Verőcei baleset: a közlekedési kultúrának vízen is van hova fejlődnie - nyilatkozik a szakértő

A vízi sportok szezonjának berobbanásával a baleseti kockázat is megnő, különösen igaz ez a folyami-, a tengeri- és az állóvízi közlekedésre. A közlekedés pedig nem csak közúton, hanem minden platformon veszélyes üzem. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: ha közlekedés, akkor első a biztonság. Tudom, eső után köpönyeg, de a hajózásban is alapvető fontosságú a védőfelszerelés használata és a szabályok betartása, hiszen ezen összetevők életeket menthetnek. 

A Hableány öt éve történt - szintén tragikus - balesetében a hatóságoknak és a közvéleménynek könnyebb dolga volt, ugyanis minden oldalról kamerák vették a balesetet, így nem volt nehéz megállapítani, ki és miben hibázott. A verőcei baleset kapcsán már nincs ilyen "szerencséje" a hatóságoknak, de remélhetőleg a tragédia olasz túlélője segít majd tisztázni a történteket.

A múlt hétvégi tragédia kapcsán fontos már az elején tisztázni, hogy a szállodahajó kapitánya súlyos hibát véthetett, amikor a balesettel járó hanghatások észlelést követően nem állította meg a hajót és nem kezdte meg az áldozatok azonnali felkutatását-mentését. 

Azt azonban még nem tudjuk, hogy a szerencsétlenség milyen okból és milyen körülmények között történt, vagy hogy volt-e esély a megelőzésére-elkerülésére. Márpedig ezek legalább annyira fontos kérdések, mint a felelősségé, hiszen megelőzni mindig jobb, mint utólag menteni a menthetőt. A közvélemény pedig hajlamos a legkézenfekvőbb magyarázatot elfogadni, ítéletet azonban mindaddig nem érdemes megfogalmazni, ameddig nem ismert az eset összes körülménye.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság éppen emiatt több ember halálát okozó vízi közlekedés veszélyeztetésének gyanúja miatt rendelt el nyomozást ismeretlen tettes ellen. Ebből a jogi bikkfanyelvből annyi biztosan kijelenthető, hogy a tragédiához vezető ok(ok) és a baleset előidézőjének személye egyelőre nem ismert a hatóságok előtt sem. Vagyis nem tudni, hogy ki és miként hibázott.

A tragédiából - a már jelenleg is rendelkezésre álló adatokból - levonható következtetések és tanulságok összefoglalásához szakértői segítséget kértem Bagyó Sándortól, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának vezetőjétől. 

"Az első és legfontosabb rögzítendő tény, hogy a vizsgálat jelenleg is zajlik, a hatóság teszi a dolgát, így bármiféle következtetést levonni a rendelkezésre álló hivatalos információkból még korai lenne" - rögzítette Bagyó úr már a  beszélgetésünk legelején. 

A szakértő szerint azonban annyi már most tényként rögzíthető, hogy ilyen esetben mindig a nagyobb vízi járműnek van elsőbbsége, úgynevezett "útjoga". Logikus ez, hiszen egy szállodahajó jellege, mérete (109 x 11 méter), tömege (2000 tonna) és sebessége nem teszi lehetővé az azonnal reagálást, kikerülő-elhárító manőverezést. A kisgéphajók ezzel szemben agilisek, mozgékonyak, a minimális sebesség felett rendkívül pontosan manőverezhetőek, így egy nagyobb vízi jármű elől is jobb esélyekkel tudnak kitérni.

Bagyó Sándor szakértő meglátása szerint az ehhez hasonló tragikus eseménysorozatnál külön kell választani a baleset bekövetkezéséhez vezető folyamatokat a szerencsétlenség utáni történésektől, mulasztásoktól. Azt, hogy pontosan mi vezetett a baleset bekövetkezéséhez és azért melyik vízi jármű vezetőjét terheli a felelősség, a hatóság vizsgálata deríti majd ki.

Mivel a kisebb hajón a rendelkezésre álló információk szerint sem radar, sem radarreflektor, sem pedig AIS berendezés nem üzemelt (ezek használata az úgynevezett "kedvtelési célú" hajók esetén nem kötelező), a baleseti mechanizmus és az oda vezető előzmények a szemtanúk és a túlélő(k) beszámolói alapján lesznek csupán rekonstruálhatók. A baleset (eddig ismert) olasz állampolgárságú túlélője túl van az életveszélyen, így hamarosan meg tudja majd hallgatni a hatóság a történtekről. Csak ezt követően nyílik majd lehetőség annak elbírálására, hogy a kisebb hajó vezetőjét terheli-e esetleg felelősség a baleset bekövetkezéséért.

