- Magazin
- Közélet
- Insta_linkinbio
- kresz
- elsőbbségadás
- udvariasság
- közlekedési kultúra
- baleset
- felelősség
Lemondani az elsőbbségről: udvariasság vagy életveszélyes jótékonykodás?
Ismerős az a helyzet, amikor két udvarias ember találkozik egy ajtóban, és mindketten a másikat engednék előre, így végül egyikük sem lép tovább, miközben mögöttük egyre nagyobb a sor? Ez nem csak hogy nem ideális, de többnyire felesleges is, ráadásul a közlekedésben kifejezetten balesetveszélyes.
Annak van elsőbbsége, akinek megadják – tartja a mondás. A jogalkotók ezt azért alakították ki így, hogy megelőzzék a fejlődő országokban tapasztalható közlekedési káoszt, és ne az egyes közlekedők belátására bízzák az elsőbbség elbírálását. Ezen célkitűzés vezérelte a KRESZ alkotóit is, akik pontosan meghatározták, hogy mikor, kinek, és miért van elsőbbsége.
A KRESZ azonban egy jogszabály, és a jog világában minden megengedett, ami nincs tiltva. Az elsőbbségről való lemondás és annak másoknak történő átadása pedig nincs.
Egy ideális világban ez tökéletesen működik: az elsőbbségre jogosult beengedi a szorult helyzetben lévőt, aki hálásan elfogadja, majd mindenki folytatja útját.
A valóságban ez nem ilyen egyszerű, mert az utakon mások is közlekednek. Rosszabb esetben pedig ezek a közlekedők nem is látják vagy érzékelik a két autós közötti gesztust. A mögöttes forgalom nem az elsőbbségről lemondó szemével látja a helyzetet, csupán feltételezheti, hogy mi történik.
A mindennapi közlekedés során számos olyan forgalmi helyzet adódik, amikor az elsőbbségről való lemondás jelentős hozzáadott értéket képviselhet. Íme néhány:
- Tipikus példa erre, amikor egy osztott pályás úton a külső sávban egy meghibásodott vagy szabálytalanul parkoló jármű akadályozza a forgalmat, és mögötte hosszú sorokban torlódnak fel az autók várva, hogy valaki előzékenyen utat engedjen nekik.
- Egy másik gyakori eset, amikor a szemből érkező szeretne bekanyarodni előttünk, és mögötte már hosszú sor torlódott fel. Ilyenkor lassítunk, és villogással jelezzük, hogy szabad az út, bekanyarodhat előttünk.
- A naponta alkalmazott cipzár-elv is azon alapul, hogy az elsőbbségről lemondva segítjük a forgalom gördülékenységét.
Itt sem árt egy kis udvariasság. Forrás: Feol.hu
de van, amikor az elsőbbség átadása több kárt okoz, mint hasznot termel, nem ritkán baleset is kerekedik belőle.
Udvariaskodáskor tehát különös figyelmet kell fordítanunk a mögöttes és keresztező forgalomra is. Hiába tartjuk biztonságosnak a gesztust, ha a körülöttünk lévők erről nem értesülnek, hiszen félreérthetik a helyzetet.
Nem véletlenül hangsúlyozza minden járművezető oktató, hogy gyalogátkelőhely hiányában soha ne csalogassuk ki a gyalogost az úttestre, mivel ez könnyen életveszélyes szituációt szülhet.
Tehát ezek az udvariassági manőverek több szempontból is kockázatosak lehetnek, mert a védett útvonalon haladók nem számítanak arra, ha az előttük haladó csak úgy váratlanul megáll.
AZ ELSŐBBSÉGRŐL LEMONDÁS JOGI KÉRDÉSEI
A KRESZ semmilyen rendelkezést nem tartalmaz róla, egyáltalán nem szabályozza, viszont:
- Az elsőbbségről való lemondás nem vonatkozik másra, csak a két közlekedőre, a többiek elsőbbségét-elsőbbségadási kötelezettségét nem érinti.
- Visszavonni nem lehet. Tehát a "lemondó" mögött érkezőknek ilyenkor is elsőbbséget kell adni. Még akkor is, ha az előzékeny autóst éppen előzik (szabályosan), mert nem látták, hogy épp udvariaskodott.
- Az elsőbbségről való lemondás helyes végrehajtása: lassítás, jelzés majd megállás.
- A lemondó jelzése nem tekinthető "segítő" irányításként.
