A használt autó szavatosság ebben a formában baromság
Két év. 2022. január 1-től ennyi ideig tart a használt autókra is vonatkozó kellékszavatosság, amit alanyi jogon járó, és mindenre kiterjedő garanciának gondolnak egyesek. Fejükben ez maga a szent grál, hiszen ingyenes, nem úgy, mint az azonnali és fix kiadást jelentő állapotfelmérés, az ügyvéd pedig utólag eloltja majd, ha mégis ég a ház. Ez lenne a helyes hozzáállás 2024-ben? Kétlem.
Az egyre rövidebb élettartamra tervezett, mesterséges avultatás jegyében születő új autóra a gyártó két év garanciát köteles biztosítani. Ezek mentén pedig kissé abszurd elvárás abban ringatni magunkat, hogy a fogyasztóközpontú társadalmunkban bárki garanciát vállal majd egy olyan autóért, amely bőven túllépte a számára tervezett élettartamot. De ne rohanjunk ennyire előre.
Önvezetés, robotporszívó, mesterséges intelligencia és használt autó kellékszavatosság.
Példák, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy az élet kényelmesebb, gondolkodásmentesebb legyen illetve, hogy a döntésekért se kelljen felelősséget vállalni. Amíg balféknek lenni korábban ciki volt, ma már nem csak megengedett, hanem jogilag támogatott is. Ne gondolkodj, ne járj utána, még kicsit se érts hozzá és semmiképp se érezd, hogy te bármiért felelős vagy. A nagy testvér majd megvéd - dől az üzenet a csapból is, amit néhányan elhisznek.
Az ilyesfajta hanyag hozzáállás a használt autók piacán különösen veszélyes, ahol a következmények anyagilag is súlyosak. Persze, nem elvárható, hogy mindenki autószerelő legyen, de egy bizonyos szintű talpraesettség, hozzáértés és a szabályok helyes ismerete elkerülhetetlen összetevői a szerencsés életnek autóvásárlásnak.
Csodálkozni azért nem kell, a túl sokat gondolkodó, légszűrő vagy izzócserére is képes polgár nagyobb eséllyel okoz fejfájást a rendszernek. Ezek alapján pedig kész szerencse, hogy akadnak még a szabályokat megértő autóvásárlók, bár népességük száma úgy csökken, ahogy az alaptalanul reklamálóké emelkedik.
Megjelent egy új trend.
Egyre szaporodnak azok, akik új lehetőséget látnak a fejükben garanciára dekódolt kellékszavatosság intézményében. Szándékosan nem nézik át az autót, nem kérnek állapotfelmérést, de nem ellenőrzik az előéletét sem, vagyis nem tesznek meg szinte semmit azért, hogy biztosra menjenek.
De mire ez a lazaság? - kérdezheti jogosan az egyszeri olvasó. Kommunikációjuk stílusából úgy tűnik, hogy szándékosan adják elő a leendő áldozatot már a vásárláskor, magabiztosságuk pedig arra enged következtetni, hogy ők a jogban, vagyis a későbbi reklamálásban hisznek, ha valami nem úgy sül el, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. De, jó ez így?
“Minek költsek átnézésre, ha majd fogadhatok ügyvédet is?” - dől hátra és kérdi a vásárló a jogom van hülyének lenni hozzá feliratú pólójában, ami elég fura hozzáállás, és nem is tűnik túl célravezetőnek.
Félreértés ne essék, nem a szavatosság elvével van a gond, hanem annak a szándékos megerőszakolásával, a jog részleges, a vásárlói oldal felelősségét puhító, az eladóét pedig felnagyító jogi ismeretekkel, meg a később ezekből eredő csalódásokkal, felesleges konfliktusokkal. Már hazafele forralta a vizet? Szavatosság. Rommá volt törve? Szavatosság. Zabálja az olajat? Szavatosság. Ha ilyen problémákat észlelsz a reklamációd valószínűleg jogos, de ha kilyukadt a kipufogó, hazafele kiégett a xenon, vagy koszos volt a pollenszűrő, az már nem az.
A szavatosság tehát az ún. „hibás teljesítésért” kötelezően vállalt eladói felelősség. Mivel kötelező, kizárni nem lehet és kapcsolódik hozzá ún. „hibás teljesítési vélelem”. Ha a vevő igazolja a rejtett hiba megjelenését és annak okát, a jog azt vélelmezi, hogy az már a vétel napján is megvolt és nem később – tehát nem a vevő hibájából – keletkezett. Ezt a vélelmet azonban az eladó megdöntheti, ha bizonyítja, hogy a hiba az átadáskor még nem volt jelen és az átvétel után, a vevői használat során jelentkezett. Például a vevő nem rendeltetésszerű használata vagy az autó magas futásteljesítménye-életkora miatt.