A baleset következményeinek elhárításával kapcsolatos esetleges mulasztások és felelősség kérdése már egy teljesen más - jogi és erkölcsi - kérdés. Azt, hogy ilyen esetben pontosan mi a hajóskapitányok számára előírt protokoll és annak milyen magatartás-intézkedés megtételével lehet eleget tenni, a vonatkozó jogszabályok és előírások pontosan meghatározzák. A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának vezetője szerint: "inkább ezerszer kiáltsanak farkast az érintettek (vállalva ezzel a vaklárma kockázatát), mintsem hogy egyszer érdemi segítség nélkül maradjanak a vízbe került bajbajutottak."

Bagyó Sándor azt is hozzátette, hogy az ilyen jellegű, éjszakai ütközéssel járó hajós balesetek esetében számos más kérdés is felvetődik, amelyek közül a legfontosabbak a biztonság és a megelőzés. Elmondása szerint a magyar folyami közlekedési kultúrának ezen a területeken is lenne még hova fejlődnie. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy a vízi közlekedés résztvevőinek 85 százaléka nem használ semmiféle mentőmellényt annak ellenére sem, hogy a paletta elképesztően széles és bárki számára megfizethető darabok is szerepelnek benne. 

A szárazföldi közlekedéssel szemben ugyanis egy sérült-eszméletlen ember mellény hiányában azonnal elmerülhet a hullámok között, úgy pedig esélye sincs a túlélésre. 

Amiatt is különösen fontos a mentőmellény viselése, mert ilyen baleseteknél - akárcsak motorozás esetében - semmiféle aktív/passzív biztonsági segédlet nem áll az utasok és a vezető rendelkezésére. Se biztonsági öv, se légzsák, se gyűrődő zóna. Vagyis amikor baj van, akkor tényleg nagy a baj. Ezért sem mindegy, hogy egy ütközést követően milyen esélyeket ad magának a hajózó a túlélésre. Aki nem visel mellényt, az rossz esélyekkel indul. 

A verőcei tragédia is jól mutatja, hogy mekkora jelentősége van a megfelelő védőfelszerelés használatának, nem csak a korlátozott éjszakai látási viszonyok között. A szerencsétlenség résztvevőit a hatóságok jelenleg is eltűnt személyként keresik, megtalálásukat nagyban segítené, ha lett volna rajtuk mellény. 

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ilyen típusú vízi járművek viselkedését és manőverezhetőségét könnyedén befolyásolhatja az utasok viselkedése, magatartása is. Így nem csak azt a kérdést kell majd vizsgálni, hogy a kishajó vezetője miként navigálta a járművet, hanem azt is, hogy volt-e olyan körülmény, amely esetleg lehetetlenné tette a baleset elkerülését. 

A vízimentő szerint az éjszakai vízi közlekedésben is érvényesül a "látni és látszani" elv. A szállodahajó kapitányának is segíthette volna a reagálását, amennyiben a kisgéphajó például időszakosan pásztázó reflektorfényt is használ a kötelező jelzőfények mellett. Hogy használt-e? A választ az olvasóra bízom, a tényeket a hatóságok vizsgálata szállítja majd.

Az viszont több, mint valószínű, hogy a két hajó egymást csak korlátozottan észlelhette a kishajón nem kötelező biztonsági rendszerek hiánya miatt. Ilyen helyzetben csak a vizuális észlelés jöhet számításba, amelynek esélye a sebesség növekedésével hatványozottan csökken, pláne éjszaka. 

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának vezetője kiemelte, hogy a józan paraszti logika a vízi közlekedés során is érvényesül. Az "útjog" elvi kérdése mellett a sérülékenyebb résztvevőknek fokozottabb hangsúlyt kell fektetniük a megelőzésre és a biztonságra. Egy ilyen eszméletlen erőhatásokkal járó ütközést minden rendelkezésre álló eszközzel el kell kerülni. Amennyiben ez már nem lehetséges, a mentőfelszerelés megléte kardinális jelentőségű.  

Bagyó Sándor végezetül hangsúlyozta azt is, hogy az éjszakai vízi közlekedés nem csak a többi közlekedő miatt rendkívül veszélyes, hanem a különböző uszadékokkal való találkozás kockázata miatt is. Emiatt fontos minden közlekedőnek tudatosítani magában, hogy a vízi közlekedés legalább annyira kockázatos, mint a közúti. Továbbá azt javasolja mindenkinek, hogy elindulás előtt gondolják át, mire alkalmas-képes az adott jármű és milyen biztonsági felszereltséggel (tűzvédelem, segítségkérés stb.) rendelkezik, az egyéni felelősség ugyanis óriási ezen a területen. 

Ne feledjétek: vízre menni csak felkészülten szabad! Egy esetleges baleset szerencsés átvészelését követően a túlélés a mentőmellény viselésén múlik. 

Címlap és coverfotó: Facebook/BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság