Eladta az autóját, le is jelentette a hatóságnál, mégis nála csöngetett a rendőrség
Az autósok szolgáltatást várnak a pénzükért a közigazgatástól, sokszor viszont csak értelmetlen vesszőfutás jut nekik. Hibázni sem kell hozzá. Elég, ha a vevő nem tartja be a játékszabályokat, máris szopórolleren találhatja magát az autó korábbi tulajdonosa.
Vannak az életben olyan összefüggések, amelyeket nem csak a józan ész és a logika predesztinál, de a dolog természetéből is következnek. Ha beteszünk ezer Forintot a malacperselybe, ott pont annyival több lesz. Ha megiszunk egy kupicával a nagypapa szíverősítőjéből, akkor a butykosban fél decivel kevesebb marad. Ha eladunk egy autót a családi flottából, eggyel kevesebb autónk lesz otthon. Ha pedig lejelentjük a tulajdonosváltást a kormányablakban, akkor lekerül a nevünkről az autó.
A jogalkalmazók azonban utóbbival nem értenek egyet, valójában ilyenkor nem történik semmi sem
De nem csak úgy, képletesen semmi, ó, nem! Konkrétan semmi. Egészen addig a nevünkön marad az autó, amíg az új tulajdonos nem méltóztatik hivatalosan (?) a nevére venni.
Az egy dolog, hogy a jog és annak alkalmazása nem mindig követi a logikát vagy a fizika törvényeit. De nem kellene akkor a valósághoz igazítani a jogi előírásokat? Sokat lendítene az állampolgárok közigazgatásba vetett bizalmán, ha nem írna elő olyasmit a jogszabály, ami teljesen felesleges és joghatás nélküli. Márpedig jelenleg olyasmit követel meg az autók eladóitól, aminek nulla felé konvergál a hozzáadott értéke.
Bálint nevű olvasónk visszatérő vendéggé avanzsált. Nálunk, a rendőrségnél és a kormányhivatalnál egyaránt. Ő ennek visszafogottabban tud csak örülni, amire minden oka meg is van.
Olvasónk úgy véli, egyszer még belefér, hogy "tévedésből" kivonja a hatóság az autóját a forgalomból. Második nekifutásra viszont már nem alaptalan az a feltevése, hogy odaát vagy mindenki hülye, vagy direkt szívatják.
Történt ugyanis, hogy nyár közepén eladták a felesége által használt autójukat. Szabályosan, adásvételivel, amiből egy példányt be is mutatott a kormányablakban. Azóta eltelt bő négy hónap, a régi autó eszébe sem jutott. Egészen a múlt hét elejéig, amikor ismételten a kormányablak és a rendőrség által jegyzett szerelmesleveleket hozott a postás. Már azt téveszmélte, hogy a korábbi ügyben jött meg a bocsánatkérés. Muhaha.
A levelek azonban az eladott autóról szóltak. Közúti ellenőrzés alá vonták nemrég érvényes KGFB hiánya miatt, melynek során az autó új "üzembentartója" (a macskakörömnek még jelentősége lesz!) azt a valótlan tényt állította az intézkedő rendőröknek, hogy ő ezt a vasat csak bérli olvasónktól, a biztosítás hiányáról pedig halvány lila gőze sem volt.
A rendőrök - bízván az állampolgár szavahihetőségében - a rendszám és a forgalmi helyszíni bevonása helyett útjára engedték az igazmondó juhászt. Intézkedni azonban nem mulasztottak el, csak azt már Bálint olvasónk, mint az autó "hivatalos" tulajdonosa-üzembentartója vonatkozásában eszközölték, a szokásos módon: levél a kormányhivatalnak az autó kivonása iránt, levél Bálintnak a bírság összegéről. Ja, és kössön KGFB-t, fizessen fedezetlenségi díjat.