A kellékszavatosság jogi szabályozása nem rossz, a bajok néhányak mentalitása és absztrakt gondolkodási képessége terén keresendők. Azokéban, akik az időt, energiát és pénzt már az elején megspórolnák abban a különös tudatban, hogy inkább a folyamat elején reszkíroznak, és majd utólag pereskednek, ha gondok derülnek ki vásárlást követő állapotfelmérés alkalmával.
A szavatosság garanciának képzelése csak idegeskedést és csalódást szül - kinek jó ez? Senkinek.
“Halló, hat hónapja vettem az új autómat és máris elkopott a kuplung. Mit tehetünk?” - szól a telefonban a garanciális igényt felvezető kérdés, amire a válasz rendszerint elutasító. Ezt befordulás és cifra átkozódás követi, pedig a kuplung elkopására semmilyen szavatosság nem vonatkozik, a reklamáló számára új Skoda pedig a világnak már valójában 17 éves.
A sikeres ügyfélkezelés pedig akár diadalmas győzelmet is jelenthetne az eladó részéről, mégis keserédes az öröm, amikor a vevő úgy érzi, hogy átverték, holott a saját képzelgése miatt okozott bosszúságot saját magának. Kinek jó ez? - senkinek.
További félreértésekhez vezethet az is, hogy néhány kereskedő garanciával hirdeti a portékáját, ami legtöbbször nem a hagyományos értelembe vett garanciát jelenti, hanem egy a kereskedő által megkötött és kifizetett "műszaki casco"-t. Ez se vonatkozik mindenre, ráadásul maximális térítési limit is van, ami a nagyobb problémákat szinte sosem fedezi.
Minél olcsóbb az autó, annál bővebbek a garanciális elvárások.
Ahogy mélyebbre ásunk az árak mentén, úgy válik egyre bonyolultabbá a helyzet. Az egymillió forintos autó vásárlója azt várja, hogy hibátlan terméket kapjon, annak ellenére, hogy az sok esetben elmúlt 15-20 éves. Átnézetésre jellemzően ők már pláne nem költenek, hiszen eleve szűkös a keret, számukra a szavatosság már konkrétan egyenlő a garanciával.
Viszont telefonálnak, ha elkopott a fékbetét, ha kiszakadt a gumiharang, vagy ha a vásárlást követő hónapokban kopogni kezd a futómű. Heves reklamációjuk gyakran szintén elutasítást nyer, jön a csalódott eladó-becsmérlés, pedig a szabályokat csak ők fordították fejben a javukra. Kinek jó ez? - senkinek.
Újabban a szavatosságban néhány eladó is komoly lehetőséget lát.
Megjelentek ugyanis azok, akik úgy tudják, hogy ha kereskedőnek adják el a rejtett hibás, olajevős autót, azzal mentesülnek a felelősségvállalás terhe alól. De ez is csak egy újabb hit, amit félrefordított a néplélek. Arról nem beszélve, hogy a folyamat végén nagy eséllyel egy semmiről sem tehető magánember (a vevő) szív majd, amíg tart a jogi hercehurca.
Amikor autót adsz el egy kereskedőnek a szavatosságot kizárhatod, de csak úgy, hogy ezt beleírjátok az adásvételi szerzősédbe. Arra viszont készülj fel, hogy ez a szándékod gyanút kelt és kérdéseket vet majd fel a vevő részéről.
"A motor olajfogyasztása miatt hibát jelez az eltömődött katalizátor, ezért motorfelújításra van szükség, amely körülbelül kétmillió forint.” - tájékoztatja ügyfelét a budapesti autószerviz tulajdonosa. A megrendelő válaszában inkább költséghatékonyabb megoldást keres: "Ez túl sok. Cseréljük le a katalizátort a lehető legolcsóbbra, csak annyira legyen jó, hogy száz kilométert kibírjon. Szegedre viszem, ott eladom egy neppernek." A kereskedő pedig megvásárolja az autót, majd eladja valakinek, aki a problémákkal rövidesen szembesül. Hogy végül ki állja a számlát? Hát biztos nem az, aki átverte a többieket.
"Elnézést, nem kérem a javítást, inkább eladom az autót!" - közli a hatvanas éveiben járó hölgy a szervizvezetőnek. "De hölgyem, az autó motorhibás, így nem kéne eladnia!" - figyelmezteti a szakember, a döntés azonban már megszületett, vagyis a néni elhatározta, hogy átver majd valakit. "Majd azt mondom, hogy nem tudtam róla!" - ecseteli ördögi tervét annak ellenére, hogy a szerelő felhívta a figyelmét a problémára. A beszélgetés innentől már csak formális, a néni eladja a hibátlannak hazudott autót egy kereskedésben és azt hiszi, hogy ezzel elkerüli majd a javítás költségeit és a felelősséget. Téved.
dr. Méhes Dávid véleménye a kellékszavatosság problémjáról
A bírósági gyakorlat tapasztalatom szerint nem alakította ki azt a zsínórmértéket, amelynek a mentén a bíró eldönthetné, hogy a bejelentett hibákat hogyan értékelje. Erre a kirendelt igazságügyi szakértők sem adnak választ, mert a bíró mérlegelési jogkörének tartják azt a kérdést, hogy a hiba az adott gépjármű esetén még elfogadható-e, vagy már nem. A perbeli szakértő készít egy „állapotrögzítő szakvéleményt”, ami segíti a bírót, ugyanakkor nem ad választ arra, hogy az „elhasználódás számítható mértékét” az adott hiba túllépi-e vagy sem, és azt már a gépjárműkereskedelmi tapasztalattal nem rendelkező bíró dönti el mérlegeléssel.
