A Hot Wheels 2018 óta rendezi meg minden évben a Legends Tour-t, amikor is a szakmai zsűri több ezer autó közül válogatja ki a legjobbat, legegyedibbet, a győztes autót pedig megalkotják Hot Wheels Mainline modellként.
Nemrég zárult a Hot Wheels Legends Tour 2024, ahol tíz különleges autó közül választották ki a legjobbat. Hogy megértsük, hogy mennyire kell egyedinek lenni, nézzük meg az elmúlt évek győzteseit.
Az első Legends Tour-t 2018-ban a 2JetZ nyerte. A tulajdonosnak, Luis Rodrigeznek ezelőtt egy Datsun 240Z-je volt egy 525 lóerős 2JZ-GTE-vel. A motort imádta, de szeretett volna egy könnyebb autót, így a Datsunt a motor nélkül eladta, majd elkezdte megépíteni a 2JetZ-t a garázsában. Az autó külsejét a Hot Wheels jelenlegi tervezési menedzserének, Dwayne Vance-nek az egyik korábbi koncepciójáról mintázta.
2019-ben egy erősen átalakított 1957-es Nash Metropolitan győzött, amit Hot Wheelsként The Nash néven kaphatunk, de valós darab beceneve Nashole. Az extrém külső alatt egy ötliteres V8-as a maga 304 lóerejével és dobókocka formájú légszűrőivel.
A 2020-as győztes az előző kettőhöz képest kimondottan visszafogottnak nevezhető – viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lenne eléggé extrém. Az 1970-es Pontiac Firebird-öt az RSMotorSport egyik tagja, Riley Stair építette. Az extrém szélesítés és különböző tuningelemek mellett a teljesítményt is alaposan felextrázták: 158-349 lóerő helyett ezer lóerős volt.
Fotó: David Chickering
2021-ben Lee Johnstone gyorsulási versenyekre átalakított 1969-es Volvo P1800-asa győzött. Az Ain’t no Saint becenevű Volvóban sem a gyári motor van. Az eredeti helyére a Chevy 454 big blockja került a GMC 671-es kompresszorral.
2022-ben visszatértünk az elborult tuningoktól a nagyon elborultakig, ugyanis Craig Meaux egy 1992-es Autozam Scrumból épített egy monster truckot. A Texas Toot becenevű autó pedig jogosan nyerte meg a Legends Tour-t. Az eddigi nyertesek közül ezt volt a legnehezebb megalkotni Hot Wheelsként.
Tavaly egy részleteiben túlextrázott, de összességében visszafogott Mazda MX-5-ös nyert. A Chimera nevű Új-Zélandi Miatára kellő igényességgel ráborították az összes cyberpunk és Kaido racer elemet, amit csak találtak. A Hot Wheels verziója csak most lesz kapható, ez a 2025-ös sorozat első darabja.
Így elérkeztünk az idei Legends Tour tíz döntőséhez, ránézésre bármelyikből elfogadnánk egy 1/64-es méretűt. Az első döntős egy 1957-es BMW Isetta, amiből egy miniatűr, működő lakóautót épített egy texasi fiatal, mindössze 80 nap alatt.
Mikey Brown az Isettát egy roncstelepről mentette meg, az eredeti tíz lóerős motor helyére pedig egy Walmartból (az üzlet több crate engine-t is árul) rendelt került. Brown egyébként már a tavalyi döntőbe is bekerült egy világos zöld, Harley motoros Isettával.
A Timefox egy ’88as Ford Mustang, amelyet a 80-as és 90-es évek tiszteletére épített Regan McLaughlin. A színkombináció és a retró matricák telitalálatok, ahogy a beltérben megbújó Gameboy is. Viszont a külső elemek csak részben egyediek, ugyanis a hátsó szárnyat egy Mitsubishi EVO-ról szedte le, míg az első lökhárító egy BMW M3-ról van. Viszont a szélesítéseket egyedileg tervezte és készítette.
Ebben a Mustangban viszont nem egy V8-os vagy V6-os van, hanem egy ausztrál piacos, négyliteres Barra sorhatos, amire egy PSR turbótöltő került.
Ezekhez képest Rober Zoller 1960-as Chevrolet Apache-a nagyon letiszult, de mégis ettől különleges. A légrugókkal porig ültetett Apache egy hat éven keresztül épített hot-rod, aminek csaknem minden eleme egyedi és kézzel készült.