Mindeközben Bálint az autó kötelezőjét lemondta a biztosítónál úgynevezett érdekmúlás miatt, már az eladás napján. Bolond lett volna hatályban tartani az éves díjfizetésű szerződést, mikor a KGFB törvény szerint a mindenkori üzembentartónak kell biztosítást kötnie, az meg már valaki más, ugye.
Csak azt nem tudta olvasónk, hogy a bejelentési kötelezettség joghatása olyan, mint a jogállamiság
Papíron létezik, tiszteljük is nagyon, csak a gyakorlatban nem látni sokat a nyomait.
Bálint azonnal tárcsázta a rendőrséget, magyarázatot várt. A hatóság arról tájékoztatta, hogy értik a helyzetet, de nem tudnak vele mit kezdeni, mivel a hivatalos állami nyilvántartásból kötelesek dolgozni, ott pedig még Bálint neve és címe szerepel.
Megoldható ez a probléma azzal, ha küld egy fénymásolatot az adásvételiről?
A rendőrség korábban közölt hivatalos álláspontja
Az eladónak a jármű tulajdonjog átruházása okán kezdeményeznie kell a járműnyilvántartásba bejegyzett adatok módosítását, melyre figyelemmel a közlekedési igazgatási hatóság a vélelmezett tulajdonos adatait a járműnyilvántartásban rögzíti.
Ugyanakkor a tulajdonszerzőnek is teljesítenie kell a tulajdonjog, illetve az üzembentartó személyének változás-bejelentését. Így, amíg a vevő nem kezdeményezi a tulajdonjog-változás átvezetését – mely bejelentés által Ő kerül a járműnyilvántartásban üzembentartói pozícióba –, addig a járműnyilvántartás üzembentartói adatainál az eladó adatai lesznek elérhetőek.
A hatóság a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt tulajdonjog átruházási szerződést abban az esetben tudja bizonyítékként elfogadni, ha abból egyértelműen megállapítható, hogy a jogsértés elkövetésének időpontjában kinek a birtokában volt a szabályszegés elkövetéséhez használt jármű.
Azokban az esetekben, ahol lényeges a tulajdonos és/vagy az üzembentartó személye, az adásvételi szerződésen túl egyéb szerződés, okirat bemutatása nem feltétele a jogsértés elbírálásának.
A szabálysértési eljárás során a hatóságok a felelősség megállapítása érdekében bizonyítási eljárást folytatnak le, melynek során egyéb iratok is értékelhetők.
Hiába jelentette akkor be korábban?
Elméletileg nem, gyakorlatilag viszont igen. A nyilvántartás csak akkor veszi le az eladó nevéről az autót és a hatóságok (rendőrség, NAV) is csak azután értesülnek a változásról, hogy a vevő a nevére veszi az autót. Ha a az új tulaj elmulasztja az átírást, az állami nyilvántartások szerint nem is történt adásvétel.
Miközben a jog szerint a tulajdon és a hozzá kapcsolódó terhek-kötelezettségek átszállása az adásvételi szerződés aláírásának pillanatában, pontosabban a szerződésen feltüntetett birtokbaadási- és hatálybalépési időpontban bekövetkezik.
Törvény ereje
Konyhanyelvre átültetve ez annyit jelent, hogy bizonyos tények és események akkor is képesek a célzott joghatás kiváltására (tulajdonosváltozás), ha azt nem követi egyéb, állami adminisztráció. Például egy jármű esetében az adásvétel nem onnantól lesz legális és hatályos, hogy a kormányablak ledokumentálja, hanem attól a pillanattól, hogy a felek aláírták a szerződést.
Amiatt is érdekes ez a jogi fogalom, mert az autósok azért (is) fizetnek adót és illetéket a járműveik után, hogy az állami nyilvántartás valósághűen és naprakészen kövesse a törvény erejénél fogva beállt változásokat. Az teljesen nonszensz, hogy - bár az adásvétel hivatalosan megtörtént - az adóforintokból finanszírozott állami nyilvántartás erről nemes egyszerűséggel addig nem hajlandó tudomást venni, amíg az új tulajdonos le nem szurkolja az átírási illetéket.
