Befizette a parkolási pótdíjat, mégis végrehajtással fenyegeti a parkolási cég

Ferdinánd szeptember 14-én parkolt Budapest egyik kertvárosi övezetében. Vidékiként elkerülte a figyelmét, hogy egy ideje már ott is fizetős a parkolás. Nem vett jegyet, hibáját egy percig sem vitatta. A szélvédőre biggyesztett mikuláscsomagot eltette, másnap a reggeli kávé szürcsölgetése közepette át is utalta a telefonos banki applikációjáról az összeget, 3.900 Forintja bánta. Alapos volt, a megjegyzés rovatban feltüntette a rendszámát és a fizetési felszólítás azonosítóját is. 

Délutánra le is zárta magában az ügyet, többé nem is gondolt rá. Egészen október közepéig, amikor hivatalos levél érkezett a parkolási cégtől, benne egy fizetési értesítő: mivel nem fizette be az alap pótdíjat, tíz napon belül már az emelt összeget és plusz adminisztrációs költséget követelnek tőle, 18.450 Forint összegben. Ha nem fizet most sem, perre mennek és végrehajtás lesz belőle, ami további jelentős költségnövekedést okoz majd. 

De hát én befizettem. 

Olvasónk nem értette mi van, felkeresett hát egy jogászt a befizetésről szóló banki igazolással és a mikicsomag tartalmával, gyújtson már világot az elméjében, mi lehet ezeknek a hasfájásuk? Megtudta, hogy van is baj, meg nincs is. Tudni kell, hogy olvasónk autója átlagos, 16+ éves, ezért még a régi rendszámkiosztással fut.

A banki átutaláson Ferdinánd hét karaktert adott meg rendszámként, a parkolási cégek informatikai rendszere viszont csak hat (új formátumú rendszámok esetén hét) karaktert tud kezelni a hét/nyolc helyett. Azért, mert 

Olvasónk ennek tudatában levelet írt a parkolási cégnek. Lényegében úgy küldte el őket a fenébe, hogy alig várták az indulást. Kihangsúlyozta, hogy ő határidőben eleget tett az alappótdíj befizetési kötelezettségének, a 3.900 Forintot már másnap átutalta. A megjegyzés rovatban pedig (az ügyszám elé) hét karakterrel jelezte a rendszámot, így: ABC-123. Azért, mert a vonatkozó jogszabály szerint az "A" típusú rendszám úgy néz ki és nem így: ABC123. 

Ferdinándnak teljesen igaza volt. A jogalkotó valóban kötőjellel szabályozza az "A" típusú rendszámokat, aminek egyenes folyománya, hogy a rendszámtáblákon és a regisztrációs matricákon is úgy szerepelnek.  Az csupán a szolgáltatók egyéni szociális problémája, hogy az informatikai rendszerük másként van huzalozva. Oldják meg, ahogy tudják. 

Olvasónk panasza tehát jogos volt, a fizetési felszólítás pedig megalapozatlan és jogszerűtlen. A behajtási gépezet hamar megakadt, a parkolási cég válaszában még elnézést sem mert kérni. Helyette csupán ennyit írtak: "Tisztelt Ügyfelünk! A mellékelt bizonylat alapján a befizetés könyvelésre került, az .... üsz-on nyilvántartott eseményt lezártuk. Az ügyben, további teendője nincs." 

Néha megesik, hogy az autós is elesik

Helmut nevű olvasónk viszont már maga is hibát vétett. Az alapfelállás azonos, germánajkú külföldiként tudta, csak nem sejtette, hogy fizetős övezetben parkol, ő sem vett jegyet a Fővárosban. A 3.900 Forintos pótdíjat még aznap átutalta a mobilbankján keresztül, nehogy baj legyen. Hát, lett.

Két hónap múlva érkezett meg németországi címére a fizetési felszólítás. Nem fizette be 15 napon belül az alap pótdíjat, most már többel tartozik. Ez a felszólítás viszont már komolyabb összeget mutatott. 31 Euro az emelt pótdíj, további 72 Euro a közreműködő követeléskezelő nemzetközi adatlekérésének adminisztratív díja. 

Olvasónk először azon morfondírozott, hogy foglalkozzon-e egyáltalán az üggyel. Valahol olvasta, hogy nem eszik olyan forrón azt a kását, amikor külföldi rendszámos az érintett autó. Közben azonban eszébe jutott, hogy ő ezt biztosan befizette már aznap, amikor pótdíjazták az autóját. Elővette a telefonját és megnézte az átutalásait. Valóban ott az összeg. Akkor?

Hát nem lemaradt a közlemény rovatból az ügyszám és a rendszám? Hát, de! Ilyenkor mi van?

A 3.900 forintos pótdíjat tartalmazó fizetési értesítőn az is szerepel, hogy "Átutalás esetén a szükséges adatokat (rendszám, ügyszám, befizető azonosító) szíveskedjen megadni a közlemény rovatban, az ügyfél által be nem azonosítható befizetések miatt felmerült ügyviteli költségektől eltekinteni a parkolási cégnek nem áll módjában." 

Azért nem, mert ha önkéntes befizetés hiányában bíróságra kerül az ügy, a bíróságnak azzal is foglalkoznia kell, hogy mi lett az éterben keringő, azonosítók nélkül befizetett 3.900 forintos alap pótdíj sorsa. 

• Ha a parkolási cég - azonosíthatóság hiányában - visszautalta volna a feladónak, akkor nem is lenne ügy, hiszen az autós kellő időben észreveszi, hogy valamit félrefűzött és ki tudja egyenesíteni a nem kívánt kanyart még azelőtt, hogy megindul a nemzetközi oknyomozás az "elkövető" kiléte után. Márpedig a be nem azonosítható befizetéseket vissza kell küldeni a feladónak, máskülönben az úgynevezett jogalap nélküli gazdagodás problematikájába futunk bele. 
• Ha viszont lenyelte az összeget, akkor tulajdonképpen megkapta és könyvelte a befizetést, maximum nem tudta konkrét ügyhöz-rendszámhoz kötni. Kár biztosan nem érte, maximum feleslegesen ügyintézett kicsit. Ilyenkor viszont azt is meg kell vizsgálni a bírónak, hogy milyen arányban kötelesek a felek ezt a felesleges költséget viselni, ki milyen mértékben-arányban felelős a malőrért és mit változtatott volna a helyzeten, ha visszautalják olvasónknak az összeget. Amivel vissza is kanyarodtunk az előző ponthoz.
• Fentieken túl azt is el kell dönteni, hogy csökkenthető-e a 31 Eurós emelt pótdíj a már befizetett 3.900 Forinttal, vagy az emelt pótdíjat teljes egészében be kell fizetnie olvasónknak és a 3.900 Forint maradéktalanul visszajár? Netán utóbbi maradhat a parkolási cégnél és a 31 Eurót kell elfelejteni, de a 72 Eurós adminisztratív költséget be kell fizetnie az autósnak? Huh, nem irigylem azt a bírót, aki ilyen ügyekkel tölti a munkaidejét.  

De tényleg bíróság elé viszik az ügyet? Nem túl komplikált és erőforrásigényes ez ahhoz? Hát, nem véletlenül merül fel a kérdés. Az autós részéről esetleg egy válaszüzenetet megér a dolog, amiben vázolható a jogi dilemma szofisztikáltsága, az majd elveszi mindenki kedvét a további aktatologatástól. 

A valóságban a követeléskezelő cég nem szokott ilyen esetben lemondani a 72 Eurós adminisztrációs költségről, de bíróságra sem nagyon szokták vinni az ügyet, mert annak a tábortűznek csak füstje lesz, lángja semmi. Senki sem előlegez meg szívesen több száz Eurós perköltséget még akkor sem, ha hivatásszerűen végzi a "behajtást". Mert jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A szó, amit kerestek: közös megegyezés. Azért nem "peren kívüli", mert ahhoz először egy pert is kellene indítani, hogy aztán mégis azon kívül születhessen megállapodás.