Ez egy bizonytalan helyzetet eredményez, amely miatt sajnos majdnem kiszámíthatatlan, hogy kellékszavatossági jogvitában a bíró végül mit fogad el hibás teljesítésként. Ugyanis nem minden hiba jelent egyúttal hibás teljesítést is. A kellékszavatosságnak a törvényben foglalt fogalommeghatározásából következően a szolgáltatás köznapi értelemben vett hibája ellenére sincs hibás teljesítés jogi értelemben, ha a teljesítés a szerződés tartalmának, a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak, a szerződő felek ügyleti akaratának megfelelően történt.
Használt autó vásárlásakor fel kell készülni hibákra.
Az autóval együtt annak a problémáit is átvesszük, illetve el kell fogadni, hogy minden pozitív tulajdonsága mellett folytatjuk az autó karbantartását is. Hibás teljesítésre a szabályozás maradéktalan figyelembevétele esetén szerintem csak szűk körben lehetne hivatkozni. Használt dolgokra hibás teljesítés csak akkor állapítható meg, ha a hiba független a használtságtól, illetve az elhasználódás számítható mértékét jelentősen túllépi. Tehát a hangsúly a függetlenségen és a jelentős eltérésen van. A bírósági gyakorlat tévesen csak a kopóalkatrészek hibájára szűkítette azt a kört, amire korábban eredményesen hivatkozhatott az eladó. Ehhez képest az autón a használat következtében más is tönkremehet, elhasználódhat, és nemcsak a kopóalkatrészeknek van természetes elhasználódási (avulási, amortizációs) ideje.A függetlenség és a jelentős eltérés szakkérdés és a jövőben a szakértőknek erre is választ kellene adniuk a félreértések elkerülése végett.
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy mielőtt méregdrágán pereskednének, gondolják át, mennyire használt gépjárművet vettek, és a tapasztalt hiba mennyire tér el attól, amire általában számítani lehet. Ha tényleg jelentős az eltérés, csak akkor van értelme az igényérvényesítésnek.
A kellékszavatosság óriási problémája az, hogy sokan úgy értelmezik a szabályokat, ahogy azok számukra a legkedvezőbbek. Ez számos esetben csalódást és idegeskedést szül, ami végül nem jó senkinek, csak az ügyvédeknek, meg a szerelőknek. Ebben a formában a szabályozásnak semmi értelme, pláne úgy, hogy bírója válogatja épp kinek ad egy vitás kérdésben igazat. Ráadásul ez is csak hozzájárul ahhoz, hogy az emberek még "hozzánemértőbbek" lehessenek, a társadalom pedig végül teljesen elbutul.
Célravezetőbb lenne eltörölni a kellékszavatosság intézményét használt autók esetén és másképp szabályozni az adásvételeket.
Az önmagában csak keveset érő eredetvizsgálat lehetne például a vásárlás előtti állapotfelmérés egy része, a munkát végző cég pedig vállaljon felelősséget a szolgáltatásért. Ezt a feladatot amúgy is gyakran nyugdíjas, ex autószerelők végzik, a rétegvastagság mérés pedig ugyanúgy a vizsgálat része. A kereskedő feleljen, ha törött, több darabból összerakott autót melegít tovább, vagy ha lopott, visszatekert kilométerórás a jármű. De húsz éves használt autókat azzal a taktikával megvásárolni, hogy jogilag úgyis biztosítva vagyok, nem kell értenem hozzá, hiszen ""garanciális"", az öngyilkosság.
A csaló eladók és álmokat kergető vevők kivédésére a legjobb megoldás talán az, ha mindenki a saját döntéseiért felel, vagyis a vevők kénytelen elfogadni, hogy a használt autóval azok problémáit is megveszik. Így már mindenki jóval óvatosabb lesz, és talán nem akar majd spórolni az átvizsgáláson, valamint a garanciális hitkérdések is okafogyottá vállnak.
(A cikk nem csak a kereskedőkről szól, hanem a mindenkori, jóhiszemű eladókról, akik félnek eladni autóikat és a vevőkről, akik a halálba vegzálják őket az utólagos, mindenfajta igényeikkel, vagy fordítva.)
