasonlatokkal kifejezni. Hogy mit is jelentett és jelent ma is Ayrton Senna az embereknek, Ács Tibor kollégánk fogalmazta meg imolai látogatása után:
A világ több pontján is megemlékezéseket szerveznek az 1994. május elsejei események kapcsán, hogy a rajongók bálványukra emlékezhessenek. Kiállítások, rendezvények, könyvbemutatók, s ne feledjük, életéről épp készül egy minisorozat is. Ahogy böngészek közöttük, az megállapítható, hogy a tragédiát szeretnék egyfajta emlékezéssé szelídíteni, elérhető és emészthető közelségbe hozni, Ayrton emberi oldalát domborítva ki. Kicsit olyan, mint a Halottak napja ünnepség Mexikóban – az élők ünneplik az életet s tisztelik azokat, akik már nincsenek közöttünk. Mert az emberek nem felejtenek. Ayrton is itt van ma is – mindig és sokfelé. S beszélnek is róla. Életfelfogása ma is példaértékű. A perfekcionizmusba vetett hite követendő ma is. Hazaszeretetével, s a magasztos pillanatokban brazil származásának megidézésével mindig libabőröztetően mutatta meg emberi oldalát, azon gyökereit, amelyekre büszke volt. Brazíliának pedig épp erre volt szüksége azokban a nyomorúságos években. Kisugárzása hihetetlen energiákat mozgósít ma is, s könnyeket csal a szemekbe. Ha elutazol Brazíliába, s megkérdezed az utca emberét, azt válaszolja, két Istenünk van: az egyik Pelé, a másik Senna. Amit a bajnok vallott, ahogy élt, az nem inflálódott, s nem avult el, harminc évvel később is aktuális. Szinte minden mondata.
Gondolatai nekem is számtalanszor eszembe jutnak, s hihetetlen volt megélni, hogy amikor Imolába utaztunk pár hete és tizen-huszonpár éves fiatalokkal voltam körülvéve – ők nem is éltek még, amikor naggyá vált, s elveszítettük, de ennek ellenére – életének sok történésével jobban tisztában voltak, mint jómagam, aki szintén alaposan elmerült benne. Pedig nekem is mindegyik autómon a mai napig ott van a matricája, gyűjtöm relikviáit, filmjeit rendszeresen újranézem, könyveit végiglapozom, amikor erőre van szükségem. Ha kicsit is érted, miről beszélek, az életben egyszer biztosan Te is le fogsz menni Imolába. Amikor meglátod az őt ábrázoló hatalmas festményt a paddock falán, érzed, jó helyen jársz. Megtekinted a róla elnevezett konferenciatermet, vásárolsz pár ajándéktárgyat. Biztos vagyok benne, hogy ki fogsz sétálni a Tamburello kanyarba is, a pálya másik oldalán felállított emlékművet övező kerítésre pedig a több száz rajongó üzenete közé könnyeiddel küszködve akasztod ki a saját zászlódat. Megállapítod, hogy az egyik legnagyobb zászló épp magyar.
Itt magadban vagy, de a gondolataid csapongnak körülötted. Ott vagy, ott állsz az imolai aszfalton, abban a hírhedt és elátkozott kanyarban. A madarak csipognak, különben halálos csend van, akár a béke szigete is lehetne ez a rész. Csak egy zászló jelzi a kerítésen, hogy bizony ez volt az a hely, ami a végzetes pofont mérte a technikára s bálványodra. Nagyon megérint a hely szelleme, s bár fizikailag egyedül vagy, érzed, mintha lélekben ketten lennétek, mintha ő látna Téged. Lefagyaszt az érzés, s csak magad elé tudsz bámulni. Az agyad közben kattog, egymás után újrajátssza azokat a felvételeket, amiket először harminc éve láttál, s akkor még bizakodtál, hogy nem, ez nem történhet meg, ő nem mehet csak el így. Azóta sokszor megnézted a képsorokat, minden kockájára emlékszel, itt szinte érzed, milyen óriási volt a becsapódás ereje, látod, hányfelé szóródtak a törmelékek, mindent beterítve. Akkor sem mozdultál, csak meredten bámultad a képernyőt, s igen, reményt adott, hogy a sisak megbillent. Bíztál benne, hogy ki fog szállni a roncsból. De ahogy teltek a percek, úgy veszett el a remény, s ma már tudod, hogy amit akkor csak sejtettél, az megtörtént – talán ekkor szállt el vérző testéből a lélek is. Ma már tudod, hogy valaminek örökre vége volt, bár akkor fel sem fogtad, mi történik. Csak azt érezted, megállt a világ. Most itt vagy, a lezsibbasztó érzés ugyanaz. Nem tudsz mást tenni, meghajolsz a zászló előtt, letérdelsz és megcsókolod az aszfaltot, könnyeid pöttyöket hagynak azokon a köveken, amiket ő vérnyomokkal jelölt meg. Látod, ahogy a versenyigazgató kiadja a legmagasabb fokú riasztást, s parancsára meg is érkezik a helikopter, hogy kiemeljék ebből a káoszból s elvigyék egy magasztosabb és méltóbb helyre. A bálvány végleg elment, felszállt az egekbe, itt hagyott minket. Egy nagyszerű élet fejeződött be ezen a pár négyzetméteren akkor – ma már tudod, a világ ekkortól tényleg más lett. Köszönöm, Ayrton, hogy itt voltál nekünk, hogy ilyen voltál, s hogy erőt adsz ma is. Minden nap szükségünk van Rád.
Ács Tibor
