Mi az előrébbvaló? A bizonytalan autósok kényelme, vagy a magabiztosak köztéri parkolása?

Sajnos a teljes közlekedési joganyag olyan, hogy a leggyengébb láncszem képességeit tartja mérceként a többiek előtt is. Tapasztalhatja ezt mindenki a hegyi szerpentineken, ahol a modern személyautók kényelmesen beveszik 90 km/h sebességgel azokat a kanyarokat is, ahol egyébként 40-et mutat a tábla. 

Ezeket a helyzeteket nem lehet másként megoldani jogi oldalról, abban a kanyarban a 20 tonnás busznak, a 40 tonnás kamionnak és a 23 lóerős-virsligumis Trabantnak is megfelelő sebességhatárt kell szabni. A többségnek ilyenkor nem jut más, csak a ius murmurandi. 

Más a helyzet, amikor nem biztonsági-balesetmegelőzési szempontból kell(ene) magukat disztingválni a sofőröknek, hanem a szomszéd kényelme, horribile dictu vezetési bizonytalansága miatt. 

Sebestyén nemrég költözött új otthonába, egy kertvárosi családi házba. A kapu mechanikus problémák miatt jelenleg nem üzemel, a javítása folyamatban van. Addig szükségből az utcán parkol az autóival. Az utca 5 méter széles, a háza felőli oldalán sorban állnak a parkoló autók. 3,1-3,2 méter marad az átelleni oldal szegélykövéig, buszok-teherautók járnak arra napi rendszerességgel, mindenki elfér biztonságosan. Vagyis majdnem mindenki. 

Olvasónk szembeszomszédja ugyanis szokatlan kéréssel fordult hozzá a minap. Legyen már kedves mellőzni a saját háza és a saját kapubejárója előtti parkolást, mert a családjukban aktívan vezető három sofőrből három ügyetlen hátramenetben, emiatt nehezükre esik kitolatni az orral előre behelyezett autóikkal. 

Volt is korábban ebből probléma, egy másik szomszéd autója és a kertkapu is megsínylette már a tili-tolit. Sebestyén nem értette a kérést, hiszen akkora a hely, hogy az elég kell legyen bármihez is. Szomszédja viszont ragaszkodott kéréséhez, ő arra szeretne elindulni, ahonnan érkezett, ehhez pedig ipszilonoznia kell kitolatás után, amit nem tud végrehajtani Sebestyén autójától. 

Sebestyén kulturált úriember, nem artikulálta hát, ami először eszébe jutott. Úgy sejtem, hogy valami ilyesmi járhatott a fejében: A kedves szomszéd tanuljon meg tolatni, vagy álljon be tolatva. 

Védhető egy ilyen álláspont is, az utca egyáltalán nem keskeny, a szomszéd autói sem billencs méretűek, betolatni pedig be lehet, csak szándék kérdése. Miért olvasónk parkolási lehetőségeit korlátozza a szomszéd a bizonytalan tolatási képességei miatt? 

Node, nem kell a feszült hangulat olvasónknak, konstruktív javaslattal állt elő inkább. Amíg a kaput megjavítja a szaki, addig kiszélesíti a saját portája előtt a várakozási lehetőségeket, telepít gyeprácsot az út és a járda közé, ezzel plusz egy métert szabadítva fel az úttestből. Cserébe annyit kért, hogy a szomszéd is tegyen valamit a kompromisszum érdekében, szélesítse ki egy kicsit a felhajtóját oldalirányba, hogy hamarabb szedhesse alá a kormányt tolatásnál. 

De a szomszéd nem hajlandó erőfeszítéseket tenni, ő a tiltásban hisz. Sebestyén viszont a konstruktív párbeszédben. De ennek esélyesen az lesz a vége, hogy valamelyik fél a hatóság intézkedését kéri, akik vagy bírságolással, vagy tiltótábla kihelyezésével tudják majd le a feladatot. 

Az ezzel a probléma, hogy esetenként működhet is, viszont ha néhány autósnak jár ez a kényelmi "szolgáltatás", akkor az összesnek jár. Nevezetesen az, hogy ne csak a kapubejárója előtt ne parkoljon soha senki, hanem vele szemben, a túloldalon sem. 

Az lenne a kívánatos, ha a jogalkalmazók foglalkoznának egy kicsit mélyebben a kérdéssel és jól elválasztanák egymástól az akadályozás-zavarás fogalmakat. Mert világos, hogy Sebestyén szomszédját zavarja az utcán parkoló autók jelenléte, azt viszont senki állíthatja, hogy akadályozza is. A parkolás a közlekedés része, ráadásul idősíkon nézve a legjelentősebb. A közlekedés pedig társasjáték, amelyben egymás zavarása elkerülhetetlen, szükséges velejárója a dolognak. 

Nagyon nem jó irány, ha az ilyen zavarásokat akadályozásként kezeli a jogalkalmazás, és ad-hoc jelleggel betiltja ezekben az utcákban a parkolást. Hát hova a bánatba tegyék azokat az autókat a lakók? Vigyék másik utcába? Ami vagy szintén tele van, vagy ott is tilos megállni. Esetleg az lehet jó megoldás, hogy japán mintára csak az kap majd autótartási engedélyt, akinek van portán belül parkolója-garázsa is? 

Sebestyén úgy látja, hogy egyáltalán nem gátolja vagy hátráltatja a szomszédját a szándéka szerinti menetében, mozgásában, továbbjutásában és a célzottól eltérő közlekedési magatartásra sem kényszeríti. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a szomszéd nem tud magabiztosan tolatni, amely hiányosságát azzal orvosolná, hogy Sebestyén autóját tüntetné el az útról. 

Az úttesten záróvonal nincs, az út túloldalán nem parkol másik autó, az útpadka és az autója között így bőven megvan a jog szerint elvárt három méteres távolság, tábla vagy felfestés pedig nem tiltja a parkolást. Hajlandó lenne egy méterrel még beljebb is húzódni a saját ingatlana felé, ráadásul önköltségen. Ennél többet mit tehetne? 

Persze empátia, kompromisszum és felebaráti szeretet is kell a közlekedési konfliktusok megoldásához. Azt azonban ne tévesszük szem elől, hogy az autóvezetés engedélyhez kötött tevékenység. Ami annyit tesz, hogy akinek van jogsija, annak az ilyen mindennapi kellemetlenségekkel meg kell tudnia birkózni anélkül, hogy az „útjában” lévő autókat tünteti el az utcából a jog erejével. Ha anélkül nem megy, el kell gondolkozni azon, hogy muszáj-e még autót vezetni úgy, hogy a korábban csak apró kellemetlenségek mára megugorhatatlan akadállyá nőtték ki magukat.