Borzasztóan élvezem ezt a formátumot – interjú Michelisz Norbival

Horváth Máté: Mennyire vagy Räikkönen típus? Édes istenem, interjúk... megint beszélgetni kell.

Michelisz Norbi: Bevallom őszintén, ahogy az ember halad előre a korban, úgy egyre inkább szereti a magányt, ennélfogva az interjúkat kevésbé, de ilyen helyzetben, amikor van miről beszélni, miközben én is borzasztóan boldog vagyok, nagyon-nagyon szívesen adok interjút.

HM: Egyenesen a reptérről jöttél, mennyire van jetlaged? Mióta vagy ébren?

MN: Már a harmadik kávémat kellett meginni. Reggel szálltam le Bécsben, a repülőn aludtam azért kétszer egy órát, úgyhogy most tartok 30-40 óránál.

HM: Egyáltalán mennyit tudsz pihenni egy évben?

MN: Idén tudtam, mert lett volna Ausztráliában versenyünk, de azokat törölték, így kicsit szellősebb volt az idei versenynaptár, mint máskor. Viszont utaztam sokat Koreába hyundaios kötelezettségek miatt, utaztam sokat Németországba a Hyundai Motorsport központjába, és nagyon sokat teszteltünk. Tehát ezt a kieső időt, amit a kieső versenyhétvége jelentett, azért ki tudtuk tölteni szakmai dolgokkal. Amikor pedig otthon voltam, akkor igyekeztem a két lányommal tölteni a lehető legtöbb időt.

HM: A jövővel kapcsolatban korábban azt mondtad, hogy még nem látod, és nem is nagyon akarsz tervezni. De azért biztos előkerült már. A túraautózásban látod magad?

MN: Nem. Vagyis amíg lehetőségem van profi szinten versenyezni túraautózásban, addig szerintem meg fogom ragadni, mert borzasztóan élvezem ezt a formátumot. De tavaly kipróbáltam a ralit is, azt is nagyon élveztem, tehát ha autósportban van szakág, amit szívesen űznék még, akkor az a ralizás lenne, de nyilván úgy, hogy az ne befolyásolja negatívan a fő profilt.

HM: Persze, mint mondjuk Kubica.

MN: Hát igen, szegény.

HM: Többen kérdezték is az olvasók közül, hogy fogunk-e látni más szakágban.

MN: Szerintem raliban igen.

HM: A pályaautózás, formaautózás kevésbé vonz?

MN: Amióta kipróbáltam a ralit, azóta annyival vezet minden más előtt, hogy nem. Nekem sokkal érdekesebb.

HM: Egy olvasónknak volt egy idevágó kérdése: részt veszel, vagy tervezel részt venni a Hyundai hosszútávú versenyprogramjában?

MN: Egyelőre nem került még szóba. Az év végén kifut a szerződésem a Hyundaijal, és a következő hetekben kezdünk arról tárgyalni, hogy kinek mi az elképzelése.

HM: A mostani skillseted, a képességeid mennyire konvertálhatók más szakágakra?

MN: Hú, ez jó kérdés. Szerintem a hosszútávú versenyzés testhezálló lenne nekem. Futam közben használom a fejemet, úgy érzem, hogy van is kapacitásom gondolkodni, meg más dolgokkal foglalkozni. Sokan egyébként mondják is, hogy ott is lenne helyem, de valahogy engem a hosszútávú versenyzés nem vonz. Mindenkit megértek, aki szereti, én is követtem, de nem életem vágya.

HM: Ha úgy alakulna, hogy rali, mennyire és milyen területeken kellene fejlesztened magad?

MN: Annyira más a rali, mint a pályaversenyzés, hogy mindenben, nagyon. Ott teljesen más habitussal, más felkészüléssel kell hozzáállni a futamokhoz, és rengeteg tapasztalatot kell szerezni, hogy az ember azt tudja mondani, hogy hellyel-közzel biztonságosan tud teljesíteni akár egy magyar rali bajnokin.

HM: Az elektromosítás titeket mennyiben érint?

MN: Tavalyelőtt volt elektromos túraautó-bajnokság, versenyeztem is, de valahogy az én személyes tapasztalatom az, hogy a motorsportban nagyon kevés olyan szakág van, ahol a tisztán elektromos hajtású versenyautók huzamosabb ideig nagy érdeklődést tudnak fenntartani. Hogy ez miért van, nem tudom megmondani. Úgy veszem észre, hogy a gyártók is így vannak vele, ha minden igaz, a WRC-ben is el fogják engedni a hibridet, mert költséghatékonyabb.

HM: Ha mégis bejön az elektromos versenyzés, amíg még aktív vagy, mi hiányozna legjobban ebből az érából? A hangok? A szagok?

MN: Őszintén szólva semmi. Amikor versenyeztem elektromos autóval, akkor is kicsit féltem tőle, hogy milyen lesz hang nélkül, de versenyzőként az idegszálaid 99,9 százaléka arra összpontosít, hogy a másikat legyőzd. Hogy ez hanggal történik, vagy hang nélkül, csikorgó gumikkal, vagy slick gumikkal, nekem teljesen mindegy volt. Kis túlzással mindegy, hogy milyen autó.

HM: És technikailag? Gondolok itt arra, hogy a villanyautózás természetszerűleg egyszerűbb.

MN: Én személy szerint ha választhatnék, versenypályán nem elektromosat választanék, egyszerűen a tömeg miatt. Minél agilisebb egy autó a pályán, annál élvezetesebb vezetni, és nyilván a mai technikai háttérrel még nagyon nehéz súlyban, tömegben belső égésű motorhoz hasonló villanyautót építeni. És versenypályán minden egyes kilónak óriási jelentősége van az autó viselkedését illetően.

HM: A versenyzés mellett az autókat is szereted?

MN: Szeretem a jó autókat, de már nem annyira mint régen. Az autóknál családos emberként inkább a praktikumra törekszem.

HM: Ez is a korral jött?

MN: Szerintem igen. Tíz évvel ezelőtt még nagy felni, nem tudom, sportos futómű, most meg már inkább én vagyok a másik oldal.

HM: Még kicsit visszatérnék a versenyekre. Ha egyetlen szabályt változtathatnál meg, akár technikailag, akár versenyszabályzat szintjén, mi lenne az?

MN: Az az lenne, hogy ha két versenyautó egymás mellett elfordul, egymás mellett vannak, és a belső íven haladó leszorítja a külső íven autózót, akkor az minden esetben legyen megbüntetve. Egyébként ez például Ausztráliában szabály, ezért is ilyen jók a versenyek, mert a versenyzők hagynak egymásnak helyet. De amikor valaki leszorítja a másikat, az nekem nem jó versenyzés. Elfogadom, hogy mindenki nyerni akar, de szerintem szabályalkotóként figyelni kellene arra, hogy élhető maradjon az egész.

HM: Két olvasói kérdés még a végére: volt szó egy önéletrajzi könyvről, azzal mi újság?

MN: Mindig azt mondtam, hogy ha befejezem a pályafutásomat, és elérkezettnek látom az időt, akkor majd lesz könyv. Volt is sok megkeresésem, de nem az a típus vagyok, aki nyolc könyvet szeretne kiadni anyagi haszonszerzés céljából.

HM: Szoktál még szimulátorozni?

MN: Nem, sajnos. Amióta gyerekeim vannak, már nincs is időm. Ha van is, akkor inkább velük töltöm.

HM: Köszönjük szépen, és az olvasóink és a szerkesztőség nevében még egyszer gratulálunk!