Vadkár az autópályán - ki fizeti a kárt?

Vadgázolás szempontjából az ősz a legkritikusabb időszak. A párjukat kereső vadak a körülöttük zajló történésekkel kevésbé törődve, leszegett fejjel közlekednek. Emiatt az utakon fokozottan kell számítani a jelenlétükre és nem csak ott, ahol vadveszély tábla figyelmezteti az autósokat. Az őzek párzási ideje éppen csak véget ért, a szarvasoké viszont pont most kezdődik, érdemes figyelni. 

A gyorsforgalmi úthálózaton ez a veszély nem fenyeget, gondolhatják sokan. Az autópályák és autóutak használói többnyire úgy vélik, hogy a szolgáltatás része a vadmentesség is. Részben igazuk is van, hiszen az útdíj ellenében magasabb szintű és biztonságosabb szolgáltatás jár, a fokozott tempó mellé szigorúbb biztonsági előírások társulnak. A vadakat ez viszont nem igazán hatja meg, ahogyan a BpiAutósok.hu által közzétett videón is látható.  

2023. júliusa óta pedig a módosított jogszabály is konkrétan előírja a vadmentességet a gyorsforgalmi úthálózaton. Erről a klasszikus szocialista vicc jut eszembe a sertésszaporulatról. A jogalkotó ugyanis a vadaknak elfelejtett szólni. 

Ha nem a vadásztársaság miatt – vadászat, hajtás-űzés, rossz helyre telepített etető-itató – téved fel az úttestre a vad, hanem önszántából, a vadásztársaság mentesül a felelősség alól. Ha pedig autópályán vagy autóúton történik a végzetes találkozás, az adott útszakasz kezelője lesz felelősségre vonható. Logikus, több évtizedes bírói gyakorlatot emelt ezzel törvényi szintre a jogalkotó tavaly. A gyorsforgalmi utakon megengedett legnagyobb sebesség és a vele járó fékút miatt ezeken a helyeken nagyon ritkán kerülhető el a baleset, ha vad téved a pályatestre. 

Ezek azonban a dolog természete miatt nem tudnak egybefüggő védelmi vonalat alkotni, a le- és felhajtóknál a pályatestek oldalra nyitottak. Ott pedig bármilyen négylábú feltévedhet az autók közé. Emiatt sem a valóságban, sem a jogszabályban nem zárható ki vadak jelenléte a gyorsforgalmi utakon. Sőt, egyes vadak minden további nélkül képesek átugrani az akadályokat vagy éppen alákotorni a vadkerítésnek.

Amelyik vad át akar kelni az autópályán, az át is fog. Fontos észben tartani, hogy alapvetően nem a vadak mennek át az úton, hanem az út halad keresztül az erdőn. Mondhatjuk úgy is, ők voltak ott előbb, autósként meg kell tűrnünk a jelenlétüket. 

Ha nincs vadmentes autópálya, akkor mit tehetnek az autósok a megelőzés érdekében?

• A fokozott óvatosság és a mérsékelt sebesség mellett az egyetlen hatékony módszer az ún. vadkár casco biztosítás kötése. Ezekkel azonban csak a vaddal való közvetlen ütközés okozta károk megtérítése érhető el, a biztosítók ÁSZF-jei teljesen másként értelmezik a vadkár és a vadgázolás fogalmakat, mint ahogyan azt az autósok gondolják. 
• A másik mentsvár az autópálya kezelő biztosítására való kárrendezés, mivel az új jogszabály úgynevezett eredménykötelmet tartalmaz. A törvényszöveg megfogalmazása eredményt vár el a közút kezelőjétől: oldja meg, hogy a vad az útra sehogy se tudjon feljutni. Ha ez nem sikerült, a vadgazdálkodási törvény módosított rendelkezésére hivatkozással kell kártérítés igényt benyújtani a gyorsforgalmi út kezelőjéhez.

Mivel a jogszabálymódosítás viszonylag friss, az ilyen esetekre vonatkozó egységes bírói gyakorlat nem kristályosodott még ki. Vagyis megeshet, hogy - ha a közútkezelő nem hajlandó fizetni - a kialakult jogvitában egymásnak ellentmondó ítéletek születnek a kezdeti időszakban. Mert bár a jogszabály egyértelmű, 

Emiatt, ha a vadkerítés és a vadalagutak épek-sértetlenek voltak (a vad átugrotta vagy alákotorta a védelmet) a balesettel érintett szakaszon és időpontban, könnyen arra a következtetésre juthat az ítélkező bíró, hogy az út üzemeltetője mindent megtett a vadmentes átjárhatóságáért, ennél több nem volt elvárható tőle még a jogszabály legszigorúbb értelmezése esetén sem. 

Röviden: vadgázolás tekintetében mind a sors kezében vagyunk, még az autópályákon is. 

Coverfotó: ADAC.de / Uwe Rattay