Hogyan lehet megelőzni egy ilyen helyzetet?
Megelőzni tulajdonképpen sehogy, felkészülni lehet csak rá. Ennek módja a kormányhivatal korábbi tájékoztatása szerint pofonegyszerű.
"A jármű korábbi tulajdonosa bejelentési kötelezettségének elektronikus úton is eleget tehet. Amennyiben a jármű korábbi tulajdonosa a bejelentést személyesen - a megfelelő dokumentumok bemutatásával - a kormányablakban teszi meg, akkor az ügyfélnél maradó adásvételi szerződésre rákerül, hogy a bejelentési kötelezettségnek a bejelentő eleget tett, illetve lehetősége van arra, hogy a tulajdonosváltozás tényéről - adatszolgáltatás keretében - igazolást kérjen."
Ezzel igazából csak két probléma van:
- Ha minden személyes lejelentés alkalmával rákerülne a kormányablakban a hivatalos átvételi igazolásként szolgáló ellenjegyzés, akkor miért is van szükség-lehetőség utólagos adatszolgáltatás keretében igazolási opciót is biztosítani?
- Másrészt a kormányhivatal miért nem tudja automatikusan, az első alkalommal bejegyezni a nyilvántartásba is a tulajdonosváltást az ellenjegyzéssel egyidejűleg? Mi a fenének kell lejelenteni az eladást, ha semmin sem változtat?
Bálint pechjére már tudja a választ: azért, mert nem minden kormányhivatalban kap "pecsétet" az adásvételi bemutatásakor az autós. Vagy azért, mert kettő helyett csak egy példánnyal battyog be a hivatalba (a sajátját otthon őrzi), vagy mert az ügyintéző elfelejti lebillogozni az eladói példányt. A rendőrség pedig - hivatalos tájékoztatásukkal nem teljes összhangban - nem a sima adásvételit kéri ilyenkor beküldeni, hanem a kormányhivatal által ellenjegyzettet. Ha utóbbi ellenjegyzés hiányzik az adásvételi eladói példányáról, lehet újra bebattyogni a hivatalba és adatszolgáltatás keretében igazolást kérni. Persze pénzért.
Tény, hogy a jogszabályok szerint a rendőrségnek ilyenkor az üzembentartót kell vegzálnia, az pedig - az állami nyilvántartás szerint legalábbis - továbbra is olvasónk. Csakhogy, az semmiképpen sem eshet az autós terhére, hogy a jogalkalmazó nem tudta még értelmezni, hogy mit is akart mondani a jogalkotó. Jogos az eladói felhorkanás: csesztessék egymást és a szabálytalankodó vevőt, a szabálykövető autóst pedig hagyják békén ezekkel a tyúkperekkel.
Van megoldás?
Az igazából nincs, jogszabályt kellene hozzá módosítani. Addig is tüneti kezelést tudok javasolni, egyből kétfélét is.
- Aki személyesen intézi a lejelentést, az vigye magával azt a példányt is a szerződésből, amit később otthon szeretne megőrizni az utókornak és mindenképpen kérjen ellenjegyzést a kormányhivataltól. Tehát egy helyett két példánnyal érkezzen a hivatalba.
- Aki a modern kor gyermeke, az időt és energiát spórolhat magának, ha on-line intézi az eladás lejelentését. Úgy garantáltan kap majd ellenjegyzést-igazolást, biztosan nem kell újra felkeresnie a kormányablakot, ha a vevő elsunnyogja az átírást. Komplikáció esetén a Rendőrség-NAV felé is könnyebb lesz majd a tények igazolása, akár elektronikus úton.
Az elcseszett jogalkalmazási gyakorlat ellen ez sem véd, de az utólagos kármentést megkönnyíti.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