Az elsőbbségéről lemondó sofőr nem tekinthető segítőnek forgalomirányítási szempontból, ekként pedig az elsőbbséggel "megjutalmazott" járművezető nem hagyatkozhat a lemondó gondosságára. Az esetleges közlekedési baleset miatti bírósági tárgyaláson nem lesz mentő körülmény az a tény, hogy "de hát beengedett!" - ebben egységes a bírói gyakorlat.
A hazai közlekedési kultúra amúgy sem kultiválja az efféle udvariasságot, lássuk csak, miket szoktak felhozni néhányan a téma kapcsán:
"Védett útvonalon nem adjuk át az elsőbbségünket, mert nem vagyunk önkéntes rendőrök, a védett útvonalon haladás pedig nem jófejkedés. Aki védett útvonalon megáll elsőbbséget adni az alárendelt útról érkezőknek, vagy az oda bekanyarodni szándékozóknak, az nagyon durván megzavarja a forgalom ritmusát és összezavarja az útvonalak közötti rendszert. Ez a többi közlekedőt is összezavarja, miközben balesetveszélyes helyzetet is teremt."
Bizony, lehet némi empirikus tapasztalatokon nyugvó alapja ennek a nézőpontnak is, ráadásul a szokás az út áteresztőképessége szempontjából sem mindig előnyös.
A védett útvonal lényege ugyanis pont az, hogy az azon közlekedők zavartalanul haladhassanak
Az elsőbbségről lemondás megértetése - mire felfogja a másik, hogy elengeded - nem mindig egyszerű, vagy gyors feladat. A szabályok egyik lényege pedig pont a gyors haladás is lenne. A hierarchikus forgalomszabályozás tudatos jogalkotói szándék eredménye, azt felülbírálni nem mindig szerencsés.
Számtalanszor tapasztalom azt is, hogy az elsőbbség KRESZ-ben rögzített szabályainak ad-hoc jellegű felülírása nem udvariasságból vagy előzékenységből ered, hanem bizonytalanságból. Gondoljunk csak arra, amikor a rutintalan sofőrök nem tudják eldönteni az elsőbbségi leosztást, így inkább megállnak és maguk elé engedik a másikat.
A helyzetet pedig csak tovább bonyolítja, hogy a sofőrök egy része az alábbi táblákat sem tudja megkülönböztetni:
- A kék tábla közvetlenül az úttestre felfestett zebrát jelöli, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, amiről maximum ő mondhat le az autós javára.
- A piros pedig egy veszélyt jelző tábla, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy hamarosan zebra következik, ahol az autósoknak fokozott óvatossággal kell közlekedni.
-
Itt nincs elsőbbségük a gyalogosoknak! Kép: Googlemaps.com
vagyis a piros-fehér tábla veszélyre és nem elsőbbségadási kötelezettségre figyelmeztető közúti jelzés
A "veszélyt jelző tábla" csupán fokozott óvatosságot ír elő. Minősített esete ennek, amikor főúton (90 km/h), ún. "turbó körforgalom" kihajtójánál helyezi el a közútkezelő a gyalogosok figyelmeztető táblát azért, mert a gyalogosforgalom nem csak a 200 méterre lévő zebrán zajlik, hanem a körforgalom kihajtójában is, mondjuk egy bevásárlóközpont vagy buszmegálló közelsége miatt.
Ilyen (kétsávos!) úton a lehető legrosszabb döntés az úttest szélén várakozó gyalogosok "kicsalogatása" az autó elé.
Attól ugyanis, hogy az egyik sofőr 30 km/h-val hajt ki a körforgalomból és megáll, körülötte a többi autós simán érkezhet nagyobb sebességgel anélkül, hogy felfognák a gesztust, vagy az álló jármű takarásából kilépő gyalogos jelenlétét.
minden sofőr maga döntheti el, hogy él-e a KRESZ biztosította elsőbbségével, vagy átadja-e azt másnak.
De ezt a fajta udvariasságot nem kell minden áron gyakorolni valamennyi közlekedési helyzetben. A legbiztosabb az, hogy csak akkor mondunk le az elsőbbségünkről, ha nincs mögöttes vagy más keresztező forgalom az adott útszakaszon, emiatt pedig egyáltalán nem kell számolni balesetveszéllyel.
Tehát, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a többi közlekedő is felfogta és elfogadta, hogy épp udvariaskodni támadt kedvünk, jobb inkább elengedni a dolgot és tovább állni. Lehet, hogy a másiknak még perceket kell majd várni, mire kiengedik, de első a biztonság.
Coverfotó: Femina.hu