Fotó: Anthony Cataldo
Az egyediség alig látható, ha valaki nem ismeri az eredeti modellt, de feltűnő lehet, hogy a pick-up meglepően rövid. Ez azért van, mert nem csak az autó elejét, de a platóját is alaposan rövidre vágta. Az egyedi motorháztető alatt pedig hatliteres LS V8 lapul.
Fotó: Anthony Cataldo
A következő döntős autó is egy hot-rod pick-up, csak ezt egy ’34-es Ford Pickup-ból építették. Scott Robertson teljesen átalakított autója a FordTruss nevet kapta, amit ezelőtt munkás teherautóként használtak.
Robertson csaknem teljesen szédszedte és újjáépítette a Fordot. A plató keretét alumínium panelekből vágta ki, ahogy az egyedi hűtőrácsot is. A műszerfalat egy leselejtezett repülőgép-féknyeregből építette, az üléseket dizájner irodai bőrszékekből csinálta. Természetesen az autó motorja is egyedi, egy 430 lóerős 6,2 literes Chevy LS3-as van benne.
Sameh Helal 2016-os Volkswagen Beetle R-Line-ja egészen az Arab Emírségekből jött. A Beetle widebody-ját Sameh tervezte és építette a hátsó szárnnyal együtt.
A különleges megjelenés mellett a motorhoz is alaposan hozzányúlt, aminek teljesítménye már 400 lóerő, ami főleg az SI38-as turbónak köszönhető.
Az ikonikus Vissza a jövőbe 1981-es Delorean egy francia drifter, Alexandre Claudin álma volt, amit 2018-ban valóra váltott. Eredetileg két Deloreant importált Franciaországba, amiből az egyiket eladta, hogy finanszírozni tudja a másikat.
A hároméves átépítés során Claudin a karosszériaelemeken és a kárpitozáson kívül szinte minden alkatrészt kicserélt az autón, beleértve a motort is, aminek helyére egy Corvetté került 500 lóerővel.
A németországi döntős mi más lehetne, mint egy Porsche, azon belül is egy ’87-es 944. Benjamin Plfug és apjának közös projektje ez az autó, amit hihetetlen igényességgel építettek és alakították át, miközben az autó eredeti formája is teljesen megmaradt.
A cikk írójának ez a döntős tetszik legjobban, főleg, hogy 944-es Hot Wheels-e még nincs a gyűjteményben.
A britek döntőse is egy teljesen tipikus brit autó lett, ami egy 1983-as Austin Mini, csak tető nélkül, szélesítve, benne egy négyliteres Rover V8-assal és ötsebességes kézi váltóval.
A Mentley nevű autó eredetileg egy hétvégi pályaautónak készült, de a srácok végül a Bentley Speed 8 előtt tisztelegnek vele. A versenyautós mivolta pedig nem vicc, a 0-100-as sprintet 3 másodperc alatt futja ez a furcsa Mini.
Olaszország sem maradt ki buliból egy hazai autóval, Francesco Besana egy egyedi 1976-os Lancia Beta HPE HF Turbóval lett döntős. Ez már pár embernek ismerős lehet, ugyanis az idei AMTS-en is ott volt, amit Hamvas Tomi kollégánk is látott és tűpontosan jellemezte: kibaszottul csodálatosan patkány, fantasztikusan megépített kocsi.
A Betában egy Delta HF Turbo 1,6-os átalakított motorja van egy túlméretezett Garett T4 turbóval. Az autó így 300 lóerős.
A győztes autó Chiléből származik ránézésre felismerhetetlen. Ez egy 1968-as Ford Falcon, amiből a helyi Cars & Coffee csapata készítette La Liebre-t, vagyis a Mezei nyulat.
La Liebre egy 900 kilós, 600 lóerős versenyautó, amit a Chevy 350 V8-asa hajt a hátsó kerekeken egy Saenz 910-es egyenes fogazású ötsebességes kézi váltóval kiegészítve.
Az idei szakmai zsűri tagjai Jay Leno, Dalal Elsheikh, Larry Chen, Gabriel Iglesias, Toni Breidinger, Juca Viapri voltak a Hot Wheels dizájncsapatával együtt.
A chilei csapat győztes autója a 2026-os Hot Wheels széria első darabja lesz, vagyis 2025 decembere környékétől már meglehet szerezni kicsinyített mását.
A Hot Wheels 2018 óta rendezi meg minden évben a Legends Tour-t, amikor is a szakmai zsűri több ezer autó közül válogatja ki a legjobbat, legegyedibbet, a győztes autót pedig megalkotják Hot Wheels Mainline modellként.